Egyelőre képtelenség felmérni a küszöbön álló gazdasági válság pontos mértékét, de nem sok jót sejtet, hogy számos iparág - gyakorlatilag példa nélküli módon - egyik napról a másikra fagyott be a drasztikus korlátozások miatt. Az első áldozatok között volt a szórakoztatóipar is: nemcsak a színházak, mozik és koncerttermek zártak be Európa- és Amerika-szerte, de sorra állnak le a filmforgatások, és természetesen elkezdtek bezárni a szinkronstúdiók is, amivel még nehezebb helyzetbe kerültek a színészek, dramaturgok, hangmérnökök, valamint a szakma összes többi tagja, akik közül nagyon sokaknak a szinkronmunka jelentette az egyik fontos bevételi forrását.
Onnantól vége
Mindezt azonban nem nézik tétlenül, a járvány kirobbanása óta a szakmában eddig soha nem látott léptékű összefogás van kibontakozóban, melynek fő célja, hogy munkát és megélhetést biztosítsanak a benne dolgozóknak, s ezáltal megmentsék a magyar szinkront.
A tét ugyanis nem kisebb, mint a teljes megszűnés
- állítja egybehangzóan a Szídosz Szinkron Alapszervezet elnöksége, vagyis Galambos Péter, Rajkai Zoltán, Szalay Csongor és Szalkai Lőrincz Ágnes, akik lapunknak nyilatkoztak a túlélési stratégiáról. Az érdekképviselet pár évvel ezelőtt jött létre, aminek egyik fő oka épp az volt, hogy felismerték: a szakmát fenyegető egyik legnagyobb veszély, hogy a filmforgalmazók átállnak a feliratra a költségmegtakarításra hivatkozva. Ez a végveszély most sokkal, de sokkal kézzelfoghatóbbá vált a járvány okozta leállás miatt.
"Tudtuk, hogyha ez két hétig tart, akkor semmi baj, mert addig leállunk, és minden forgalmazó és tévécsatorna elvan a saját kész szinkronizált anyagaival, ismételgeti a filmeket. Ha pedig vége, visszamegyünk, és folytatjuk, ahol abbahagytuk. De látva az olaszországi folyamatokat, világossá vált, hogy nem két hétről, hanem legalább három hónapról lesz szó" - mondta a 24.hu-nak Galambos Péter, aki úgy látja, nincs annyi tartalék és türelem a forgalmazók részéről, hogy ezt kivárják. A nézői igény ugyanis továbbra is hatalmas: az emberek jelentős része otthonába kényszerülve még többet ül a tévé előtt, mint eddig.
Ha a forgalmazók egy ponton kifogynak a magyar nyelvű tartalomból, és képtelenek szinkronizált műsorokat gyártani, akkor összeállnak majd, és azt mondják: »Srácok, nekünk muszáj szolgáltatni, jöjjön hát a felirat!« A nézők pedig, a kialakult helyzetben csendben tudomásul veszik, és megszokják a feliratokat. Ez sokkal olcsóbb megoldás, és gyorsan el is készül az otthonról dolgozó szövegírókkal. Onnantól fogva viszont a magyar szinkronszakmának vége
- mondja Galambos. Ez szerintük visszafordíthatatlan veszteség lenne, nemcsak a szakmában dolgozóknak, de a magyar kultúrának is.
Nem minden megy otthonról
Ennek a fenyegetésnek az átvészelésére nyújthat megoldást a "home office". És hogy ez mit jelent a szinkron esetében? Hát azt, hogy a színészek nem a stúdióban, hanem otthon a számítógépük előtt ülve mondják fel a szövegeket, online kapcsolatot tartva a szintén otthon ülő hangmérnökkel, szinkronrendezővel és a munka többi létfontosságú szereplőjével. Egy szimpla konferenciahíváshoz képest igazából annyi a különbség, hogy itt adásminőségű hangot kell továbbítani, aminek megvannak a technológiai igényei.
