Amrita Sher-Gilt Indiában a 20. század egyik legnagyobb modern festőjének tartják. Itthon azonban csak kevesen ismerik nevét, holott mi is büszkék lehetnénk rá. Amrita ugyanis félig magyar származású, Magyarországon született, sőt a férje is magyar volt.
Édesanyja, Gottesmann Marie-Antoinette zongoraművész zsidó magyar értelmiségi családból származott, és a híres orientalista Baktay Ervin unokatestvére volt. Apja, Umrao Singh Sher-Gil, szikh arisztokrata igazi polihisztorként amatőr fotográfusként is tevékenykedett.
A házaspár Magyarországon telepedtek le. A Szilágyi Dezső tér 4. szám alatti lakásukban nagypolgári szalont tartottak fent, ahova már csak az egzotikus származású házigazda miatt is sok vendég járt. Ebbe a pezsgő, modern, avantgárd szellemiségű légkörbe született bele Amrita 1913-ban.
Amrita és húga, Indira
Az első zsidótörvények bevezetésekor a család leköltözött Dunaharasztiba. Amrita itt ismerte meg unokatestvérét, későbbi férjét Egan Viktort, akit meztelen táncával igyekezett “elcsábítani”. A kislány ekkor még csak hét éves volt.
A helyiek még évtizedekkel később is emlegették a náluk bujdosó indiai maharadzsát, aki kislányával sétálgatott a Duna-parton.
Amrita édesapjával
A család Amrita 8 éves koráig maradt az országban, amit évekig tartó ingázás követett Európa különböző országai és India között.
Először 1921-ben költöztek az indiai Szimlába, majd onnan Firenzébe, ahol a korán megmutatkozó tehetségű Amrita művészeti iskolában tanult. A személyiségét elnyomó tanítási módszer ellen azonban hamar fellázadt, és otthagyta az intézményt.
Indiába visszatérve Baktay Ervin javaslatára élő modelleket kezdett festeni, ami felgyorsította művészi kiteljesedését. Szintén nagybátyja unszolására 1929-ben a legjobb rajziskola, a híres párizsi École des Beaux-Arts növendéke lett.
Párizsban sorra születtek képei, több kiállításon vett részt, portréi pedig nagy sikereket arattak. Olyannyira, hogy 1933-ban a Három lány című képével bekerült a Párizsi Szalonba, és elnyerte az Aranyérmet is.
Három lány, 1935
A művészetek fővárosában nem csak festészete, hanem szexualitása is kibontakozott. 16 évesen már felnőtt nőként öltözött és viselkedett. Nem is annyira szépsége, mint inkább erotikus kisugárzása, és egzotikus külseje vonzotta a férfiakat. Szabados szerelmi életet élt,
tucatnyi férfival folytatott viszonyt, de szép számmal akadtak nők is szeretői között.
Álló akt, 1934
Liberális gondolkodású, szintén szeretőket tartó édesanyja is szorgalmazta a férfiakkal való ismerkedést. Őt azonban inkább egy előnyös házasság gondolata motiválta. Amrita el is jegyezte magát egy dúsgazdag indiai rádzsa fiával, Yusuf Ali Khannal. A bohém életet élő férfival azonban végül felbontotta a jegyességet. Addigra azonban már elkapta Yusuftól a szifiliszt, amit halála egyik lehetséges okaként is emlegetnek.
Amrita 1934-ben családjával végleg visszatért Szimlába. Az emancipált, művelt nőt megdöbbentette az Indiában látott nyomor és a brit arisztokraták élete közötti kontraszt. Ezzel együtt azonban otthon érezte magát a kontinensen. 21 évesen Indiában talált rá saját festői hangjára.
Falusi jelenet, 1938
India leginkább elnyomott rétegeit festette meg: a nőket és a kasztrendszeren kívüli érinthetetleneket.
S bár itt is elnyerte a legrangosabb festészeti díjat, képeivel nem meglepő módon nagy felháborodást keltett a korabeli Indiában.
A női sorsok iránti érzékenységét egy kamaszkori élménye is meghatározta. Tanúja volt, amint egy indiai gyereklányt házasságra kényszerítettek.
A menyasszony ruhája, 1937
Amrita ráadásul a szigorú erkölcsű Indiában is folytatta kicsapongó szexuális kalandjait.
Állítólag hódolói között volt Dzsaváharlál Nehru, India későbbi első miniszterelnöke is.
Önarckép, 1930
Indiai karrierje közepén, 1938-ban Magyarországra utazott, hogy újra találkozzon gyerekkori szerelmével, Egan Viktorral. Bár szüleik ellenezték a kapcsolatot, a fiatal unokatestvérek összeházasodtak.
Titokban megállapodtak, hogy nem lesz gyerekük, nem csak azért, mert közeli rokonok voltak, hanem mert valójában nem is akartak. Viktor elfogadta Amrita szabados életvitelét, mind a festészetre, mind a nyitott házasságra vonatkozóan.
Egy ideig Kiskunhalason éltek, itt festette Amrita egyik leghíresebb képet, a Vidéki piacot.
A festő saját bevallása szerint nem csak az alföldi tájból, de Ady költészetéből és Bartók zenéjéből is ihletet merített.
Falusi piac, 1938
Miután Viktor ledoktorált, visszaköltöztek Indiába. Innen számíthatjuk Amrita második alkotói korszakát, amikor már az indiai táj és a városi környezet volt képeinek fő témája.
Ekkor készült a Két elefánt című alkotása, melyet sokan főművének tartanak.
Két elefánt, 1940
1941-ben első nagy kiállításának megnyitójára készültek, amikor Amrita súlyosan megbetegedett, és pár napra rá, 28 éves korában váratlanul meghalt. Indiai szokás szerint
testét másnap elhamvasztották, így sosem derült ki betegségének és a halálának valódi oka.
A hivatalos magyarázat szerint egy trópusi gyomorfertőzés végzett vele. Anyjának azonban meggyőződése volt, hogy a féltékenységtől gyötrődő Viktor mérgezte meg lányát. Ráadásul ő volt a dúsgazdag lány örököse is.
Mások azt pletykálták, hogy férje tiltott abortuszt végzett rajta, s az eközben szerzett hashártyagyulladásba halt bele.
Amrita Sher-Gil művészeti öröksége a század közepén gyökeresen megújította az indiai festészetet, merész témaválasztásai miatt pedig politikai jelentőséget is tulajdonítanak neki. Sokak szerint ő harcolta ki, hogy a nők iskolába járhassanak, és művészeti pályára léphessenek Indiában.
Ezzel szemben a magyar köztudatban hosszú időre feledésbe merült. 2001-ben Sára Sándor három részes dokumentumfilmet készített Amrita életéről, 2013-ban pedig a festő 100. születésnapján tablókiállítás nyílt tiszteletére a Magyar Nemzeti Múzeum kerítésén. Nagyszabású, hozzá méltó hazai kiállítás azonban még várat magára.
.
Forrás: Wikipédia, Fidelio, Nyári Krisztián: Festői szerelmek, képek forrása: Wikipédia, Wikiart
