Relatíve kevés ember van, aki ne ismerné Leslie Nielsent legalább egy filmjéből, a Csupasz pisztoly-trilógiából adódóan. A drámai színésznek készülő Nielsen évtizedekig csak komoly szerepekkel létezett Hollywoodban, hogy aztán 1979-ben - pont 40 évvel ezelőtt - castingolják az Airplane! című filmbe. Nem volt nehéz dolga:
faarccal kellett eldarálnia hülyébbnél hülyébb mondatokat, amikből szállóigék lettek ennyi év távlatából.
A történet a Zero Hour! című 1957-ben készült repülős dráma kifigurázása, és hasonló sztorin alapszik: a gépen szinte mindenki ételmérgezést kap, kivéve a háborút megjárt expilóta, Ted Striker, akinek valahogy le kell tennie a gépet, így remélhetőleg visszanyerve a gépen stewardessként dolgozó barátnője szívét is.
Természetesen magyar szinkron is készült a filmhez, méghozzá 1988-ban, ami egyébként remekül oldotta meg az angol nyelvből adódó szójátékokat, ezzel elérve, hogy itthon ugyanúgy működjön a film, ahogy a tengerentúlon. Ha feltesszük a kérdést, hogy melyik verzió működik jobban nekünk, magyaroknak, sokan rávágják: csak az eredeti, mert úgy van értelme az összes poénnak.
Ám a dolog nem ennyire egyértelmű.
Mi jó a szóvicceken?
Az Airplane! sikere két dologból fakad:
- Leslie Nielsen kultuszstátuszba került a temérdek vígjátékszerepével, és hát ez az első, amiben a második legemlékezetesebb szerepébe bújt, Frank Drebin hadnagy után,
- alapvetően tele van egysoros poénokkal, amik idézhetők magyarul és angolul is, ez pedig segít a filmnek, hogy jól öregedjen.
A szóviccek nem különbek az átlagos poénoknál, mindössze egy kicsivel több értelmezés szükséges ahhoz, hogy az agy befogadja ezeket. Angolszász nyelvterületeken imádják a szóvicceket, és az utóbbi években, a közösségi média aktív fellendülésével, már Magyarországon is megbecsült helye lett, nem csak a 9GAG jóvoltából. Hanem mondjuk, a magyar celebeknek hála, akik a műfajt átvitték az Instagramra, és főként a képes szóviccek talaján próbálnak kattintást vadászni.
De a műfaj csúcsa egyértelműen Jim Abrahams, David és Jerry Zucker rendezőtrió mesterműve, akik a hetvenes években megérezték, hogy az álomgyárban is lehet minderre kereslet.
Összerántottak egy csomó ismert színészt, akik közül néhányan már karrierjük végén jártak, majd a szájukba adtak teljesen hülye mondatokat, amiknek csak látszólag nincs semmi értelmük.
Pedig nagyon is van, és még csak meg sem kell erőltetnünk hozzá az agyunkat komolyabban, hiszen a poénok sokszor vizuálisan is meg vannak támogatva, tehát kvázi mankót adnak a nézőnek, bökdösve a vállát, hogy "látod, ez most egy vicc akart lenni".
Hálátlan műfajnak nem mondható, inkább olyasminek, ami a közönség csak egy bizonyos részét képes megragadni. Valahol az angol humorral lehet egy szinten, néha összekapcsolódva, mert a sokszor nevetést nem indukáló, még inkább fejfájásra okot adó poénok egyszerűen tényleg fárasztják az embert. Nem véletlenül van nagy sikere az Adam Sandler-filmeknek világszinten, mert egyszerű humorral dolgoznak, sőt többnyire alpári vicceket visznek a vászonra.
Ahhoz pedig, hogy az Airplane!-t teljes egészében befogadja az ember, kell némi kompromisszum azoktól is, akik ódzkodnak a szóviccektől, mert az Egy rém rendes családon, a Bud Spencer-Terence Hill filmeken, netán Martin Lawrence vígjátékain szocializálódtak.
Milyen török börtön?
Az Airplane! vicceit, utalásait, vizuális megoldásait pont annyi ideig lehetne sorolni, amilyen hosszú a játékidő, így néhány egészen extrém esetet ragadtam ki a filmből, ahol megmutatkoznak az eredeti és az amerikai változat közti eltérések.
Rögtön itt a főszereplő, a Robert Hays alakította Ted Striker neve, amit a magyar változatban Ted Pájnacsőszre fordítottak. De nem mehetünk el Robert Graves karaktere mellett sem, aki eredetileg Clarence Oveur kapitányként szerepel a filmben, itthon Tétel kapitány lett belőle, az Oveurből adódóan, ami kiejtésre over, és vételt jelent magyarul. Így adta is magát a "Vétel, Tétel!" párhuzam.
