Bár hazánkban kevéssé ismert, a 2017-ben a New York magazinban publikált The Uninhabitable Earth lett az Egyesült Államok történetének egyik legismertebb cikke a klímaváltozás tematikájában. A hosszú esszében David
Wallace-Wells egy meglehetősen rémisztő képet festett arról, milyen hatásokkal járhat a közeljövőben az éghajlatváltozás, kezdve az átlaghőmérséklet emelkedésétől egészen a járványok
gyakoriságának növekedéséig. A cikket számos kritika érte, a legtöbben azt kifogásolták, hogy a vázolt kép túlzó, Wallace-Wells pedig felelőtlenül kelt pánikot.
Azóta viszont nagyot fordult a világ: a klímakrízis ma már a közbeszéd egyik legmeghatározóbb témája.
Wallace-Wells 2019-ben korábbi cikkére alapozva, az abban megfogalmazottakat kifejtve, illetve pontosítva egy hasonló című könyvet is megjelentetett. Ez a The Uninhabitable Earth: Life
After Warming, amelyet Magyarországon 2020-ban, Lakhatatlan Föld: Élet a felmelegedés után címmel publikáltak. A könyvben Wallace-Wells egyszerűen, ugyanakkor felkavaróan
mutatja be, hogy mire is számíthatunk mi és az elkövetkező generációk: lakhatatlanná váló régiókra, extrém időjárási eseményekre, az éghajlatváltozáshoz köthető konfliktusokra, romló
közegészségre és gazdasági összeomlásra. A megjelenés kapcsán egy videóbeszélgetés keretében kérdezhettük a szerzőt.
Az újságíró szerint vitatott esszéjének publikálása óta a klímavédelem látványos átalakuláson ment át. Az egyik legfontosabb változás a kommunikáció terén figyelhető meg: míg 2017-ben
jellemzően a tudományos közösség is tartózkodott attól, hogy extrém éghajlatváltozásról beszéljen a szélesebb nyilvánosság előtt, ma már nem egy esetben a legpesszimistább forgatókönyvvel
számolnak.
2020-ban már elképzelhetetlennek tűnik, hogy 2100-ra a globális átlaghőmérséklet ne legyen legalább 2 Celsius-fokkal magasabb az iparosodás előtti átlaghoz képest.
Ez azt is jelenti, hogy
Ma már nem túlzás szélsőségekről beszélni
Wallace-Wells úgy látja, a fordulatot az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) 2018-as jelentése hozta el, ebben a vezető klímakutatók már belátható időn belül legalább 1,5 Celsius-fokos felmelegedésről írtak. Ez teljes fordulatot hozott a kommunikációban, a szakértők és az aktivisták - például Greta Thunberg - pedig kvázi zöld utat kaptak. Ma már egyre kevesebben beszélnek úgy az éghajlatváltozásról, hogy ne számolnának a szélsőséges lehetőségekkel is.
A folyamat a politikára és az iparra is hatást gyakorolt: az Egyesült Államokban a Green New Deal (GND) nevű átfogó tervezetben vázolták a klímakrízis lehetséges megoldásait, de Európában is sorra állnak elő a kormányok a zéró emissziós koncepcióikkal. Az ipari szférában is megfigyelhető, hogy egyre komolyabb vállalások születnek - Wallace-Wells szerint ezek hátterében üzleti megfontolás áll, ennek ellenére az egész bolygó számára hasznosnak bizonyulhatnak.
A szerző úgy látja, hogy könyve amerikai megjelenése óta nem sokat változott a klímatudomány, így a kötet tudományos részén kevéssé változtatna - igaz, egyes forgatókönyveket ma kevésbé tekintene valószínűnek. Ami viszont aggasztó: a kibocsátás terén nem sikerült változásokat elérni, ez pedig még távolabb sodorta az emberiséget a párizsi klímaegyezmény céljának megvalósításától.
A félelem mozgósíthatja az embert
"Rosszabb, sokkal rosszabb, mint gondolnánk" - kezdi könyvét Wallace-Wells, és ez a 2017-es esszéjéhez hasonlóan valóban rémisztőnek hat. A szerző nem titkolt célja volt, hogy a félelemkeltés segítségével hívja fel a figyelmet a globális felmelegedés súlyosságára.
A félelem egy teljesen természetes emberi reakció, ha valami jövőbeli, ismeretlen jelenséggel állunk szemben. Sosem tartottam magam klímaaktivistának, kevéssé foglalkoztatott a téma, az éghajlatváltozás folyamatainak megismerése viszont félelmet keltett bennem, és végül ez mozgósított
- mondta a 24.hu-nak, hozzátéve, hogy bár ő maga kevéssé hisz a legextrémebb modellekben, a mostani helyzetben egy bizonyos mértékű rettegés még hasznunkra is válhat.
Hasonlóan gondolkozik Greta Thunberg is, akinek a 2019-es davosi Világgazdasági Fórumon elmondott beszédében hangzott el egyik leghíresebb mondata: "Azt akarom, hogy pánikoljanak". Wallace-Wells elmondása szerint maga is nagy rajongója a svéd tinédzsernek, akivel New Yorkban személyesen is találkozhatott, és limitáltan ugyan, de a közösségi médiában is kapcsolatban áll vele. Az újságíró szerint lenyűgöző, hogy 2018-ban, 15 évesen egyedül kezdte meg tüntetését, és rövidesen milliók csatlakoztak a kezdeményezéséhez.
Precedens értékű, hogy egy tinédzser a semmiből a globális politika meghatározó alakjává váljon. Talán Jeanne d'Arc-ot lehetne párhuzamként említeni
- nyilatkozta a 24.hu-nak. A szerző szerint Thunberg mellett szól az is, hogy nem ismer ellentmondást: a 2019-es New York-i klímacsúcson még saját politikai támogatóinak is beolvasott.
New York-i találkozásuk során az aktivista azt mondta Wallace-Wellsnek, hogy túlságosan a rivaldafényben érzi magát, ennek ellenére amíg a mozgalom vezéreként tekintenek rá, addig folytatja a munkát. Az újságíró szerint a klímaaktivisták új generációjának tagjai elsősorban figyelemfelkeltő céllal vágtak bele a küzdelmükbe. Nagy általánosságban elmondható, hogy olyan katonákként tekintenek magukra, akikért nem kár, ha a harc során netán elesnek, és Thunberg is hasonlóan vélekedik saját szerepéről. "Ma már alig van olyan, aki azt hiszi, hogy nem kell semmit sem kezdenünk a globális felmelegedéssel, legfeljebb a cselekvés időpontja kérdéses. Ez Greta Thunbergék fő eredménye" - mondta.
Mit tehetünk?
Wallace-Wells úgy látja, az iparosodás kezdete óta több kárt okoztunk a bolygónak, mint egész korábbi történelmünk során. Mára a krízis olyan szinten elmélyült, hogy az egyén életmódbeli döntései - például a fogyasztói szokások átalakítása -, bár megsüvegelendők, vajmi keveset érnek. A szerző szerint az ember a politikai nyomásgyakorlás révén érheti el a legnagyobb eredményeket, mert az egyéneknek és mozgalmaknak nincs meg a hatalmuk a zéró emisszió megvalósításához, sőt még a kibocsátás jelentős csökkentéséhez sem. A politika szintjén a cél a nemzetközi megállapodások megkötése és végrehajtása mellett a kibocsátásban érintett vállalatok meggyőzése és szabályozása. Napjainkban ugyanis már nem kérdéses, hogy a fosszilis tüzelőanyagok használata hosszú távon az ipar számára sem lesz gazdaságilag fenntartható.
Egy világjárvány árnyékában
Wallace-Wells könyvében többek közt azt is bemutatja, hogy a klimatikus átalakulások hogyan befolyásolhatják a kórokozók terjedését. Bár az új koronavírus okozta világjárványban az éghajlatváltozás nem játszott szerepet, a természeti világ kizsákmányolása és a globalizáció igen, felelősségünk így megkérdőjelezhetetlen.
Éppen ezért a COVID-19 pandémiát egyfajta ízelítőnek tekinthetjük: a természet destabilizálása további hasonló globális eseményekhez fog vezetni.
Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az új koronavírus majd ráébreszti fajunkat a közelgő katasztrófára. A szerző szerint egyelőre lehetetlen megmondani, hogy a világjárvány végül milyen hatással lesz a klímaváltozás és a bolygó pusztulása elleni harcra. A pandémia nem érint minden régiót azonosan, bizonyos területeket jobban leterhel, a járvány végére pedig az emberiség annyira kimerülhet, hogy nem marad energia a klímavédelmi tervek gyors végrehajtására.
A világjárvány azt mutatja meg, hogy miként tudunk reagálni egy globális válságra. Azt láthatjuk, hogy ahogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, úgy most sem egységesen lépnek fel az egyes országok
- emelte ki.
Wallace-Wells úgy látja, hosszú távon ugyanazon problémák miatt kell majd aggódnunk, mint hat hónappal ezelőtt. Bár a klímakrízist az emberiség túl fogja élni, és a Föld nem válik teljesen lakhatatlanná, megjósolhatatlan, hogy civilizációnkra miként fog hatni a küszöbön álló drámai átalakulás.
A Lakhatatlan Föld: Élet a felmelegedés után magyarul 2020-ban jelent meg a Central Kiadói Csoport kiadásában.
Kiemelt kp: Arif Ali /AFP