Az egyre aggasztóbb hírekkel szembesülve a stúdiók és az alapszervezet elnöksége párhuzamosan gondolkodott ezen a lehetséges áthidaló megoldáson. A belső egyeztetéseken a nagy szinkronstúdiók többsége nyitottnak bizonyult a kezdeményezésre. A Bor Zoltán vezette Direct Dub Studios reagált leggyorsabban a technikai kihívásra, és a rendszerük mellé egy tizenkilenc oldalas útmutatót is összeállított, melyben ajánlásokat is adott, hogy milyen mikrofont és szoftvert érdemes használni a "házi stúdió" kialakításához.
A többi nagy stúdió szakemberei is hamar beszálltak az eszmecserébe, így már körvonalazódik egy szakmai standard. A feladat nem könnyű, mert a minőségi szempontok mellett azt is figyelembe kell venni, hogy az otthoni technika ne igényeljen a színészek részéről sok százezer forintos ráfordítást, épp akkor, amikor sokan szorult anyagi helyzetbe kerülnek a kieső munkák miatt.
A "home office" persze nem nyújt átfogó megoldást a válság okozta leállásra. Elsősorban azokat a munkákat lehet így elvégezni, amelyek hangalámondást vagy narrációt igényelnek, például az ismeretterjesztő filmeket, dokumentumfilmeket, főzőműsorokat, reklámokat, hangalámondásos valóság show-kat, hangoskönyveket. A klasszikus filmszinkron egyelőre szünetel, mivel ez otthonról kivitelezhetetlen lenne megfelelő minőségben.
Ehhez profi stúdióhelyiség, egyedi akusztikai körülmények és szakmai ismeretek kellenek, amiket házilag nem tudnak a színészek produkálni. Egy 30, 40 vagy akár 100 fölötti szereplőt mozgató filmnél például megoldhatatlan lenne az eltérő akusztikai körülmények összefésülése: ha valaki a konyhában, valaki a szekrényben, valaki a paplan alatt, valaki a pincében veszi föl a saját szerepét, abból aligha lesz egy koherens filmszinkron
- mondja Rajkai Zoltán, aki szerint a szinkroniparban az egészséges versenyegyensúly megborulását is magával hozhatná, ha bizonyos stúdiók lefaragnák hirtelen a költségeiket a teljes és tartós technikai átállással az otthonról szinkronizálásra. A lényeg, hogy az HBO és a Netflix előre beütemezett premiersorozatait és filmjeit például első körben szinkron nélkül, kizárólag felirattal mutatják be. Ám ez sem marad így örökké, Szalay Csongor szerint mindkét cégnek kifejezett szándéka, hogy ha egyszer helyreáll a rend, visszamenőleg is szinkronizálják ezeket a műsorokat.
Beindult a párbeszéd
Ahogy sok egyéb területen tapasztalható mostanában, a válság a szinkronban sem csak nehézségeket és veszélyeket, de együttműködést és nemes gesztusokat is magával hozott. Az elnökség tagjai egyenesen történelmi pillanatnak érzik, hogy végre elindult az, amit már régóta szorgalmaznak: a stúdiók nem kizárólag engesztelhetetlen versenytársként tekintenek egymásra, hanem párbeszédbe kezdtek.
Az alapszervezet azokról a munkatársakról is igyekezik gondoskodni, akik valamilyen okból nem tudnak alkalmazkodni az új helyzethez, így teljesen munka nélkül maradnak a járvány idejére. Létre is hoztak egy támogatási alapot, amelyből számukra igyekeznek szociális támogatást juttatni. Ebbe az alapba a Mafilm Audio Kft. például egészen komoly összeget, 10 millió forintot ajánlott fel, egyéb magánszemélyektől és munkatársaktól pedig további egymillió forint adomány érkezett eddig.