Szinte vele indul a film egyik legabszurdabb jelenete, mikor a kapitány az újságokat olvasgatja felszállás előtt, és megakad a szeme a Modern Sperm, azaz Modern Sperma című kiadványon, amit nagy izgalommal kezd lapozgatni.
Alább jöjjenek a lefordíthatatlan poénok, amik amúgy többnyire magyarul is értelmesek:
1. A pedofil pilóta viccei
A legtöbb egysoros - Nielsen mellett - Tétel kapitányhoz köthető, ugyanis behívja a pilótafülkébe a repülőn utazó, még kisiskolás Joey-t, hogy nézzen szét nyugodtan. Megpróbál jófejkedni, és megkérdi, volt-e már valaha pilótafülkében, a gyerek rávágja, hogy még repülőn sem, majd következik az alábbi kérdés, amit egyaránt mutatok angolul és magyarul is:
- Joey, Have You Ever Seen a Grown Man Naked?
- Láttál-e már falon pókot?
Itt a kapitány pedofíliáján poénkodtak a készítők, hiszen meglehetősen furcsa kérdés az Tételtől, hogy Joey látott-e már meztelenül egy őszhajú férfit, gondolva itt magára természetesen. A magyar változatban ezt nem merték meglépni, helyette egy mondókat vesz elő, aminek a folytatása "Adj a péniszemre egy csókot!" mondattal záródik.
Miután Joey nem válaszolt elsőre, a kapitány másodjára is megkérdi ezt, akkor
a stewardess megpróbálja elvinni onnan a gyereket.
A következő kérdést is érdekesen fordították:
- Joey, do you like movies about gladiators?
- Joey, láttál-e már fűben nyuszit?
Tétel itt vélhetően a gladiátorokkal kapcsolatos filmekben a harcosok lenge öltözetére próbál célozgatni, ami őt leginkább érdekli az ilyen jellegű alkotásokból - míg a magyar változatban megint egy felnőtt mondókat vettek alapnak, amire szintén ugyanaz a válasz, mint az elsőre. Ettől függetlenül is tök jól működik, mert Tétel tovább ostromolja a gyereket az idétlen kérdéseivel, az pedig, hogy lényegében ugyanazt kérdezi újfent, dob is a poénon.
- Joey, have you ever been in a Turkish Prison?
- Joey, voltál már valaha török börtönben?
Az utolsó kérdésénél sok magyarázatot nem ad a hazai változat, hiszen nem követi poén, nem értjük a mögöttes tartalmat, viszont az amerikaiak igen. Ez egy utalás az Éjféli expressz című filmre, amiben egy amerikai férfit bezárnak egy török börtönbe, ahol szexuálisan zaklatják férfi rabtársai.
2. Ne szólítson Verának!
Egy másik sarkalatos pontja a filmnek, mikor a Leslie Nielsen által megformált doktor beszélget Pájnacsősszel. Míg az amerikai verzióban azt kérdi a doki, hogy le tudja-e tenni a gépet, a pilóta azt válaszolja, "Bizonyára le tudom, ne legyen komolytalan!", és itt a bizonyára megfelelője az angol surely kifejezés. Ezt Nielsen a Shirley női névként értelmezi, ebből fakad a poén.
- Can you fly this plane, and landed?
- Surely you can't be serious!
- I am serious… and don't call me Shirley.
A magyar változatnál így elveszett a poén, ha csak nem írtak volna teljesen más dialógust hozzá, így egy köztes megoldást választottak: maradtak az alapfelállásnál az értetlenkedést illetően, és úgy magyarították Nielsent:
- Tud vezetni, és leszállni a géppel?
- Kiver a frász, ha rágon…
- Ne legyen gyáva! És ne szólítson Verának!
3. Finomított szövegek
Egy másik jelenetben a stewardess odasétál az egyik idősebb hölgy utashoz, és megkérdi, szeretne-e olvasni valamit, mire az azt válaszolja, hogy csak valami könnyű olvasmányt. Angolul ez másként hangzik, és a készítők zsidó származására utal. Ugyanis a könnyű olvasmány egy cetlit takar, híres zsidó sportolók neveiről, ami egyfajta szarkasztikus poén és azon az általánosításon alapszik, hogy az izraeliták nem jók a sportokban.
- Would you like something to read?
- Do you have anything light?
- How about this leaflet: Famous Jewish Sports Legends?
Magyarul is működik, csak elveszik az eredeti mondanivaló, helyette is kapunk egy jó poént:
- Parancsol olvasnivalót?
- Valami könnyűt, ha van.
- Talán ez a röplap, hogy milyen anyagból varrjunk ejtőernyőt.
4. Saccolni tud?
Az alábbi párbeszédet szinte tűpontosan fordították le a szinkronmunkálatok során, és ékes példája annak, mitől tud egyeseknek kiakasztó, másoknak pedig zseniális lenni a favicc.
