Hát hogy szülhet gyereket egyáltalán az ilyen?
Most nézd meg ezt a sok szenvedő gyermeki arcot! Nézd a könnyeiket, a küzdelmüket, ártatlan harcukat, erőtlenségüket! És nézd a szívtelen szüleik vallomásait, hogy miért sírnak épp tajtékozva utódaik!
Mert nem engedtem meg neki, hogy a péniszénél fogva ragadja meg a kutyát.
Mert megkértem, hogy sétáljon el az autó végétől az orráig, ahelyett, hogy felvettem volna.
Mert nem anyu olvassa fel neki a könyvet, aminek az a címe, hogy “Csak apu és én”.
Mert az égen látott repülőben ülő emberek nem integettek vissza neki.
Mert nem engedtem, hogy beletegye a fogkeféjét a borospoharamba.
Mert nem nézheti aput, ahogy kakil.
Mazsolát akart, szóval adtam neki… nem is volt alkalmam rá, hogy megkérdezzem, mi siklott félre.
Mert megmondtam neki, hogy “nincs több sminkelés anyu cuccaival”.
Mert nem engedtük neki, hogy nadrág és cipő nélkül menjen ki.
Mert megkínált egy falattal a perecéből, én meg elfogadtam.
