A magát „gyilkosságfüggőnek” tartó Eddie Penney nem tart számon minden gyilkosságot, de nagyjából ötven emberrel végezhetett kommandósként.
Egy ötórás podcastban mesélte el egy volt amerikai elitkommandós, hogy milyen érzés embert ölni, írja a Unilad.
Eddie Penney előbb tengerészgyalogos volt, majd ezután csatlakozott a haditengerészet különleges alakulatához, a Navy SEAL-hez. A terjedelmes beszélgetésben mesél a pokol hetéről, vagyis a kiképzésről, amit nem minden jelentkező él túl. Ezután terelődik a szó az egykor ugyancsak elitkommandósként, majd CIA-ügynökként szolgáló házigazdával a gyilkolásra.
Penney legújabb, Unafraid (magyarul: Félelem nélkül) című könyvében külön fejezetet szentel az emberi élet kioltásának megélésére. Már az epizód címe (Kill Addict, vagyis Gyilkosságfüggő) is árulkodó, és a beszélgetésben sem rejti véka alá, hogy kifejezetten élvezte a gyilkolást.
A műsorban szóba kerül, hogy a kommandós egységét egyszer Irak nyugati részén vetették be „értékes célpontok” likvidálása érdekében. Amikor a megadott épülethez értek, egy földön alvó férfira és feleségére találtak. Ekkor még nem esett túl az első emberölésen, „éhes” volt a gyilkosságra az alakulat több más tagjával szemben. A földön fekvő férfi a pisztolyáért ugrott, mire Eddie lelőtte.
„Már elterült, de én még fektében is lőttem rá” – emlékezett vissza a beszélgetésben az első emberülésére az egykori kommandós. A helyzet annyira eszelős volt, hogy a férfi mellett fekvő felesége meg sem tudott mukkanni és még sírni is képtelen volt. A nő egyszerűen csak felült és érzelemmentesen szemlélte az eseményeket.
„Az érzés, ahogy beleküldtem a golyókat, olyan volt, mint... ahhh” – teszi hozzá a kommandós, aki szabályosan függő lett azóta. Onnantól kezdve csak az motiválta, hogy annyi rosszfiút küldjön a másvilágra, amennyit csak lehet. Penney egyenesen azt mondja, hogy „imádott” ölni, szabályosan olyan volt számára az emberi élet kioltása, mint az „oxigén”.
A podcastból kiderül, hogy nem emlékszik minden gyilkosságra, de időnként bizonyos dolgokról eszébe jut egy-egy eset. Penney nem számolta, hogy hány emberrel végzett pályafutása során, de nagyjából ötvenre becsüli a számukat. A teljes, angol nyelvű beszélgetést itt lehet megnézni:
