Egy június 15-i interjúban először közöltek számokat ukrán tisztviselők arról, hogy a Donbasznál folyó anyagháborúban (az oroszok által alkalmazott katonai stratégiákról lásd keretes írásunkat) milyen veszteségeket szenved el az ország. Denisz Sarapov védelmi miniszter-helyettes és Volodimir Karpenko dandártábornok, a szárazföldi erők logisztikai parancsnoka a National Defense magazinnak adott interjút a Párizs mellett tartott Eurosatory 2022 haditechnikai szakkiállításon és vásáron, amelyet június 13. és 17. között tartottak. Mint a nemzetközi hírekből is látszik, Kijev jelenleg elsősorban a tüzérség pótlására koncentrál, a Nyugatról felajánlott vagy megérkezett segítség pedig csak csepp a tengerben.
Az ukrán katonai vezetés bár naponta tart sajtótájékoztatót a háború alakulásáról, az elmúlt hetekig a saját veszteségeikről nem közöltek adatokat. Ez a trend megfordulni látszott június elejétől, amikor először Volodimir Zelenszkij elnök, majd több más tisztviselő is egyre nagyobb katonai veszteségeket említett. Erre a fejleményre mindenki felkapta a fejét, hiszen a katonai áldozatok nyilvánosságra hozatala mindig kétélű fegyver. Egyfelől demoralizálhatja a lakosságot és a háborúban aktívan részt vevő katonákat, ugyanakkor erősítheti is az összefogást és a külső támogatások szükségességét, a nemzetközi szimpátiát.
Az elmúlt hetekben egyre gyakrabban kaptak szárnyra olyan hangok, amelyek a nemzetközi közösség kifáradásáról, fásultságáról számoltak be. Ukrajna a háború első napjaiban sikerrel állította meg az általános orosz offenzívát, miközben szinte mindenki gyors vereséggel számolt. Oroszország azonban tanulni látszott a hibákból, a háború második szakaszában csökkentette azt a sávot, ahol döntést akart kikényszeríteni, az orosz erőket a Donbasz térségében koncentrálta egy rövid hadműveleti szünet után, ahol azóta azt a harcot vívja, amiben mindig is sikeresnek tartották.
Ez pedig a tüzérség pusztító erejének dominanciája az ukrán erőkkel szemben, akik így lassan felőrlődnek a frontvonalakban és mögöttük. Az utolsó megnyilatkozások már napi ezer halottat és sebesültet ismertek be, melyek fenntarthatatlan veszteségek Ukrajna számára,
miközben az oroszok lassan szorítják vissza az ukrán erőket.
Orosz katonai stratégiák
Carl von Clausewitz alapvetése szerint a háború a politika folytatása, csak más eszközökkel. Az orosz-ukrán háború különböző szakaszaiban megfigyelhető volt, hogy hogyan fejlődött a konfliktus a határ menti erődemonstrációtól egészen odáig, hogy jelenleg a Donbasz régióban kialakult frontvonalon az oroszok a szemben álló fél személyi és haditechnikai állományának teljes megsemmisítését célozzák.
Oroszország kezdetben a határ mentén történt jelentős csapatösszevonásokkal és gyakorlatozásokkal helyezte nyomás alá az ukrán kormányt, hogy álljon el a nyugati integrációt célzó törekvéseitől. Miután ez nem vezetett a kívánt eredményre, a háború első szakaszában - az általános támadás mellett - orosz deszantosok érkeztek a Kijev melletti repülőtérre abba bízva, hogy az ukrán vezetés elmenekül és a főváros felszabadítóként fogadja majd a támadókat. Ezt a hadműveletet egy manőver hadviselés is kísérte, amikor a határ felől orosz gépesített egységek próbáltak gyorsan eljutni a fővárosba, ugyancsak sikertelenül.
Mivel az oroszok nem tudtak gyors eredményt elérni, a háború második szakaszában a Donbasz térségében koncentrálták erőiket. Itt jelenleg egy úgynevezett anyagháború zajlik, amelyben az orosz fél célja, hogy a haditechnikai fölényét kihasználva, felmorzsolja, megsemmisítse a frontvonal túloldalán lévő ukrán haderő haditechnikai eszközeit és személyi állományát.
