A cirkusztól a kerekesszékes akadálypályáig számos délutáni programban bővelkedik a Sziget fesztivál, mi 9 órát töltöttünk el önfeledten szórakozva, kulturált körülmények közt. Mókás beszámoló egy önfeledt anyja-lánya napról, képgalériával.
Hatalmas mérföldkő egy szülő életében, amikor először megy a gyerekével kettesben egy olyan ikonikus fesztiválra, mint a Sziget – jómagam 16 éves koromtól egészen a terhességemig, egy évtizeden keresztül jártam ki oda minden évben, de a gyerekem születése óta, immár 9 éve nem voltam a Szigeten (ennek oka főleg a megszűnt metálsátor volt, úgyhogy átszoktam más fesztiválokra). Az nyilván Murphy, hogy a hónapok óta várt esemény napján a nyolcéves nagylányom valamiért jó ötletnek gondolta, hogy egy körömvágó ollóval trimmelje meg egy plüssállatát. A manőver közben megvágta magát, de a vérzés után az indulatok is csillapodtak, és indulhattunk a Szigetre. A gördülékeny beengedés után (pluszpont a szervezőknek az arcképellenőrzés fényképes igazolvánnyal, fő a biztonság) a lányom megjegyezte, hogy azért igazán felújíthatnák ezt a K-hidat, mert mindjárt összeesik a látogatók alatt.
Az első élményünk pont jól modellezte a Szigetes random őrültségek-élményt: az Old Spice sátorában egy félbevágott kádba ültünk be, hogy egy autómosónak álcázott habpartiba kerüljünk a mini vasúton.
Aztán elhaladva egy csapat boldogan – élő cigányzenére – táncoló külföldi előtt, megnéztünk egy jurtát belülről, amelyben a magyar hagyományok, híres feltalálók és hungarikumok voltak autentikusan bemutatva: klassz lenne egy állandó tárlat ebből a belvárosban is.
