Valamikor a nyolcvanas évek végén láttam először a tengert. Egészen pontosan a Balti-tengert, Rostocknál, amely akkor még a Német Demokratikus Köztársaság része volt. De csak messziről, az autóból. Fürdeni először a La Manche-ban fürödtem, valahol Hollandiában. 14 vagy 15 évesen jutottam el először az Adriára. Talán éppen ezért a tengerre utazás élménye szorosan összefügg számomra a rendszerváltás körüli eufóriával, csakúgy, mint a McDonald's hamburger, ami 88'-ban Bécsben maga volt a szabadság íze. (Tudom-tudom, szánalmas, de szánalmas korokat éltünk. Akkor is.)
Mindezt csak azért írom, hogy érzékeltessem, számomra a tenger mint olyan erős érzelmi pluszt hordoz, és örömmel tölt el, hogy a nagy fiamat 11 évesen, a kicsit pedig már 3 évesen el tudtam vinni. Na nem mintha úgy felvetne a pénz, de megoldottuk, mert vágytunk rá.
Sokan nem akarják elhinni, de 4 fős családként körülbelül 100 ezer forintból megúszunk 3-4 éjszakás nyaralást Horvátországban. Ez persze gondos tervezést igényel.
Mivel kezded egy tengerparti nyaralás tervezgetését? Megnézed, hol milyen látnivalók vannak? Hol van homokos tengerpart? Hova járnak a legtöbben? Frászt. Megnézed, mi van a legközelebb. Ez két okból is fontos: mivel legfeljebb 3-4 napod van, minél kevesebbet akarsz autózni, és hát minél kevesebbet autózol, annál kevesebb lesz a benzinköltség. Így esett választásunk a festői Crikvenicára - éljen a Google Maps!
Ezután jön, hogy szállást keress a környéken. Szerények vagyunk, a szállodákat meg sem nézzük. Minek. Apartmanokat böngészünk. Ha most szétnézek, 2 fő 1 éjszakára 12000 forinttól kezdődne az ajánlatok. Számoljunk 3 éjszakával, az 36000 forint csak kettőnknek a feleségemmel, és akkor még a gyerekeket nem is számoltam. Tegyük fel, hogy nem vagyunk gonosz szülők és nem hagyjuk itthon a gyerekeket a nagyszülőknél, hogy egymás vérét szívják, míg mi hawaiiozunk - már ha lehet Horvátországban hawaiiozni. Az egész családra apartmanban cirka 40-50 ezer forint a szállás - jelzem, ellátás nélkül. Ezt a számot jegyezzük meg, nagyon fontos lesz: nagy örömet fog okozni, miközben kifizetjük a 30 ezer forintot a kempingben a sátorhelyért.
Végül is a selcei autóskempingben kötöttünk ki, amivel megütöttük a főnyereményt: a sátortól mindössze 20-30 métert kellett megtennünk a tengerig.
Bezony, mi kérem sátrazunk. Nem egy Ritz Hotel, de ma már egész kényelmes matracokat lehet kapni, kilehet bírni. Hiszen itt vagyunk a tengernél.
No és ott van még az étkezés kérdése. Az eddigiek után tudom, hogy minden galádságra fel vagytok készülve, de jobb, ha leültök. Viszünk itthonról... konzerveket. Igen, kimondtam.
Nem mondom, hogy ha tehetném, éjjel-nappal konzerv chilisbabon élnék, de egyáltalán nem olyan rossz, mint ahogy a sok finnyázó nyafog miatta.
A konzerveknek van még egy óriási előnye: egész évben, apránként is összevásárolgathatod, hiszen elállnak, így ez a kiadás szépen eloszlik egész évre.
Van még egy fontos trükkünk: az időmaximalizálás. Első nap hajnalban indulunk, így egyrészt megússzuk a határon a sorban állást, másrészt délben már a tengerben csücsülünk. Visszafelé pedig este indulunk, ha 6-7 körül rátaposunk a gázra, éjfélre itthon vagyunk.
Hallottam olyan hangokat, hogy ez így nem is nyaralás, meg mi a jó benne. Az első, hogy kb. 100 ezer forintból eljuthatunk 3-4 napra a tengerre. Van, aki erről is csak álmodozik. De a legjobb benne a szabadság.
A legtöbben előre foglalnak apartmant vagy szállodát, ami azzal jár, hogy ha esik, ha fúj, akkor kell menniük. Sátorhelyet viszont fölösleges előre foglalni, csak plusz költség, sátorhely mindig van, tehát akkor megyünk, amikor akarunk. A tengerért pedig nem kell fizetni, az ott van. Indulhat a feltöltődés.