Van olyan stúdió, amelyik megállapodott a megrendelőjével, hogy hozzák előre az év végéig tervezett narrációs és hangalámondásos munkákat erre az időszakra, ami szintén nagy segítséget ad a túléléshez. Egy másik nagy cég pedig azt ajánlotta fel, hogy tíz százalékkal magasabb gázsit fizet a művészeknek, akik ezt a többletet így felajánlhatják a támogatási alapba.
Az elnökségi tagok szerint tehát a szakmában eddig nem nagyon tapasztalt összefogás és szolidaritás indult el, amit szívmelengető látni a sok széthúzás után.
Evolúciós robbanás
Az elsődleges cél jelenleg a túlélés, de az alapszervezet szerint a válság lehetőséget ad a rendszer újragondolására is. Tavaly többször is felszínre kerültek a szakma belső feszültségei, mikor például ismert szinkronszínészek szóvá tették az olykor megalázóan alacsony béreket, amelyek a szakmában 25-30 éve nem növekedtek.
Háborúra készülnek a szinkronszínészek
Nyugati mintára akarják átalakítani a rendszert, hogy hozzájussanak a pénzükhöz.
A helyzet az utóbbi fél évben némileg javult, és komoly részeredmény, hogy sikerült "kikönyökölni" az ismétlési jogdíjak bevezetését a szinkronszínészek, szinkronrendezők és dramaturgok számára is. Szalkai Lőrincz Ágnes szerint a javulásnak több oka van: a hatékonyabb érdekképviselet mellett szerepet játszik benne a Netflix piaci megjelenése is, amelyik egyértelműen fölfele húzta a dramaturgoknak és más szakembereknek megajánlott percdíjakat.
Az iparág leállása tehát az elnökség szerint lehetőségeket is tartogat a szakma számára, hogy az évtizedek óta hordozott munkaügyi, bérezési, technikai vagy módszertani problémákat újratárgyalják, így egy sokkal jobb szinkronvilág jöjjön létre, mint ami a válság előtti volt. A most kényszerűen bevezetett otthoni munkavégzést sem csupán áthidaló megoldásnak tekintik, inkább egy szükségszerű technológiai ugrásnak, amit a válság után is lehet majd alkalmazni bizonyos típusú munkáknál.
Galambos Péter szerint ugyanaz az evolúciós robbanás látható itt, mint egy sor másik területen, ahol a válság hatására rohamtempóban vezettek be régóta érő technológiai és módszertani változásokat. Példaként a digitális oktatást említi, amiben a járvány hatására pár nap alatt nagyobb lépés történt, mint a megelőző évek során.
Az evolúciónak az a lényege, hogy nincs visszaút. A meteor becsapódása után nem másznak elő a dinók, hogy ugyanúgy folytassák tovább. Aki szárnyat tud növeszteni, átrepül a szomszéd szigetre, de a régi szigetnek vége
- mondja Galambos, aki szerint tehát teljes újratervezésre van szükség.
Rajkai Zoltán egy másik hasonlattal domborítja ki ugyanezt a gondolatot:
"Gyakorlatilag az történt, hogy a szélvihar leborította a kockavárat a földig. Ilyen nagyon ritkán történik, ám ez egyben lehetőséget is nyújt arra, hogy az eddigi »statikai« problémákat megszüntetve építsük fel újra a várat. Egy már felépült kockavárban cserélgetni a kockákat sokkal veszélyesebb, mint a semmiből újraépíteni." Az elnökség abban bízik, hogy ezt minden iparági szereplő megérti, és a stúdiók vagy megrendelők sem a válság előtti viszonyokat akarják majd egy az egyben visszahozni. A szakszervezetnek van is egy, alapos kutatásokra épülő stratégiája az iparág megreformálása, amelyet még a járvány kirobbanása előtt készítettek. Úgy vélik, ez jó kiindulást jelenthet a hosszú távú célok meghatározásához, de most a válságra kell koncentrálniuk: arra, hogy a Szinkron Alapszervezet tagjainak valahogy munkát, illetve anyagi segítséget tudjanak juttatni a nehéz időszakra.
