A történet hősnője egy neurotikus, nagyszájú, különc fiatal nő, akit traumatizált és későkamasz embergyűlöletbe taszított az imádott szülő halála. Ennek egyenes következményeként dilinyós kalandokba keveredik, miközben hangosan szólnak a hatvanas-hetvenes évek slágerei. Mindez a három hete bemutatott Szörnyella alaphelyzete, de az Űrpiknikre is igaz: úgy tűnik, a magyar mozikat elérték a retróklipekbe keveredő, mufurc huszonévesek. A korszellemhez illő hősnő kiskutyás szélhámosfilm helyett ezúttal űrlényes sci-fiben lép színre, a helyszín pedig nem a hetvenes évek Londonja, hanem napjaink Budapestje - igaz, a díszletek jelentős része a Kádár-rendszert idézi.
Badits Ákos első nagyjátékfilmje arra az ötletre épül, hogy egy földönkívüli befogja a rádiójelet, amit az ufóhívő Panna sugároz kifelé házilag eszkábált jeladóján, és valósággal elbűvöli őt a fényévnyi messzeségből érkező üzenet. Ami történetesen Zalatnay Sarolta Az idők peremén című dala, ezért a rajongó idegen eltökélt célja, hogy magával vigye az énekesnőt a bolygójára. Eleinte azt hiszi, Panna énekel, ezért vele veszi fel a kapcsolatot, hogy aztán rögtön menekülőre is fogják: Pannát karót nyelt anyja, a Péternek elkeresztelt űrlényt zord főnöke akarja nyakon csípni.
Az Űrpiknik ötletektől hemzsegő, melegszívű elsőfilm, de sajnos nem annyira jó, mint amennyire ez a gyors körülírás sejtetni engedi.
Valóban tele van ötletekkel, azonban ezek nem igazán találják meg a helyüket egy izgalmas történetben. Több jelenet is olyan benyomást kelt, mintha az alkotók körbevezetnék a nézőt a forgatáson. "Nézzétek, milyen hiteles, hetvenes évekbeli, lakkozott faberakású szekrényt szereztünk! Hallgassátok csak ezt a remek ízléssel kiválasztott Zalatnay-örökzöldet! Árpa Attila haját meg vakító fehérre festettük. Jó, mi?"
Badits és Benedek Ágota forgatókönyvíró persze tisztában vannak vele, hogy illene foglalkozni az érzelmekkel is: Panna és Péter összebarátkoznak, a lánynak ki kell békülnie az anyjával, sőt megismerkedik egy irigylésre méltóan kiegyensúlyozott futárral is. A vonatkozó jelenetekre azonban nem akartak sok időt szánni, ezért azt a megoldást választották, hogy két hajmeresztő akció között a hősök leülnek, és néhány mondatban, lényegre törő nyíltsággal kibeszélik a problémáikat. Utána mennek vissza levágni Árpa Attila kezét, leugrani az újpesti vasúti összekötő hídról, vagy megmenteni a Földet.
Elsőre talán megmosolyogtató hitelességet számon kérni egy Zalatnay-rajongó földönkívüliről szóló filmen, valójában viszont az Űrpiknik éppen arra építene, hogy a humoros és fantasztikus fordulatok igazinak tűnő emberek életét forgatják fel. Ez a hangnemkeverés sérül az elkapkodott érzelmi váltások és a papírízű párbeszédek miatt, de az is igaz, hogy Baditsék nem adtak maguknak sok időt a történet kifejtésére: mindössze 80 percben letudják az intergalaktikus barátkozást. Tovább nehezíti a rendező feladatát, hogy a hősnője nem kifejezetten érdekes karakter. Walters Lili ugyanazt a tüskés, kallódó fiatal felnőttet játssza, mint az Egynyári kalandban, és amelynek egy fokkal összetettebb változatát adta a Drakulics elvtársban, ahol szintén hetvenes évekbeli kosztümökben kellett menőnek látszania. A filmek lassan készülnek el, ezért nem az alkotók hibája, hogy az Űrpiknikre ez a figura máris elkopott, és csak bízhatunk benne, hogy a színésznőt legközelebb másféle szereppel kínálják meg.
Kapcsolódó
Walters Lili: Mindig nagy rejtély volt nőként definiálni magam
A legtöbben az Egynyári kaland suta Lucájaként ismerték meg, Walters Lili a napokban debütáló Drakulics elvtársban azonban már felnőtt nőként próbálja elcsavarni Nagy Zsolt fejét. Többek között erről a változásról beszélgettünk.
Takács Zalán ugyanakkor emlékezetes csodabogarat formál az űrlényből, a Pannát kiszemelő futár szerepében pedig Lengyel Benjámin rokonszenves szenvtelenséggel tűri a lány legidegesítőbb húzásait is. Bőven van annyi friss arc, jópofa geg és bulis Zalatnay-szám az Űrpiknikben, hogy a film élvezhető maradjon, hibái inkább elsőfilmes tapasztalatlanságból erednek. Badits a rövidfilmjeivel, köztük a lidérces Képmással és a népmeséket újrahangoló Boglárkával már évekkel ezelőtt bizonyította, hogy egyéni hangú rendező, akit sokkal jobban érdekelnek a fantasztikus műfajok, mint a legtöbb fiatal magyar filmest. A kisrealizmus helyett a mese, az intim közelségben billegő kézikamera helyett a számítógépes barkácseffektek foglalkoztatják. Úgy tűnik, mintha még küzdene a nagyjátékfilmes dramaturgiával, a karakterépítés hosszabb folyamatával. Erre utal, hogy az Űrpiknik történetét zenére vágott videoklipek füzérévé alakítja, ami a harmadik-negyedik hasonló jelenetnél már bosszantóan alázenélt, megúszós megoldásnak hat.
Ám az sem könnyítette meg a rendező dolgát, hogy itthon kis túlzással minden sci-finek saját ösvényt kell kitaposnia, annyira csenevészek a műfaj hazai hagyományai. Az Űrpiknik dicsérendő vonása, hogy nem akar egy az egyben átemelni hollywoodi mintákat - leginkább a John Cameron Mitchell-féle Így csajozz egy földönkívülivel lüke bája köszön vissza benne -, hanem a lehetőségekhez mérten igyekszik a magyar közeghez igazítani a science fiction ismerős motívumait.
Csillagrombolóból így lesz sufniűrhajó, bolygópusztító földönkívüliből Zalatnay-rajongó széplélek, és futurisztikus díszletek helyett cigiszagú, rondabarna bútorok. Ha az Űrpiknik története nem is nyűgöz le, ebben az egyszerre otthonos és elvarázsolt világban jól esik egy kicsit megmerítkezni.
Űrpiknik (2021), 80 perc. 24.hu értékelés: 6,5/10