A kínai klasszikus, Szun Ce A háború művészete című munkájában azt írta: "A legmagasabb szintű kiválóság az ellenség ellenállásának harc nélkül való megtörésében rejlik." Ez bár sikerült Oroszországnak 2014-ben a Krím félszigeten, de kudarcot vallottak vele 2022-ben Ukrajnában.
Súlyos veszteségek a katonai eszközökben is
Sarapov és Karpenko által említett konkrét számok valósággal sokkolták azokat, akik idáig megpróbálták nyomon követni a veszteségeket. Csak hogy értsük a számok súlyát, az egyik leghitelesebbnek tartott forrás az Oryx blog volt, amely vállaltan csak azokat a tételeket vette számba orosz és ukrán oldalról, amelyeket fényképpel/videóval dokumentáltak és a veszteség lokalizálható volt a térképen. A blog és a mögötte levő nyílt forrású elemzést végző civilek még a szíriai polgárháború alatt indították az oldalukat, és az ukrajnai háborúban már az ott megszerzett tapasztalataikat tudták felhasználni.
Az Oryx blog által gyűjtött adatok önmagukban is jelentős veszteségeket tártak fel mindkét oldalon, ám a források egyenlőtlensége miatt (az orosz támadók nem az ellenfél veszteségeinek dokumentálásával voltak elfoglalva, és egyébként sem örültek a nyilvánosságnak, míg az ukránok esetében ez pont fordítva történt, és a lakosság is sok segítséget nyújtott fotóival és videóival), illetve mivel a támadók veszteségei általában nagyobbak, az orosz veszteségeket jóval súlyosabbnak tartották. A blog által közöltek kapcsán csak egy valami volt biztos, hogy a ezeket veszteségeket biztos elszenvedték a felek, de hogy ennél mennyivel volt több a valódi veszteség, arról nem volt fogalmunk. A blog 2022 júniusig ukrán részről 196 harckocsi és 70-80 tüzérségi eszköz elvesztését dokumentálta.
Ezekhez az adatokhoz képest okozott megdöbbentést a két ukrán tisztviselő minapi nyilatkozata. Állításuk szerint Ukrajna megközelítőleg 400 tankot, 700 tüzérségi eszközt és 1300 gyalogsági harcjárművet veszített több mint száz nap alatt. Karpenko azt is hozzátette, hogy
a harcoló alakulatok vesztesége a haditechnikai eszközök tekintetében 30-50 százalék körül van.
A nemzetközi szakértők körében mértékadónak tekintett Military Balance évkönyv 2022-es kiadása szerint Ukrajnának 858 harckocsija és 1818 tüzérségi eszköze volt (a rakéta sorozatvetőktől az önjáró tüzérségen át a 120 mm-es aknavetőkig bezárólag).
Ezek az adatok valamennyire megvilágítják a most bevallott számbeli veszteségek arányát, bár két dolgot itt is figyelembe kell venni. Egyfelől a Military Balance adatai a legtöbb esetben az adott ország hivatalos bejelentéseiből származnak, amelyet természetesen nyílt forrásból származó információkkal is összevetnek. Másfelől az adatok között nem kizárólag a hadra fogható eszközök vannak felsorolva. Jó példa erre épp Magyarország, amely az évkönyv 2021-es kiadásában 4 darab Leopard 2A4HU és 44 darab T-72M1 harckocsival szerepel, miközben a tatai 25. lövészdandár és a várpalotai MH Bakony Harckiképző Központ harckocsijainak száma együtt sem haladja meg a húszat.
Kapcsolódó
Szorult helyzetben van Ukrajna, a nyugati katonai támogatás fontosabb, mint valaha
Ülésezett a NATO védelmi minisztereinek tanácsa.
Karpenko dandártábornok az eddig kapott nyugati támogatást is szemléltette egy példával. Az Egyesült Államok idáig több mint 100 darab M777-es ágyútarackot adott át Ukrajnának. Ez a modern, más eszközökhöz képest könnyű tarack viszont nem önjáró, azaz a helyváltoztatáshoz először menetkésszé kell tenni, majd egy vontatóval el kell húzni. A frontvonalon zajló tüzérségi párbajoknál erre nem mindig van idő. Másrészt a tarackot és kezelőit nem védi semmi a pontatlanul, de a közelben becsapódó orosz tüzérségi gránátok repeszeitől (szemben az önjáró tüzérségi eszközök, igaz korlátozott, védelmével). Karpenko elmondta, hogy egy ukrán ütegben hat M777-es van, és minden tüzérségi párbaj után átlag kettőt vissza kell vonni karbantartásra, mert az ágyútarack valamilyen részegysége megsérül a repeszektől.
