A Szeretlek Magyarországon pár napja megjelent cikk szerint a MÁV július 15-ig ingyenesen biztosítja a gyermekvasúton való utazást azoknak a gyerekeknek, akiknek kitűnő a bizonyítványa. Ennek igazolásaként elég felmutatni a bizonyítvány másolatát.
Egy ismerősöm közel ezer fős ismeretségi körében megosztotta ezt a cikket és nem várt vitafolyamot kapott cserébe.
A hozzászóló szülők kiborultak, és diszkriminációt süvöltöttek a MÁV döntésén.
Ezt a témát vesézzük ki egy picit.
Azzal indítanék, hogy szülőként azt vallom, minden gyermek megérdemli azt, hogy a szülő a tanév végén átölelje őt és megdicsérje azért, hogy letudta a tanévet. Minden egyes korán keléssel, verstanulással, dolgozatra tanulós éjszakázással, stresszel és izgulással, tornaórás sérüléssel, könnycseppekkel és nevetésekkel együtt.
Bármilyen eredményt is mutat az a fránya bizonyítvány, legyünk rá büszkék, hiszen valós teljesítmény van mögötte, megspékelve a fentiekkel. Ez egy munka, így is felfoghatjuk, és a bizonyítvány, valamint a nyári szünet jelenti a "szabadságra menést" egy diák számára.
Ezt vallom, és éppen ezért év végén mind a két gyerekem puszihegyeket és családi sütizést kapott az évzárót követően.
De hogy hibás, hovatovább diszkriminatív volna a MÁV döntése? Most egy picit beszélgessünk erről is.
A városban, ahol élek, a helyi magazin állatkerti belépőt kínál évek óta a kitűnő bizonyítványt elért tanulók számára. Egy optika ingyenes szemvizsgálatot tart kitűnő bizis gyerkőcöknek. A MÁV pedig ugye: ingyen adja a gyermekvasút-jegyet, szintén nem idén először. Mert valahogyan szelektálni szeretett volna, mert valahogyan el akart indítani egy akciót, amivel valakinek örömet szerez. Lebutítva ennyi történt.
Az iskolákban az évzárón az igazgató bácsi felsorolta azon tanulók neveit – elsőtől nyolcadikig –, akik kitűnőek lettek. Mindenkit megtapsoltak a szülők, külön-külön. Az érintett szülők büszkék voltak, az érintett diákok szintúgy, a többiekben pedig vagy egy egészséges mértékű féltékenység birizgálta meg a lelküket, hogy "igen, jövőre majd úgy tanulok, hogy az én nevem is elhangozzon az évzárón", vagy a nem túlzottan egészséges irigység, hogy "bezzeg a Pistike..."
Ez valahol természetes, de vajon elvárható-e, hogy a MÁV-os felháborodás alapjául szolgáló elv alapján a diri végigmondja mind a nyolcszáztizenhét diák nevét, hogy "gratulálok Kovács Lacikának a 3,2-es bizonyítványáért, valamint Tóth Julcsinak, hogy megbukott"?
Nem, bizony. Amit az igazgató a felolvasásnál tett, az ugyanaz az elv, amit a MÁV is követett az akciójában. Hogy a jók közül ténylegesen vannak kimagaslóan jók, őket pedig kiemeli.
A felháborodott szülők erre azt reagálták, hogy ez azért sem jó, mert kialakítja a gyermekekben a versenyszellemet, ami hibás.
Mi a hibás? – kérdem én. Mióta hiba a versenyszellem? Ez önmagában ugyanis egy motiváló és pozitív dolog, és elvileg semmi köze az irigységhez. A versenyszellem azt jelenti, hogy valami felpiszkálja az alvó oroszlánt, és teljesítésre ösztönzi azt.
A versenyszellem igenis fontos a gyerekeknek, és ha az egészséges, akkor a gyerekek képesek örülni is barátaik sikerének. Számon is tartják azt, ráadásul fontos nekik. Minden egyes évközbeni röpdolgozatnál fontos nekik ez a fajta versenyszellem, hát pont az évet lezáró bizonyítványnál ne lenne az?
Tudom, a most következő példámmal tényleg túlzok, de akkor is ugyanez pepitában: képzeld el, én három évente egyszer elmegyek valami wellness szállodába és olyankor leúszok ötven métert a medencében. Önmagamhoz képest ez teljesítmény, mert nem szoktam úszni, szóval tessék engem nagyon megdicsérni, mert mint mondottam: önmagamhoz képest az ötven méter leúszása eget rengető teljesítmény.
MAJDNEM egy kalap alatt vagyok ez alapján emlegetve azzal a Hosszú Katinka nevű csajjal, aki önmagához képest szintén azt hozza úszásban, ami tőle elvárt. Értetlenkedjek hát, miért ő az olimpiai bajnok és miért részesül emiatt apanázsban?
Ugye, hogy ezzel a nagyon túlzó példával érezhető, hogy mennyire butaság kiborulni azon, ha valakit jutalmazunk a kitűnő bizonyítványa miatt, amiért megdolgozott és ki is emeljük őt? Akár a MÁV-nál, akár az évzárón?
Mert ennyi versenyszellemre szükség van.
Ennyi versenyszellem és kiemelés még abszolút egészséges. Ettől függetlenül: legyen csak minden szülő büszke a saját csimotájára, akár kitűnő, akár nem az. Ha meg gyermekvonatoznának egyet, lehet, hogy a nem kitűnő bizonyítványú gyerek szülője helyében azért csak megkockáztatnám azt a hétszáz forintot, hogy a gyerkőc vonatozzon egy nagyot. Nem igaz?
