A világszervezet biztonsági tanácsa számára félévente készülnek jelentések olyan szakértők által, akik a kormányzatoktól begyűjtött információkra, helyszíni látogatásokra és a folyamatok elemzésére támaszkodnak. A 2021 februárjában publikált ENSZ-dokumentum azért is volt érdekes, mert első alkalommal lehetett szembesülni a COVID-19 okozta világjárvány hatásával.
Áttekintve a kontinenseket és a szervezeteket, még mindig az Iszlám Állam és az al-Káida jelenti a legnagyobb fenyegetést a világ nagy részén. Bár Szíriában és Irakban már legyőzték az előbbi szervezetet 2019-ben, friss becslések szerint ismét mintegy 10 ezer fegyveressel rendelkezik a terrorszervezet, amely napi rendszerességgel hajt végre támadásokat a két közel-keleti országban. Arról még nincs szó, hogy ismét bevezessék az hatalmukat egyes területeken, de a megfélemlítés, a célzott likvidálások és a pokolgépes támadások száma és hatékonysága ismét növekszik. Szíriában a kormányerőknek jelentős nehézségeket okoz, hogy az elmúlt években visszaszerzett területeket megtartsák. A szíriai kurdok Törökország 2019-es beavatkozása óta főleg az északi szomszédra figyelnek, kevesebb energiájuk és emberük maradt a terroristákra vadászni. A kurdok egyébként továbbra is mintegy 10 ezer terrorista harcost (többségében irakit és szíriait) és még ennél is több, mintegy 70 ezer hozzátartozót, feleséget, özvegyet és gyereket őriznek Északkelet-Szíriában.
2020-ban az Iszlám Állam új területeket tudott "meghódítani" Afrika középső és déli részén. Kongóban és Mozambikban jelentősen növelte az aktivitását, utóbbi ország északi részén összefüggő területeken vezette be uralmát. Az iskolások elrablásairól elhíresült nigériai Boko Haram vagy a Szahel-övezetben aktív Maghrebi al-Káida és az Iszlám Állam helyi szervezetei az erőteljes nemzetközi összefogás ellenére sem roppantak meg. Maliban egyszerre van jelen egy 5000 fős francia kontingens, egy 10 ezer fős ENSZ-misszió, valamint a szomszédos országok 3000-4000 fős egysége, hogy harcoljon a dzsihadistákkal, de úgy tűnik hiába, mert a két szervezet egyelőre állja a nyomást. A Sínai-félszigeten az egyiptomi hadsereg próbál vereséget mérni évek óta a helyi dzsihadistákra, látható eredmény nélkül. Jól jelzi a hatóságok aggodalmát, hogy a félsziget déli részén fekvő Sharm el-Sheik turistaparadicsomot egy 36 kilométer hosszú fallal fogják körbe építeni, hogy növeljék a biztonságot.
A friss ENSZ-jelentés szerint Afganisztán továbbra is kritikus pontja lesz a terrorszervezetek működésének, mivel egyfelől az amerikai/NATO jelenlét válaszút előtt áll, másrészt az al-Káida és az Iszlám Állam is jelen van az ellenzéki talibán mozgalom támogatása vagy asszisztálása mellett. Az al-Káida jelenléte létszámában szerény, mintegy 200-500 fő, az Iszlám Államé 100-200 fő. Bár a tálibok nem részei az ENSZ-szakértők vizsgálatának, azért megjegyezhetjük, hogy a fundamentalista szervezet ereje, COVID ide vagy oda, semmit sem csökkent 2020-ban, amit az is mutat, hogy kulcsfontosságú nagyvárosok elfoglalásával (Kunduz, Kandahár) fenyeget jelenleg is.
Európa tavaly jó ideig mentes volt a terrortámadásoktól, majd az év vége felé néhány hét alatt majd' fél tucat terrortámadás történt, ezek kulminációja volt az emlékezetes bécsi támadás.
Kapcsolódó
Iszlamista terrortámadás Bécsben: négy civil meghalt, az egyik merénylőt lelőtték
Hétfőn este felfegyverzett támadók nyitottak tüzet egy zsinagógánál. Egy támadót lelőttek, egyet elfogtak, és legalább egy elkövető szökésben van. A főváros egyes részeit lezárták. A lakosságot pedig arra kérték, maradjanak otthon.
