A nagyszabású támadás részleteit megpróbálják a lehető legnagyobb titokban tartani. Arra is egészen szerdáig kellett várni, hogy megjelenjenek az első beszámolók az izraeli veszteségekről.
Amikor az izraeli szárazföldi erők péntek este, közvetlenül a zsidó szombat kezdete után benyomultak a Gázai-övezetbe, olyan titokban tették, hogy órákba telt, mire a külvilág megértette, mi is történik.
A szárazföldi támadás azzal kezdődött, hogy Izrael péntek délután gyakorlatilag megszüntette Gázában az internetet és a mobiltelefonos kapcsolatokat, így a gázaiak nem tudták egymással megosztani, amit láttak. Olyannyira, hogy még a mentők frekvenciái sem működtek, az autókhoz nem érkeztek meg a riasztások, és vakon indultak arra, amerről a robbanásokat hallották.
Közvetlenül a szárazföldi akció megindulása előtt ugyanis az izraeli légierő minden addiginál erősebb rakétatüzet zúdított Gázára. Az volt a céljuk, hogy a Hamász harcosait az alagúthálózatukba tereljék, és így megtisztítsák az utat a csapatok előtt.
Pénteken, nem sokkal 18 óra után harckocsikból, páncélozott járművekből, buldózerekből, gyalogosokból és harci mérnökökből álló egységek léptek be Gáza északi részébe. Egy másik csapat pedig dél felől közelített.
Az orvosi csapatoknak még péntek reggel is olyan próbát kellett tartaniuk, amivel azt gyakorolták, mit tennének, ha az október 7-én Gázába hurcolt túszokat kiszabadítanák. A nemzetközi sajtóban is az terjedt el, hogy katari közvetítéssel küszöbön áll a túszok elengedése. Ebből azonban semmi sem lett.
A művelet megkezdése után a hadsereg szóvivői nem vették fel a telefonjukat. Három órába telt, mire az izraeli katonaság bejelentette, hogy „kiterjesztik a szárazföldi tevékenységüket”, és hat órába, mire a katonai szóvivő megerősítette, hogy izraeli csapatok tartózkodnak Gázában.
Másnap, szombaton a katonaság még mindig feltűnően kerülte, hogy az előrenyomulást inváziónak nevezze. Benjamin Netanjahu miniszterelnök csak szombaton este jelentette be hivatalosan a háború „második szakaszát”, 24 órával a szárazföldi támadás kezdete után.
A hadsereg felvételeket tett közzé izraeli tankokról, amint lassan haladnak a Gázai övezet északi részén, valamint buldózerekről, amik szabaddá teszik az utat a katonai egységek előtt. Tényleges összecsapásokról azonban nem adtak ki videókat.
A hadsereg tájékoztatása szerint egy gyalogos dandár tizenegy katonája vesztette életét, amikor páncélozott szállítójárművüket eltalálta egy Hamász által kilőtt páncéltörő rakéta. A Times of Israel az áldozatok nevét és fotóját is közzétette, ahogy négy másik elesett katonáét is.
A lap szerint az áldozatok száma rávilágít arra, mekkora veszély fenyegeti a katonákat az utcai harcokban, ahol nemcsak páncéltörő rakétákkal, rejtett csapdákkal és bombákkal kell megküzdeniük, hanem azzal a veszéllyel is, amit a Hamász által kiépített, több száz kilométer hosszú alagúthálózat jelent rájuk.
Az évek során a Hamász egy valóságos „földalatti várost” épített Gáza alá, kihasználva, hogy a talaj itt sokkal lazább, mint Izrael és Libanon határán. Az általuk kiépített alagutak akár 150 méteres mélységbe is leérnek, és bonyolult hálózatot alkotnak, lehetővé téve, hogy az izraeli egységekre lesből csapjanak le a Hamász tagjai.
A föld alatti kivilágítatlan, keskeny, nyirkos járatokban ráadásul gyakran nem működnek a navigációs és a kommunikációs rendszerek, sőt, még az éjjellátó szemüvegek sem, mert azokhoz is kell némi környezeti fény. Mindez teljesen speciális hadviselést követel meg.
Bár a Gázai övezet egy aránylag kicsi, mindössze 41 km hosszú és 10 km széles terület, az izraeli csapatok csak lassan haladnak.
Az elmúlt napokban észak és kelet felől nyomultak előre Gáza város széle felé. Izraeli tisztviselők szerint a Hamász katonai infrastruktúrája, beleértve a több száz kilométer hosszú alagúthálózatot, a városban összpontosul.
„Ez nem villámháború, nem olyan háború, mint amilyet a második világháborúban láttunk” – mondta Amos Yadlin tábornok, az izraeli katonai hírszerzés volt vezetője. „Nagyon lassú mozgásra van szükség, hogy meggyilkoljuk az összes terroristát, megtisztítsuk az összes alagutat, és közben megvédjük erőinket. A gyors mozgás itt nem jó ötlet.”
