Egy hónapja tart az egyetemfoglalás a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A szorgalmi időszak kezdetét elhalasztották, de egy hete a tanítás is elkezdődött. Milyen most a hangulat az egyetemen?
A hangulat egységes: egységesen rossz. Mélységesen igazságtalan, kirívóan antidemokratikus, rosszindulatú szándékok vezette események történnek az egyetem körül, amik nem keltenek jó hangulatot. A minket támadó felek egyike sem érzi úgy - sem Palkovics László, sem Vidnyánszky Attila -, hogy hátrálniuk kellene egy lépést, és konszenzust keresni. Olyan súlyos sérelmek érték az egyetemet, hogy egyáltalán nem véletlen, ha a diákok azt mondják, már nincs helye tárgyalásnak. Először nem is a nemrég felállt kuratórium tagjai kezdtek vádaskodni: Kerényi Imre "buzilobbinak" nevezte a dramaturgokat, majd Kálomista Gábor a Gothár-ügyet átfókuszálta az egyetemre, holott annak nem sok köze volt az SZFE-hez. Mindazonáltal az egyetem elküldte Gothár Pétert, mégis iszonyatos rágalomhadjárat kezdődött a kormánymédiában. De több is történt: az egyetem szenátusa által demokratikusan, a pályázata alapján megválasztott Upor Lászlót nem nevezték ki rektornak, amire semmilyen indoklást nem kaptunk.
A diákok tárgyalni akartak Palkoviccsal, aki egyáltalán nem vette őket komolyan. Holott művészhallgatókról van szó, számukra a függetlenség és az autonómia olyan, mint az élethez nélkülözhetetlen oxigén.
Az utolsó lehetőség a tárgyalásra az lett volna, amikor Vidnyánszkyt kinevezték a kuratórium élére. Ám ahelyett, hogy helyreállította volna az egyetemi autonómiát, Vidnyánszkyék önkényesen és önhatalmúlag átírták az egyetem Szervezeti és Működési Szabályzatát, és belefoglalták, hogy ők nevezhetik ki a rektort és a szenátus tagjait. Az egyetem legfelsőbb döntéshozó szerve ezzel jogfosztottá vált. Így értelmetlennek látszik mindaz a munka, amit az egyetem polgárai elvégeztek az SZFE autonómiájának megőrzéséért. Nem tudjuk, hol áll meg a lavina.
Lehet szakmai munkát végezni a jelenlegi körülmények között?
A szakmai munka elindult, csak Upor egy héttel eltolta a tanévkezdést - ezzel nem veszítünk a tanulmányi időből, mert a félév vége ennyivel kitolódik majd. A legnagyobb aggodalmunk, hogy a járványhelyzet fokozódása miatt ismételten egy olyan félév következhet, amelyben lehetetlenné válhat a gyakorlati vizsgamunkák (vizsgafilmek és színházi produkciók) elkészítése, minthogy ezeket képtelenség Zoomon keresztül bonyolítani. Emellett frusztráló a folyamatos bizonytalanság is, amelyet a folyamatos rágalmak, vádaskodások, gyanúsítások és fenyegetések keltenek mindannyiunkban, miközben a politika és a kuratórium kompromisszumképtelensége miatt egyre távolabbra kerülünk a mindenki számára még elfogadható rendezés lehetőségétől. Tehát az oktatás elkezdődött, de nem mondanám, hogy a korábbi évek kedvezőbb feltételei között. A diákok ezt hangolják össze az egyetemfoglalásban vállalt feladataikkal: akinek az egyetemfoglalással kapcsolatban dolga van, felvételről nézi vissza a mulasztott órát, mert a társai rögzítik neki. Nem lesznek felmentve a vizsgakötelezettségük alól.
Többek között ezért is alaptalan, amikor Vidnyánszkyék azzal vádolnak minket, hogy a tanárok nem akarnak oktatni, a hallgatók pedig nem akarnak tanulni. Valójában senki nem akar mást, mint kiegyensúlyozott körülmények között végezni a munkáját.
Ahogy az is alaptalan rágalom, hogy szakmai helyett ideológiai képzést végzünk. A tanári kar sosem úgy állt össze, hogy valakik eldöntik, a kezdő oktatóknak milyen a politikai pedigréje. Mikor engem Schulze Éva idehívott, a filmjeim alapján tette, fogalma sem volt a politikai hovatartozásomról - talán még nekem sem volt fogalmam róla. Tizenhét év alatt jártam végig az egyetemi szamárlétrát. Aki úgy akar idejönni, hogy egyből rektor akar lenni, az semmibe veszi a teljes tanári kart, azokat, akik évtizedek óta tanítanak az SZFE-n. Ha ugyanezzel a módszerrel engem ültettek volna a kuratóriumba, az ugyanúgy elfogadhatatlan lenne a diákok számára. Nem a személy a fontos, hanem a módszer.
