Mindkét elképzelés a tó kihasználható partszakaszának növelését célozta volna, és paradox módon mindkettőt azzal is hirdették a kiötlői, hogy azok a Balaton "természetes" állapotához való egyfajta visszatérést jelentenének.
Szigetek északon
Kétségtelen tény, hogy a tó ma ismert formája és vízszintje viszonylag új, a török korban például jóval magasabb volt a vízszint, ekkoriban Tihany valódi szigetként emelkedett ki a tóból, a Tapolcai-medence pedig nagyrészt víz alatt állt. Ez utóbbi ihlette meg az egyik terv kiötlőit, akik valószínűleg a régi térképeket böngészve merengtek el azon,
milyen festői látványt is nyújthatott a vízből szigetként kimagasló Szigliget, illetve a Szent György-hegy.
Mivel a vízszint ehhez szükséges megemelése a part beépítése miatt már lehetetlen lett volna, a terv készítői ehelyett a Tapolcai-medence kimélyítését javasolták. Ezzel mintegy két Velencei-tónyi terület került volna víz alá, 50 kilométernyi új partszakasz jött volna létre, és 13 település, köztük maga Tapolca jutott volna saját balatoni strandhoz.
Az apró szépséghibát az jelentette, hogy ehhez a becslések szerint 340 millió köbméter földet kellett volna kitermelni a medencében, miközben ekkoriban a teljes magyar kapacitást évi 50 millió köbméterre becsülték, tehát még ennek teljes kihasználásával is közel egy évtizedig tartott volna csak a földmunkák elvégzése - a költségekről nem is beszélve.
Félszigetek a déli parton
Valamivel kevésbé grandiózus volt a másik, a déli partra vonatkozó elképzelés. Az ihlet itt is onnan származhatott, hogy korábban több sziget is volt a Balatonban, Jeges Károly és Máthé Kálmán mérnökök pedig úgy gondolták, a déli parti védművek éppen kivitelezés alatt álló építése során némi kreativitást is lehetne csempészni a folyamatba.
Elképzelésük több kis mesterséges szigetet, illetve fűrészfogszerűen kiépített félszigeteket rajzolt volna a déli partra. Ily módon az érintett szakaszokon másfél-kétszeresére nőhetett volna a vízparti telkek száma, a kis öblökben védett strandokat lehetett volna kialakítani, miközben a túlságosan sekély víz problémája is megoldódott volna. Bár például áramlástani hatástanulmányok nem készültek, így nem tudjuk, hosszabb távon milyen hatásokkal járt volna egy ilyen beépítés.
Kétségtelenül érdekes elképzelni, miként mutatna a Balaton egyik vagy másik, esetleg mindkét terv végrehajtása után. Valószínűleg jobb, hogy egyik sem jutott el odáig, hogy kormányzati szinten komolyan foglalkozzanak a megvalósításukkal.