Szerdán ismét megszakadt az internetes és a telefonos kommunikáció, amit a támadás kezdete után csak amerikai nyomásra állítottak helyre. A NetBlocks.org internetes hozzáférést támogató csoport szerint Gázában újra „teljes vagy csaknem teljes volt a távközlési áramszünet”. Hogy ennek vannak-e katonai okai, nem tudni, az izraeli hadsereg ezzel kapcsolatban semmit sem kommunikál.
Egyrészt megpróbálják megzavarni vele a Hamászt, hogy kevésbé tudjon felkészülni, és az alagúthálózaton keresztül átcsoporosítani az erőit. Másrészt igyekeznek elkerülni, hogy a szárazföldi támadás mégjobban feldühítse a Ciszjordániában élő palesztinokat, és lépéskényszerbe hozza a Hezbollah vezetőit és Iránt. Irán hitelessége ugyanis komoly veszélybe kerülhet, ha nem reagál egy látványos és sok civil áldozatot követelő szárazföldi támadásra.
Izraelnek azt is figyelembe kell vennie, hogy az utóbbi hetekben drámaian megváltozott a Hamász elleni akciójának megítélése a világban.
Három nappal azután, hogy a Hamász terroristái több mint 1400 embert lemészároltak, Joe Biden amerikai elnök azt mondta, midnen támogatást megad Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek, aki megfogadta, hogy „megbosszulja ezt a fekete napot”.
Azonban a gázai övezet teljes blokádja és a folyamatos bombázások miatt kialakult humanitárius válság megváltoztatta az amerikaiak hozzáállását. Bár független forrásból lehetetlen megerősíteni a gázai civil áldozatok számát, az ottani egészségügyi minisztérium szerint
Az amerikaiak szerint az izraeli vezetők úgy gondolják, a civil áldozatok száma elfogadható a Hamász teljes elpusztítására irányuló katonai küzdelmükben. A New York Times szerint izraeli tisztviselők magánbeszélgetéseikben példaként hozták fel, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei milyen pusztító bombatámadásokat hajtottak végre Németországban és Japánban a második világháború idején, beleértve a két atomtöltet ledobását Hirosimában és Nagaszakiban.
Válaszul Joe Biden kijelentette, hogy bár Izraelnek minden joga megvan arra, hogy megvédje polgárait a terrorizmustól, ezt a humanitárius joggal összehangban kell megtennie, és elsődlegesnek kell tekintenie a civilek védelmét.
Az amerikai elnök szerint fontos, hogy Izrael világosan határozza meg a gázai Hamász elleni háború céljait, sőt, ennél messzebbre kell tekintenie.
- mondta Biden, arra utalva, hogy a konfliktus lezárásához létre kell hozni egy olyan világot, amelyben Izrael és Palesztina egymás mellett létezik.
A palesztin állam kilátásba helyezése megnyugtathatná Egyiptomot és Jordániát is. Mindkét országban attól tartanak, hogy palesztin menekültek milliói vándorolhatnak át hozzájuk Gázából és Ciszjordániából.
Az önálló palesztin államra irányuló erőfeszítések azonban eddig mindig kudarcot vallottak, és most is rengeteg akadályt kellene legyőzni. Nem utolsósorban meg kellene akadályozni a zsidó telepek elszaporodását Ciszjordániában, amelyek a palesztinok szerint szétzúzták az életképes állam létrehozásának álmát azon a vidéken.
Thomas L. Frieadman, a New York Times véleményrovatában nemrég ugyancsak amellett érvelt, hogy azonnal le kell állítani izraeliek betelepítését Ciszjordániába, mert az lehetetlenné tesz egy későbbi kétállamos megoldást a mérsékeltebb Palesztin Hatósággal.
Netanjahu jobboldali koalíciós partnerei ugyanakkor még több izraeli telepest akarnak Ciszjordániába küldeni. Az izraeli miniszerelnöknek pedig szüksége van a támogatásukra, hogy ne kerüljön börtönbe korrupciós vádak miatt.
A konfliktus utáni első hétben Irán és a libanoni Hezbollah szoros gyeplő alatt tartotta a katonaságot az izraeli határon, valamint Irakban, Szíriában és Jemenben. Később azonban az amerikai hatóságok szerint egyre agresszívebben támadtak izraeli célpontokat, sőt, amerikai katonai támaszpontokat is. Rájöttek, hogy az gázai izraeli invázió segíthet azon céljuk elérésében, hogy az Egyesült Államok eltűnjön az egész régióból - véli Friedman.
Mostanra már annyi rakétát lő ki az iránbarát Hezbollah Dél-Libanonból, hogy innen csak egy lépés egy teljeskörű rakétaháború Izrael és Irán szövetségesei között, és az is lehetséges, hogy közvetlenül Izrael és Irán között. Mert nem valószínű, hogy Izrael engedi Iránnak, hogy a szövetségeseivel támadtassa Izraelt, anélkül, hogy idővel közvetlenül Teheránra is ki ne lőne egy rakétát.
Egy ilyen helyzet helyrehozhatatlan károkat okozna Izraelnek, az amerikai érdekeknek, a palesztinoknak, fenyegetést jelentene a zsidók számára mindenütt, és végső soron destabilizálhatná az egész világot - írja a New York Times publicistája.