- Mikor szállhatunk le?
- Nem mondhatom meg.
- Nyugodtan, orvos vagyok.
- Nem tudom megmondani.
- Saccolni tud?
- Hát, talán két óra múlva.
- Két óra múlva tud saccolni?
Ugyanezen alapszik Nielsen másik beszólása, mikor elmondja a stewardessnek, hogy kórházba kell vinni a fertőzött betegeket, erre a nő megkérdi: "Miért, mi az?":
Egy ház betegeknek, de ez most mellékes.
De muszáj megemlíteni az ivással kapcsolatos problémákkal küzdő Pájnacsősz (folyton magára borít minden italt) és a mellette ülő idős nő beszélgetését is:
- Ideges?
- Igen.
- Első alkalom?
- Nem, voltam már ideges.
Ki az a Pájnacsősz?
Balog Mihállyal, a film akkori hangmérnökével beszélgetünk az Airplane! szinkronmunkálatairól, amit a '80-as évek végén rögzítettek, az akkor még viszonylag szigorú szabályozás közepette, de már azért a rendszerváltás küszöbén. Ahogy Balog fogalmazott, a film egészen zseniálisnak tűnt már akkor is, és szerencsére ugyanilyen jó csapatot verbuváltak a szinkron elkészítéséhez:
Az Airplane!-t megelőzte az Airport című filmsorozat, aminek több része is készült. Leslie Nielsenék ezt figurázták ki főleg, isteni poénokkal. Révész Mária felelt a magyar szövegért, főleg az ő dicsérete az, amit hallhatunk a filmben, de a rendezőasszisztens Mata Zsófival mi is belenyúltunk azért a dolgokba. Például a mi ötletünk volt, ha már ilyen vicces és szabadszájú filmet csináltunk, hogy a Ted Strikerből legyen Ted Pájnacsősz, ami ugye, hát pinacsősz, kicsit angolosítva. Ez nagy dolog volt akkoriban, mert szigorú szabályok vonatkoztak a szinkronra is, de sikerült megcsinálnunk. A csapat kiváló színészekből állt, pont úgy, ahogy az eredeti filmben
- fogalmazott a szakember, aki magyarázatot adott Tétel kapitány furcsa kérdéseire is.
Nehéz volt a poénokat átültetni magyar nyelvre, mert összetettek voltak. Például ott a jelenet, mikor a pilóta behívja a kisfiút, és felteszi neki a kérdést, hogy »Láttál-e már fűben nyuszit?«, az például a mi ötletünk volt, mert lényegében elrugaszkodhattunk kicsit az alapanyagtól.
A Balog Mix szinkronstúdió alapítója egyébként 1961 óta dolgozik a szinkron világában, de ahogy elmondta, a mai napig az egyik, ha nem a legkedvesebb munkája az Airplane!, szinkronrendezőként sokszor találkozott már bonyolult szövegekkel, de ahogy egy korábbi interjúban fogalmazott:
A szinkronrendező nem feltétlenül tud anyanyelvi szinten angolul, franciául, csehül vagy oroszul, ő egy kész anyagot kap, amiben ha van valami butaság, akkor kell lennie annyi tapasztalatának, hogy kiszúrja, vagy legalább gyanakodjon, hogy valami nem gömbölyű. Ha valami értelmetlen, vagy nem áll össze a logikai sorrend, akkor azt a szétszedésnél kell észrevenni.
Angolul vagy magyarul működik nekünk?
Ha azt vesszük alapnak, hogy az eredeti verzió általában mindenből jobb, úgy a válasz egyszerű: angol nyelvre van megírva, úgy is működik jobban. Efelől nincs is semmi kétség, de mivel egy majdnem negyven éves moziról beszélünk, kalkuláljuk bele gyorsan, hogy akkor még nehezen, sőt inkább sehogy nem lehetett elérni a filmek eredeti nyelven megjelent változatát. Így a
magyar szinkronnal égett be az emberek emlékezetébe, és mivel a poénok 80%-ban ülnek is így, mondhatjuk azt, hogy nekünk jobban működik magyarul.
Így fújjuk kívülről a filmből származó idézeteket, ettől lett kultikus név a Ted Pájnacsősz, de a "Ne szólítson Verának!" is valahol ezt a sort erősíti, még ha értelmetlen, akkor is. Ez maximum akkor borul majd át a másik oldalra, ha eltelik még negyven év, és új generációk is megismerik a filmet, valamint érdekelni fogja őket, hogy hangzik ez angol nyelven.
Hiszen nem árt megismerni az eredetit, mert úgy kapunk teljes képet arról, mennyire abszurd, de kiemelkedő darabot alkotott a ZAZ-trió 1980-ban.
Kiemelt kép:Collection Christophel /Paramount pictures/AFP
