A klímaváltozás hatásait már jócskán a saját bőrünkön érezzük, Magyarország viszonylatában hosszú aszályok és komolyabb viharok formájában. Tudósok és civilszervezetek évek óta kongatják a vészharangot, az éghajlatváltozás fékezése mellett az alkalmazkodásra hívják fel a figyelmet.
Ez utóbbit vette komolyan az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF), amikor 2016-ban - próba jelleggel - ideiglenes vízszintszabályozást vezetett be a Balatonon. Ennek eredményeként
a tó szabályozási vízszintjét az eddigi 110 centiről idén februártól immár valószínűleg véglegesen 120 centire emelték.
Gyakrabban párolog több, mint amennyi befolyik
Megkeresésünkre az OVF-nél elmondták, minderre a klímaváltozás miatt van szükség, hiszen a természetes vízkészlet hosszú távon csökkenést mutat, ami a vízkészlet hiányának erősödését jelenti. A Balaton vízforgalmára vonatkozó elemzések azt mutatták, hogy az előttünk álló évtizedekben elsősorban a további melegedés hatására hosszabb időszak átlagában a vízháztartási mérleg további romlása várható.
Egészen pontosan arról van szó, hogy 2000 és 2017 között hét olyan év volt, amikor kevesebb természetes víz jutott a Balatonba, mint amennyi onnan elpárolgott. A tartósan alacsony vízállás pedig nemcsak természetvédelmi, de helyi és országos gazdasági károkat okoz, az egyetlen megoldás pedig a tóban tárolt vízmennyiség növelése.
Tíz centiméter 60 millió köbméter többletvizet jelent
A szóban forgó 120 cm-es átlagvízállás (az új szabályozási szint) a Balatonakali és a Tihany-révi vízmércék napi reggel 7 órát megelőző 24 órás átlag vízállásaiból számított számtani középérték adja ki. Ez a Balaton szabályozási szintje, adott éven belül az alábbiak szerint változik:
Laikusként első hallásra nem hangzik megrendítően a 110 helyett 120 centiméteres vízállás, de ha úgy mondjuk, hogy ez 60 millió köbméternyi plusz vizet jelent, már könnyebb megérteni a jelentőségét.
Azért pont ennyi, mert ezt bírja el a környezet, a partvonalak védelme miatt nem lehet magasabb. Nyugalmi állapotban a tó bőven elbírja ezt a "megemelt" vízállást, probléma akkor lehet, ha hirtelen, szélsőséges mennyiségű csapadék és az ebből adódó magas hozzáfolyás miatt átmenetileg a szabályozási szint felett van a vízállás, és ehhez vízlengésből illetve hullámzásból adódó további vízszintemelkedés társul. Ilyenkor az alacsonyabban fekvő partszakaszokon történhetnek átmeneti elöntések.
Ezek elkerülésére, azaz szélsőséges csapadékterhelés, erős vagy viharos szél estén szükség lehet a partvonalak védelmére, emellett fontos a Sió zsilip és csatorna levezető képességének a növelése - áll az OVF válaszában.
Meg kell növelni a Sió kapacitását
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy EU-s és hazai forrásból a vízeresztő zsilipet, a Siófoki nagyműtárgyat és a balatonkiliti duzzasztót átépítik. A Sió-csatornán rendezik a depóniákat, és ahol szükséges, ott kotrási munkákat, töltés áthelyezéseket végeznek, illetve tervben van a hidak és a keresztező műtárgyak rekonstrukciója is.
Magyarán a beavatkozásokkal megnövelik a Sió-csatorna vízlevezető képességét, hogy szélsőséges csapadékterhelés esetén gyorsabban és nagyobb mennyiségű - a szabályozási szint feletti többletvíz készletet - is le lehessen ereszteni a tóból.
Fenyegető változás
Általánosságban tekintve a klímaváltozás már most kiszámíthatatlanná tette Magyarország időjárását, egyre több és hosszabb aszályos időszakokat élünk meg, a másik végletként pedig sokszor 24 óra alatt hullik le egy havi csapadékátlag. Még ha a statisztika többé-kevésbé ki is jön, az ilyen felhőszakadások nem szüntetik meg a szárazság okozta károkat. A víz nagy része átfolyik az országon anélkül, hogy hasznosulna, villámáradásokat okozhat, a földre, fára rohasztja a termést, kimossa a talaj tápanyagtartalmát.
Bármit mond is "hőérzetünk", hazánkban jelenleg aszály van, másfél hónapja nem hullott számottevő csapadék. A már meglévő kerti növények kínlódnak, új vetéssel mesterséges vízpótlás nélkül nem is érdemes próbálkozni.
Az egyik legfontosabb ok egy globális időjárási jelenség, az észak-déli irányú úgynevezett meridionális áramlás. Az északi hideg és az egyenlítői meleg közti energiakülönbség kiegyenlítődése hívja életre, alapvetően az év 30-40 százalékában határozza meg időjárásunkat.
A baj azzal van, amikor a globális felmelegedéssel nő a hőkülönbség, nagyobb energiáknak kell kiegyenlítődniük, így a meridionális áramlás gyakrabban és hosszabb időre veszi át az uralmat. Erős szélsőségeket képes produkálni, a meridionális hullám déli fele forróságot, aszályt, északi ága rendkívüli viharokat, hideget szállít - itt írtunk róla részletesen.