Az új kuratórium egyik tagja, Lajos Tamás producer önre utalt, amikor a Filmhunak adott interjúban úgy fogalmazott, "aki tizenhat éve nem csinál filmet, és politizál, az szerintem politikus, csak a sportállása a Színház- és Filmművészeti Egyetemen van". Ön publicisztikában válaszolt, majd pár napja Schwechtje Mihály rendező is védelmébe vette önt. Közvetlen kommunikációra nincs lehetőség a kuratóriumi tagok és az egyetem tanárai között?
Nem ismerem Lajos Tamást, soha életemben nem láttam. Név nélkül, de felismerhetően utalt rám abban az interjúban, és amit mondott rólam, azzal messzemenően nem értettem egyet, mert attól még, hogy tanár vagyok, magánember is vagyok, és publicistaként kifejthetem a magánemberi véleményem. A diákjaimat pedig nyilván nem a politikai véleményem érdekli. Lajos természetesen nem volt bent az óráimon, így nem tudhatja, hogy ott montázselméletről és filmes hangulatteremtésről beszélek, nem arról, hogyan buktassunk kormányt. Ha az utóbbit tenném, engem valóban ki kellene rúgni, de azt valahogy bizonyítani is kellene.
Milyen szakmai változásokra lenne szükség az SZFE-n? Schilling Árpáddal és Bodó Viktorral a mesterek alkonyáról és a diákok életmódreformjáról is beszélgettünk.
Az SZFE-n folyó szakmai munkáról Schilling Árpád azt nyilatkozta nekünk, hogy az erőltetett tempójú modellváltás és átszervezési kísérlet félbeszakítja az egyetemen zajló reformokat. Ő elsősorban a mesterközpontú oktatás és szemlélet átalakításáról beszélt. Valóban reformok közben érik az egyetemet a jelenlegi támadások?
Így van. Hadd kezdjem a színházi képzéssel! Zsótér Sándor, az egyik legprogresszívebb szemléletű rendező a harmadik osztályát viszi az egyetemen. Bodó Viktor, aki nagyszerűen és újító módon használja a filmes nyelvet színházi rendezéseiben is, Zsámbéki Gábor tanártársa volt, jövőre ő indított volna színészosztályt. Horváth Csaba a harmadik évfolyamát vezeti, kiváló rendező-koreográfusok, színészek és táncosok kerültek ki az osztályaiból, mások mellett Hegymegi Máté. Horváth a prózai színházat ötvözi a gesztusszínházzal a fizikai színházi képzésben, ami megint csak egy progresszív színházi nyelv. Idén ifj. Vidnyánszky Attila, nemzedéke egyik legkiemelkedőbb színészi és rendezői tehetsége indított színészosztályt Hegedűs D. Gézával közösen, két évvel azután, hogy ő maga diplomázott. Ő is az újító szellemet képviseli. Másik oldalról a filmes képzést reformáltuk meg, 2011-ben. Akkor alakítottuk ki a 6×6-os szisztémát, amelyben rendezők, forgatókönyvírók, operatőrök, gyártásvezetők, hangmesterek és vágók együtt hozzák létre a közös gyakorlatokat. Nem egy ember teszi bele a tehetségét egy-egy vizsgafilmbe, hanem hat ember nyújtja a tudása legjavát, ennek az eredménye a három diák-Oscar-jelölés és a szekérderéknyi más díj, amit ezek a filmek nyernek.
Aki tehát változatlanságról beszél, már harminc éve végezhetett nálunk, és azóta nem nyitotta rá egyszer sem az ajtót az egyetemre.
De az igazság nem is számít a vádaskodóknak: egyhangú kórusként ismételgetik ugyanazokat a paneleket olyanok, akik évtizedek óta, vagy soha nem jártak az egyetemen.
Bodó Viktor az SZFE-n szükséges változásokról azt mondta, tisztességes ösztöndíj járna a hallgatóknak, a szakmai munka mellett az életmódjukra is jobban kellene figyelnie az egyetemnek, és a képzés ideje alatt több nemzetközi tapasztalatot gyűjthetnének. Bodó javaslatai megvalósíthatók?