Az kontinensen végrehajtott terrortámadások közös jellemzője az volt, hogy nem szervezetten történtek, az elkövetőket csupán inspirálta az Iszlám Állam vagy az al-Káida (bár valószínűleg egymás tetteiből is merítettek bátorságot), és magányos elkövetőkről volt szó. A végrehajtás módja is illeszkedett a trendekbe: főként vágó és szúró szerszámokkal támadtak (a bécsi támadás emiatt inkább kivétel volt).
COVID-mellékhatások
A koronavírus-világjárvány már egy éve határozza meg életünket, de a pandémia nem azonosan hat minden régióban. Afganisztán, Szíria vagy a szub-szaharai országok közös jellemzője, hogy még a járvány kimutatására, a részleges (nemhogy tömeges) tesztelésekre sem képesek, nem csupán a kapacitások szűkössége, az egészségügyi hálózat összeomlása vagy kiépítetlensége, hanem a biztonság hiánya miatt sem. Adatok hiányában azt sem tudjuk, hogy ebben a térségben hány áldozatot követel a vírus. Az is igaz viszont, hogy számos fejletlen ország olyan helyzeti előnyökkel is rendelkezik, amelyek megkönnyítik számukra, hogy enyhítsék a COVID-19 hatásait. Az egyik ilyen, hogy a társadalmaik eleve sokkal fiatalabbak, a 18 év alattiak nem egyszer a lakosság 40-50 százalékát teszik ki. Az éghajlati viszonyok és az infrastruktúra hiánya miatt az emberek eleve kevesebbet tartózkodnak zárt térben, a közösségi élet inkább szabad téren folyik, miközben a maszkok jelentette védekezés azért számukra is elérhető. Afganisztánban még a tálibok is maszkot viseltek, amikor nemrég a nyugati sajtó egyik tudósítóját beengedték magukhoz.
Olvasva a ENSZ-jelentést a világot tavaly óta foglalkoztató koronavírus-járvány meglepően sok módon érinti a dzsihadista terrorszervezeteket is. Európában például szakértők úgy ítélik meg, hogy a pandémia miatt az elrendelt kijárási és gyülekezési korlátozások alapvetően nem kedveznek a terrortámadások elkövetőinek. Bár 2016 óta egyébként is megfigyelhető volt, hogy a hatóságok hatékonyabban léptek fel a tömegrendezvények biztosításakor, de ha elmaradnak a nagy koncertek vagy a karácsonyi vásárok, nehéz olyan robbantást végrehajtani, amiben sokan halnak meg. Hiányoznak a zsúfolt bevásárló utcák, kietlenek a repülőterek, az emberek nem gyülekeznek a fertőzésveszély miatt.
Nem csak a tömeg hiánya nehezíti meg a szélsőségesek tevékenységét, hanem az is, hogy az alacsony forgalom miatt az érzékeny épületek vagy személyek megfigyelése is könnyebbé vált. De az országok közötti beutazási szigorítások is megnehezítik a potenciális terroristák lehetőségét: sem a kontinensen kívülről, sem azon belül nem könnyű mozognia annak, akinek ártó szándékai lennének.
Európán kívül a COVID másféleképpen játszik szerepet a terrorizmus dinamikájában. Mivel a Közel-Keleten vagy Afrikában a közegészségügyi védekezés igen szerény, ezekben a régiókban a vírus hatása jobban érezteti magát. Az ENSZ jelentése beszámol arról, hogy a hatóságok fellépését (beleértve a hadsereget és a rendőrséget) nem egy esetben befolyásolta negatívan, hogy az állományuk a megbetegedések miatt alacsonyabb hatásfokkal tudott műveleteket végrehajtani. El lehet képzelni, hogy számos arab vagy afrikai országban - ahol egyébként is kihívást jelent a terroristák elleni hatékony harc - mennyire csökkenti a hadrafoghatóságot a járvány.
Ezzel szemben - mint azt fentebb bemutattuk - például az Iszlám Állam aktivitására nem hatott negatívan járvány, hiszen Szíriában, Irakban, Afganisztánban vagy a Szahel-övezetben is képes volt erősíteni a jelenlétét, és több terrortámadást is végrehajtott. A terroristák COVID-rezisztenciáját még próbálják megérteni a kutatók, az egyik legnépszerűbb hipotézis szerint azért nem befolyásolja a szélsőségesek aktivitását a járvány, mert egyébként a lakosságtól és a lakott településektől távol működnek a sivatagban, a hegyekben, vagy nagyrészt elnéptelenedett tanyákon, falvakban húzzák magukat. Mivel minimálisan érintkeznek a lakossággal, ezért a veszélyeztetettségük is csekély.
