Amikor egy csillag túl közel kerül egy szupermasszív fekete lyukhoz, előbb megnyúlik, majd darabjaira hullik szét. A folyamatot gyakran nevezik spagettizálódásnak. Az eseményt olyan sugárzás kíséri, amelyet több száz millió fényéves távolságból is észlelni tudnak. Az elmúlt évtizedekben a szakértők több spagettizálódást is azonosítottak, magát a szálat azonban még nem tudták megfigyelni.
Giacomo Cannizzaro, a Holland Űrkutatási Intézet munkatársa és kollégái friss tanulmányukban a spagettizálódás első közvetlen vizsgálatát mutatják be - írja az IFLScience. A csapat az abszorpciós vonalakat figyelte meg, ezek akkor jönnek létre, amikor az egykori csillag molekulái elnyelik a környező fényt.
Az AT 2019dsg jelű esemény egy 5,4 millió naptömegű szupermasszív fekete lyuknál zajlott.
Hasonló méretű objektum fekszik a Tejútrendszer közepén is. Mivel a fekete lyuk nem túl aktív, a szakértők jól nyomon tudták követni az anyag alakulását 34 nappal a spagettizálódás kezdete után, 411 napon keresztül.
A hasonló események hivatalos neve árapály-katasztrófa (TDE). A folyamat jelentős röntgensugárzással jár, amely egyre gyengül, ahogy a csillag széthullik.
A szakértők az AT 2019dsg-t látható fényben és rádiótartományban is elemezték. Cannizzaróék a jelenséget egy fonalgombolyaghoz hasonlították, a gombolyag a fekete lyukat vette körül, és fokozatosan eltűnt benne. A szakértők úgy vélik, hogy a fekete lyuk egyik forgási pólusát mutatja a Föld felé.
