Félautokrata állam, irányított demokrácia, nyugatos, de megosztott nagyvárosok, autoriter vezetőre szavazó vidék. Úgy hangzik, mintha Magyarországról beszélnénk, pedig Törökországról lesz szó, ahol több mint másfél évtizede hatalmon van a korábbi isztambuli főpolgármester, Recep Tayyip Erdogan, teljes a kormányzati túlsúly a médiában, ellenzéki hangok szinte alig szólalhatnak meg.
Ilyen környezetben nehéz ellenzéki sikereket elérni, főleg jelentőseket. Ezért keltette fel a világ érdeklődését, amikor a diktatúra felé tolódó országában hirtelen egy független, ellenzéki jelölt nyerte meg a legfontosabb önkormányzati választást. Isztambul 16 milliós város, a legnagyobb a kontinensen. Erdogan komoly pofont kapott, amikor néhány hónapja a pártja nagy meglepetésre nemcsak a fővárosban, Ankarában, de Isztambulban is elvesztette a helyhatósági választást.
Erdogan Isztambulban Binari Yildirimet indította. Yildirim régi tisztviselő a kormánypártban (Igazság és Fejlődés Pártja - AKP), vezette a közlekedési minisztériumot, a parlament és az AKP elnöke volt, és a legutolsó török miniszterelnök a kormányzati struktúra átalakítása előtt. Komoly, ismert és tekintélyes politikus tehát. Őt verte meg egy teljesen ismeretlen kerületi polgármester, Ekrem Imamoglu.
Imamoglu korábban Beylikdüzü polgármestere volt, ami egyike Isztambul több tucat kerületének, de messze nem jelentős. Az európai rész szélén fekszik, középosztálybeli kerület, ahonnan kevesen emelkednek a nagypolitikába.
Súlyos következményei lehetnek Erdogan vereségének
A megismételt választást is megnyerte az ellenzék Isztambulban. Mi jön most?
Ismeretlenből ismert
Nem nehéz megérteni, miért annyira érdekes Magyarországról nézve, hogy egy korábban ismeretlen politikus hirtelen megveri a teljes politikai spektrumot uraló kormánypárt jelöltjét. Imamoglu Magyarországon is komoly érdeklődést váltott ki, főleg mivel a főpolgármesteré Magyarországhoz hasonlóan Törökországban is sokáig a legfontosabb olyan közjogi pozíció volt, amelynek betöltésére közvetlenül szavaznak a választópolgárok. Ez Törökországban 2017-ben, az elnöki rendszer kiépítésével megváltozott ugyan, de Isztambul mérete még mindig komoly súlyt ad az ottani polgármesternek.
Ezt természetesen Erdogan is tudja, hiszen ő maga is Isztambul polgármesteréből lett miniszterelnök, majd elnök. Pont ezért támadta meg a választás eredményét azonnal a kormányárt. De elszámolták magukat, ugyanis a megismételt választást Imamoglu még nagyobb arányban nyerte meg, mint az elsőt, és jóval több szavazatot kapott, mint Erdogan, amikor ő indult főpolgármesternek.
Mivel Magyarországon másfél hónap múlva önkormányzati választás lesz, innen nézve még érdekesebbnek tűnik, hogy egy olyan országban, amelyre egyre inkább hasonlítunk, hogyan lehetett győzni a kormánypárt felett. Karácsony Gergely ellenzéki főpolgármester-jelölt a hét közepén, a hivatalos kampány elején utazott el Isztambulba, hogy találkozzon Imamogluval. Vele tarthattunk, hogy néhány kérdést feltegyünk a főpolgármesternek, valamint beszélhessünk a kampányfőnökével, aki elmagyarázta, hogyan sikerült győzni Erdogan jelöltje felett.
Együtt kell működni
Imamoglu középmagas, csöndes, visszahúzódónak tűnő férfi, aki valamennyire magán viseli azokat a viselkedési jegyeket, amelyek a két ország politikai kultúrája közötti különbségeket mutatják. Erdoganhoz hasonlóan a magyar politikusoknál valamivel merevebben mozog, és a kézmozdulataival is igyekszik a lehető legnagyobb határozottságot mutatni.
Kampánya a saját bevallása szerint a szeretetről szólt. Ez leginkább abban mutatkozott meg, hogy egyáltalán nem használt negatív kampányt, még az ellenfeleket is keveset említette. Sőt a reklámjai nagy részében megpróbálta magát a lehető legempatikusabb politikusnak beállítani, aki a vesztessel is hajlandó lesz együttműködni. Ennek ellenére nemrég visszavonta az önkormányzati támogatást több olyan alapítványtól, amelyekben Erdogan családja is tag. Ez komoly politikai támadásnak tűnik, de Imamoglu szerint nem így van.
Tekintettel arra, hogy 16 millió isztambuli polgármestere lettem, elsősorban azt gondolom, hogy a társadalmi igazságosságot kell szem elé helyezni, amikor támogatásokról döntünk. Szóval nem szabad tartanom attól, hogy az elnök családja is érintett ebben, és úgy gondolom, hogy a személyes érdekek ezekben az esetekben felülírták a köz érdekeit, ezért érdemes megvonni öt vagy hat egyesülettől ezeket a támogatásokat, hogy az általam beígért igazság jusson érvényre, és ne az egyéni érdekek. Ezt a kampányban is megígértük.
Ez a fajta távolságtartás sokszor megfigyelhető Imamoglu politikai véleményében. Hiába állt ki kifejezetten határozottan Karácsony mellett már azzal is, hogy fogadta, az nem zavarja, hogy Orbán Viktor ennyire jó kapcsolatot ápol Erdogannal.
Onnan közelíteném meg a dolgot, hogy két baráti ország megválasztott vezetőiről van szó, és fontos, hogy ennek a két országnak a vezetői jól tudjanak együtt dolgozni. Hogy ennek milyen belpolitikai vetületei vannak, arról nincs információm, ezért nem is mondanék róla semmit. Ugyanez a helyzet Adnan Polat üzletemberrel, aki nagyon megbecsült kereskedő Isztambulban. Arról viszont, hogy Magyarországon milyen tevékenysége van, nekem nincs tudomásom, ezért nem is tudok nyilatkozni róla.
Adnan Polat híres isztambuli üzletember, korábban a főpolgármesterségért is elindult. Magyarországon is jelentős kapcsolatai vannak, üzletelt például Tiborcz Istvánnal és Ghaith Pharaonnal is, de lefotózták a felcsúti aréna tetején is, amikor épp Orbán Viktor vezette ott körbe. Ezekbe az üzleti ügyekbe viszont Imamoglu nem szeretett volna beleállni. Abba viszont igen, hogy az a kampány, amivel Isztambulban nyertek, Magyarországon is működhet.
Természetes, hogy ez a stratégia mindenhol működik, ahol emberek élnek, hiszen mindenkinek ugyanarra a tiszteletre és szeretetre van szüksége a mindennapi életben. Ezek az üzenetek viszont csak akkor tudnak hatásosak lenni, ha mindennapi dolgok megoldásával vannak párosítva. Ezzel együtt ez Isztambulban működött, és Budapesten is működnie kell. Ez a szoba, ahol most ülünk, nem a személyes életterem, hanem egy szolgálati szoba, ahol én 16 millió embert szolgálok. Eszerint fogom fel a tevékenységemet és szólítom meg őket szeretettel és tisztelettel.
A szeretetkampány ugyan jól hangzik, de Magyarországra kevéssé húzható rá. Imamoglu stratégiája Nacati Özkan kampányfőnök szerint az volt, hogy kiemeljék, Binari Yildirim idős politikus, Imamoglu pedig fiatal, és Isztambulnak új kezdetre van szüksége. Szinte mindenhol arról beszéltek, hogy új start kell a városnak, és hogy a helyi problémákat akarják megoldani. Ez nem volt egyszerű, hiszen Törökországban körülbelül akkora a kormányzati médiatúlsúly, mint Magyarországon, de a kampányt elsősorban online felületekre célozták.
Maga Erdogan is segített abban, hogy nem igazán engedte Binari Yildirimet önállóan kampányolni, inkább folyamatosan beleillesztette magát a versenybe. Ezzel sikerült elérnie, hogy az ellenoldalt leginkább Erdogannal azonosítsák, miközben az ellenzék egyrészt közös jelöltet indított, másrészt szinte nem is beszélt arról, hogy kik ellen akarnak nyerni.
