Hogy Reese Witherspoon mit olvas, arra egy ideje az egész világ figyel: az Oscar-díjas színésznő évek óta üzemelteti könyvklubját, ahol havonta ajánl egy újabb alkotást
jellemzően női sorsokkal a középpontban. A színésznő amellett, hogy saját olvasmányélményeit osztja meg a közönséggel, előszeretettel tolja ezeket a történeteket a megfilmesítés felé is, így
készült el többek közt az ő főszereplésével a Vadon című film vagy a Hatalmas kis hazugságok című sorozat. Jelenleg is több ilyen sztori áll a megfilmesítés ilyen-olyan fázisában, a mozikba viszont épp most ért el
Witherspoon egyik nagyra tartott olvasmánya, az Ahol a folyami rákok énekelnek.
Azt nem árt leszögezni, hogy nem a színésznő neve futtatja fel ezeket a könyveket, hanem saját jogukon is sikerregényekről van szó. Az Ahol a folyami rákok énekelnek Delia
Owens 2018-ban megjelent regénye, amely nem véletlenül levakarhatatlan a különféle könyves listákról a megjelenése óta. A meghatározhatatlan műfajú könyv egyszerre felnövéstörténet,
krimi és óda a természethez, amely tökéletes alapanyagnak bizonyult ahhoz, hogy szélesvásznon is megelevenedjen a csodálatos lápi környezetbe helyezett dráma.
A sztorit egy rejtélyes haláleset foglalja keretbe, amelynek első számú gyanúsítottja épp annak főhőse: Kya kisebb részben ügyvédjének, sokkal inkább a nézőnek meséli, miként került a
zabolázatlan természet mélyéről a rácsok mögé. A civilizációtól távol, az észak-karolinai vadonban a természet törvényei alapján felcseperedő gyerek története sokszor visszaköszönt már a
vászonról, látatlanban nem véletlenül ugorhat be például a 2018-as Ne hagyj nyomot!, ám a számkivetett élet az egyetlen közös pont a két film közt. Kya története az ötvenes-hatvanas
évek Amerikájában játszódik, családja szegény, mint a templom egere, kukoricakásán élnek, már ha épp van rávaló. Az odaadó apa is hiányzik, helyette van egy agresszív családfő, aki
rendszeresen veri péppé feleségét és öt gyereküket, aminek köszönhetően szép sorjában mindannyian elszállingóznak, magára hagyva a hatéves kislányt apjával, mielőtt végül ő is lelép. Kya ott
áll a mocsár közepén, és kénytelen saját magát felnevelni, egyetlen társa a kietlen vadon, amelynek egyszerű, de kőbevésett törvényeit már gyerekként jól ismeri, csak épp azt nem érti, az
ember miért nem azok alapján működik.
Ha az állatok sosem hagyják el a kölykeiket, akkor őt miért hagyta el az anyja?
Akit a vadon nevel, annak megfejthetetlen és rémisztő az emberek világa, a kistelepülés népe pedig rögtön szemlélteti is ezt: bár a kislány egyetlen napot eltölt az iskolában, azonnal lápi
patkánynak és hasonlóknak kezdik csúfolni. A közösség által rendre megalázott és kitaszított lány úgy nő fel, hogy egy kezén meg tudná számolni, ki volt vele valaha kedves életében. Az anya
hiánya és a mérgező férfiak formálják Kya jellemét, mélyen gyökerező bizalmatlansága és az állandó elhagyatottság érzése felnőttkorára is személyiségének gerincét alkotja. Ezt aztán tovább
fokozza, hogy mikor újra meglátná a reményt arra, hogy mégis szeresse őt valaki, szintén elhagyják, becsapják, megverik.
Az Ahol a folyami rákok énekelnek nem az a film, amelynek feltétlenül szüksége van a gyilkossági ügy által generált szenzációhajhászatra, hisz egy rendkívül népszerű bestsellerről van szó, amit Witherspoon karolt fel, Taylor Swift énekelte fel a főcímdalát, egy feltörekvő színészreménység pedig eljátszotta a főszerepét. A több mint szerencsés együttállás ellenére azonban az Ahol a folyami rákok énekelnek nem fog csatlakozni a tökéletes vagy közel tökéletes könyvadaptációk nem túl népes táborához. Olivia Newman - akinek egyébként ez a második egészestés filmje - egy középszerű, sorról sorra felmondott ujjgyakorlatként adaptálta a könyvet, amelyből pont a két legfontosabb összetevő hiányzik. Az, hogy a regény esszenciáját hatékonyan mentse át a lapokról a vászonra, illetve az a kis hozzáadott plusz, amitől nem csak azoknak lesz érdemes megnézni a filmet, akik csupán két órára akarnak elmerülni Kye történetében 450 oldal helyett. Az Ahol a folyami rákok énekelnek egy keserédes szerelmi sztori lett krimivel fűszerezve és szép képekkel illusztrálva, amellyel egy szűz szemnek vélhetően nem lesz túl sok baja, korrekten középszerű élményt nyújt, ám ha tudja, hogy Owens regénybéli mocsara ennél sokkal mélyebb, szövevényesebb és változatosabb, akkor nem fog tudni szabadulni a hiányérzettől.
Ahol a folyami rákok énekelnek (Where The Crawdads Sing), 125 perc, 24.hu: 5/10
