Ma számos helyen működnek a világon úgynevezett magbunkerek, amelyek biztonságos körülmények között, egy esetleges világméretű katasztrófára készülve őrzik a világ növényeinek magjait.
Az 1930-as évek legnagyobb ilyen gyűjteményét Nyikolaj Vavilov szovjet botanikus állíttatta össze, irányításával és személyes közreműködésével több százezer vadon élő és nemesített növény mintáit gyűjtötték össze a világ minden tájáról.
Vavilov gyűjteményének központja a Leningrádtól nem messze található pavlovszki palotában volt, ahol gondosan lezárt tárolókban pihentek a magok. Ugyan a Lenin pártfogoltjának számító Vavilov az 1930-as évek végére kegyvesztetté vált, és egy 1941-es kirakatper után a Gulagon halt éhen 1943-ban, a pavlovszki intézet tovább működhetett, így megérte a német inváziót, illetve Leningrád körülzárását is.
Hősök
Az intézet területét elfoglalták a németek, ám a több százezer mintát a munkatársak a város belsejébe menekítették, ahol aztán egészen az ostrom végéig őrizték azokat.
Tizenkét tudós halt éhen az ostrom idején úgy, hogy az általuk őrzött ajtók mögött több mázsányi, részben ehető mag pihent.
Persze nem tudjuk, a nyers magok elfogyasztása hányuk életét menthette volna meg, mindenesetre e tudósok hősiessége egy lapon említhető a várost hosszú éveken át védő katonákéval.
Egyedülálló még ma is
Bár később Vavilov gyűjteményének egy részét hagyták tönkremenni, a pavlovszki intézet ma is működik, s a világ egyik legnagyobb ilyen intézményének számít, gyűjteményének 90 százaléka sehol máshol nem található meg.
E különlegességek nagy része még az alapító idejéből származik, túlélését pedig azoknak köszönheti, akik a német fegyverek árnyékában is kitartottak őrzésük mellett.