Minden rendben lesz
Imamoglu stratégiájába az is beletartozik, hogy nyugodt tudott maradni. Az első választási éjszaka fontos pont volt. A szavazatszámlálás vége felé Imamoglu elkezdett nagyon feljönni, amikor hirtelen gyanús technikai problémák akadályozták a számlálást. Az aktivisták napokon keresztül a szavazólapok zsákjain aludtak, nehogy odaférjen hozzájuk a kormánypárt. Amikor kiderült, hogy az AKP nem fogadja el a választás eredményét, Imamoglu nem engedett és nem jelentette be a vereségét. Sőt az este folyamán tartott több sajtótájékoztató alatt szinte végig nyugodtan nyomta le a kommunikációs háborút a kormánnyal.
A lázítás viszont még itt sem került elő. Miután kiderült, hogy a választást meg akarják ismételni, Imamoglu a tömegtüntetéseken azt a szokatlan szlogent kiabálta a tömegnek, hogy
Minden a legnagyobb rendben lesz.
A 16 millió isztambuli állampolgári büszkeségét látványosan sértette, hogy Erdoganék nem ismerték el a választás eredményét. Ezért lehetett, hogy a megismételt szavazáson Imamoglu több százezer új szavazattal még jobb eredményt ért el. Innentől pedig már nem volt lehetősége a kormánypártnak az eredmény semmibevételére, hiszen a félautokráciák egyik legfontosabb eleme az, hogy legalább a választásokat tisztának és legitimnek szeretnék beállítani, hiszen ezzel lehet szembemenni a diktatúrát emlegető kritikákkal.
Két másik esemény is segíthetett Imamoglu győzelmében. Az egyik a török líra bezuhanása, amelyet felgyorsított, hogy Erdogan a saját vejét nevezte ki a nemzeti bank élére. A másik pedig az, hogy Isztambulban megroggyant a szír menekültek befogadásának támogatása.
Ez a másik pont, ami miatt nehéz összehasonlítani a helyzetet Magyarországgal. Erdogan a menekültválság elején kötött egy megállapodást az Európai Unióval, amelyben vállalta, hogy a Törökországba érkező többmillió menekültet nem fogja továbbengedni a kontinensre. Ennek köszönhető, hogy a szárazföldi útvonalak helyett a menekültválság vége felé szinte csak a tengeri útvonalakról hallottunk. Cserébe az Európai Unió jelentős mennyiségű pénz, kedvezményeket és politikai tőkét adott Erdogan kezébe. Ez viszont most visszaüthetett. 2015-ben még hetven százalékos volt a szír menekültek befogadásának támogatottsága Törökországban, ami 2019 közepére negyven százalékra esett vissza.
A török ellenzékre pedig nem sikerült ráhúzni, hogy menekültbarátok lennének. Imamoglu visszafogottan, de határozottan beszél arról, hogy a menekültekkel problémák vannak.
A 16 milliós Isztambulban egymillió szíriai menekült él, az ellátásukkal pedig komoly problémák vannak, ezért természetesen ez is helyet kapott a politikámban. Amellett, hogy az ő gyerekeiknek és asszonyaiknak az ellátását is meg kell oldani, fontos, hogy mielőbb visszatérhessenek egy biztonságos Szíriába, és ott folytassák az életüket. Egész Törökországban négymillió szír állampolgár él, ezért én arra bíztatom a nemzetközi közösséget, hogy egy olyan Szíria létrehozásán dolgozzanak, amelybe vissza tudnak térni ezek az emberek. Ne az ásványkincsek kössék le a figyelmüket, amelyek a szír föld alatt vannak, hanem azoknak az embereknek az élete, akik onnan elmenekülni kényszerültek.
Hiába igaz tehát, hogy Isztambulban is egy fiatal jelölt indult a teljes ellenzék képviseletében az idősebb kormánypárti jelölt ellen, itt megállnak a hasonlatok. Erdogan ugyanis saját maga segített abban, hogy ráhúzza a kampányt az eddigi teljesítményére, majd visszaüssön rá néhány komolyabb politikai hiba.
Kiemelt kép: A szerző felvétele
Megjegyzés: Munkatársunk a Párbeszéd meghívására vett részt a látogatáson.