Nem tudom, rávehetjük-e a hallgatókat, hogy egészségesen étkezzenek. Komolyra fordítva a szót: valóban nagy szükség lenne rá, hogy rendes ösztöndíjat kapjanak a hallgatók, mert nálunk különösen az első néhány év nagyon sűrű. Ami a képzésre vonatkozó javaslatokat illeti, azoknak természetesen van tere, hiszen az osztályvezető tanárok eddig is a saját metódusuk alapján tanították a hallgatóikat, és nincs olyan osztály, amit egyetlen osztályfőnök vezetne. Nálunk a mester-tanítvány viszonyban soha nem csak egy mester van. Így véletlenül sem állhat elő az a helyzet, hogy csak egy szemlélet érvényesüljön az oktatásban. Osztályvezetőként Bodó biztosan nagy hangsúlyt fektetett volna színház és mozgókép kapcsolatára, de Ascher és Máté Gábor sem ugyanazt a szemléletet képviselik, Zsámbéki is egy harmadikat. Ugyanez a helyzet a filmes képzésben: Enyedi Ildikó egészen másképp gondolkodik a filmről és az oktatásról is, mint én, vagy Szász János, vagy Miklauzic Bence, vagy Almási Tamás. És ez így van jól. Hol itt az egyformaság? Almásiék dokumentumfilmes DocNomads programja a nemzetközi együttműködésről szól, valami hasonlót a színházi képzésben is el tudnék képzelni.
De az infrastruktúránk, az anyagi helyzetünk annyira szörnyű, hogy azt kell mondjam, csoda, hogy még élünk.
Ez a helyzet sem azért állt elő, mert az egyetemnek rossz lett volna a gazdálkodása, hanem mert folytatólagosan elvonásokkal, támogatás-csökkentésekkel sújtották az intézményt. Andy Vajna például megvonta az éves vizsgafilmek támogatását, éveken át csak a diplomafilmeket finanszírozta a Nemzeti Filmalap, ami amellett, hogy kifejezetten szakmaiatlan rendelkezés volt, komoly terheket rótt az egyetem egyébként is csökkenő költségvetésére, minthogy ezeknek a vizsgafilmeknek a költségvetését is saját forrásból kellett biztosítani.
Ugyancsak Lajos Tamás mondta, hogy amennyiben az egyetemi oktatók sztrájkba kezdenek, a kuratórium megszervezi az "alternatív oktatást", más tanárokkal, más helyszínen. Ebben az esetben lenne kit tanítaniuk?
Ez a hallgatókon múlik, az ő nevükben nem beszélhetek. Annyit mondhatok, hogy ezek a hallgatók nem véletlenül választották az SZFE-t és azokat a tanárokat, akik osztályt indítottak. Olyan tanárokat, akiknek mérhető eredményeik, a korábbi tanítványaiknak komoly eredményeik vannak. Filmrendező szakon hat helyre 320 jelentkező volt. Ha olyan rossz lenne az egyetem híre, és a felvételizők nem bíznának a képzés minőségében, az itt megszerezhető diploma értékében, biztosan kevesebben jelentkeztek volna. Nem tudom, egy ilyen választás után más tanárokkal mennyire szívesen dolgoznának együtt. Azt pedig nem tudom értelmezni, hogy Lajos Tamás milyen képzést akar ad hoc módon, a többéves tervezési és akkreditációs folyamatot megkerülve elindítani. A 6×6-os képzést másfél éves egyeztetés során raktuk össze. Lajos ígéretét az alternatív oktatásról ezek után hogy lehet komolyan venni? Nekem úgy tűnik, mintha itt nem lenne igazi koncepció.
Szellemi polgárháború zajlik, és egyelőre én is beállok katonának - mondja a színész, aki az elmúlt évben hozzászokott már, hogy minden darabokra hullik körülötte. Interjú.
Mi fog történni október 1-jén az egyetemen?
Erre nagyon kíváncsi vagyok. A tanárok figyelmeztető sztrájkot tartottak szeptember végén, és bejelentettük a sztrájkigényt. Október 1-jén indulna el a sztrájk, de a kuratórium megtámadta a sztrájkkövetelésünket arra hivatkozva, hogy nem a munkakörülményeink javítása érdekében akarunk sztrájkolni, hanem politikai követeléseink vannak. Én viszont azt mondom, az egyetemi autonómia megszüntetése, az egyetemet érő politikai befolyás igenis rontják a munkakörülményeket. Nem tudom, a bíróság jogszerűnek nyilvánítja-e majd a követeléseinket, de sztrájkot csak jogszerűen van értelme elkezdeni. A hallgatók döntéseire nincs ráhatásunk, erről nem is folyik mindennapos kommunikáció velük.
Egy királydráma kellős közepén vagyunk. Akármilyen fájdalmas is benne lenni, alkotói szemmel nézve nagyon izgalmas, ami történik.
Mondtam is a hallgatóimnak, figyeljék a mozgásokat, melyik karakter hogyan viselkedik ebben a drámában, mert tele van fordulattal, meglepetéssel az ügy. Ez egy külön mesterkurzus, és október 1-jén jön a következő felvonás.
(Az interjú egy nappal azelőtt készült, hogy a kuratórium kezdeményezésére leváltották Vonderviszt Lajost, az egyetem kancellárját, és Szarka Gábor ezredest, a korábbi honvédelmi miniszter volt kabinetfőnökét nevezték ki a helyére - a szerk.)
Kiemelt kép: Mohos Márton/24.hu