A tüzérségi lövedékek számáról nem volt hajlandó beszélni az ukrán tábornok, csak annyit említett, hogy ezek olyan mértékben fogynak, hogy a nyugati segítség csak az igények 10-15 százalékát biztosítja. Itt érdemes hozzáfűzni, hogy az USA az M777-esekhez mintegy 200 000 lőszert adott át. Hogy ez sok-e vagy kevés, azt nem egyszerű eldönteni. Egyfelől problémát jelent, hogy a lőszerutánpótlás tekintetében a nyugati fegyvereknél Ukrajna rá van utalva a Nyugatra, mivel a saját ex-szovjet fegyverrendszerei - beleértve a tüzérséget is - nem kompatibilisek egymással. Másfelől nehéz megbecsülni a lőszer-felhasználást.
A brit RUSI kutatóintézet szakértője az orosz védelmi minisztérium saját adatait vette alapul a május 19. és 31. között a tűzérségi csapások számát tekintve. Átlagban napi 585 ilyenre került sor, amely különböző szempontok figyelembevételével napi 7176 tüzérségi lőszer felhasználását jelenti. Lehet a becslés itt ott téved (a módszertan az elemzésben ki van fejtve), de nagyságrendileg segít megbecsülni az igényeket. Egy korábbi ukrán vezető megnyilatkozásából tudjuk, hogy
Ukrajna napi 5000-6000 lőszert használt fel a saját tüzérségi eszközeihez, de ezek mára nagyrészt elfogytak és így már csak a nyugati, 155 mm-es lőszereket tudják ellőni.
A nyugati országok azonban idővel maguk is szűkében lesznek nem csak lőszerekből, hanem nehézfegyverzetből is, ha mindazt átadják, amire Ukrajnának most szüksége lenne. Karpenko dandártábornok az elvesztett 700 darab tüzérségi eszköz gyors pótlásának szükségességéről beszélt, de a már említett Military Balance adatai szerint Németország, Franciaország és Nagy-Britannia (Európa három legnagyobb hadserege) együtt rendelkezik ennyi eszközzel (a brit 81 mm-es aknavetőket nem számolva). Nyilván mindegyik európai országnak, de még az Egyesült Államoknak is úgy kell terveznie, hogy saját biztonsága az első, és csak olyat tud átadni, amelyet saját termelésből, vagy a tartalékokból záros határidőn belül pótolni tud.
Nagyvonalú a nyugati segítség, de elégtelen
Az ukrajnai háború haditechnikai értelemben ipari méretekben zajlik, amelyre Oroszország jobban fel van készülve. A veszteségek mindkét oldalon jelentősek, de Ukrajna esetében - amelynek lakossága és a hadiipara is kisebb és ahol a háború pusztítása is zajlik - kérdés, hogy ez meddig elviselhető.
Valószínűleg ezt az ukrán vezetés és nyugati szövetségesei is pontosan látják, éppen ezért valószínű, hogy intenzíven folynak a tárgyalások és a gondolkodás a megoldáson. Az eddigi nyugati segítség, bármilyen nagyvonalú is, elégtelen ahhoz, hogy Kijev megállítsa az orosz támadókat. Ehhez persze azt is hozzá kell tenni, hogy a háború most már nem az ukrán állam megsemmisítésért folyik, nem a teljes ukrán hadsereg legyőzése a közvetlen cél, bár azt nem tudni, hogy megáll-e az orosz offenzíva a nyár vagy az ősz folyamán egyes kelet-ukrajnai, stratégiai jelentőségű pontok elfoglalását követően.
A nyugati elképzelésekről és segélyekről még fogunk hallani. Alig két hét múlva kerül sor Madridban a NATO-csúcsra, ahol - ismerve az Egyesült Államok és a szövetség működését - nem csak egy új politikai vízió (Stratégiai Koncepció) diplomáciai nyelvezetbe csomagolt Oroszország képe fog ránk köszönni, hanem talán egy átfogó elképzelés is megjelenik majd a Nyugat és Ukrajna (újra)felfegyverzéséről.
(Köszönet Rácz Andrásnak a témajavaslatért.)
A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója.
