Ivanics Rékával, a Boszorkányos mézeskalács nevű mézeskalács-manufaktúra vezetőjével beszélgetek, ami egy tündéri, családi vállalkozás.
"A Boszorkányos mézeskalács igazi kis családi vállalkozás. Anyu (Ivanicsné Szabó Gitta) vagy 40 éve csinálta az első pár darabot karácsonyra, egy kedves barátnője, a szintén mézeskalácsos Lázár Juli noszogatására, azóta évről-évre egyre többet és szebbet készített."
- Ha jól tudom, édesanyád megkapta a "Népi iparművész" címet is, ami óriási elismerés.
- Igen, ráadásul ennek a címnek hála, ő már vendégoktatóként jó néhány mézeskalácsos OKJ-s tanfolyamon is taníthat.
- Te pedig belecsöppentél ebbe az egészbe.
- Nekem természetes volt, hogy előbb csak segítek, de később már teljes lendülettel dolgoztam végig a november-decembert.
- Hogyan élitek meg ezt a karácsony előtti időszakot?
- Éjt-nappallá téve dolgozunk. Igyekszünk nagyon finom és dekoratív süteményeket készíteni. Az alapreceptünk gazdag: rengeteg mézet, vajat tartalmaz, így enni is nagyon jó. A díszítéseink pedig kidolgozott, finom csipkehatásúak. A mézeskalács egy nagyon hálás téma: nem igényel extra kézügyességet vagy tehetséget. Kis odafigyeléssel nagyon szép dolgokat lehet készíteni, de igazi mestermunkákra is alkalmas."
- Vannak különleges igények is?
- A gyerekeknek készítünk színesebb, állatos figurákat is. Néha igazi kihívás, hogy egy ilyen tradicionális dologgal, mint a mézeskalács, kövessük például a legújabb a rajzfilmtrendeket.
- Évtizedek óta a legszuperebb és leghagyományosabb karácsonyi gasztroajándék a mézeskalács. A népszerűsége töretlen. Mi a titka?
- A mézeskalácsozás a legjobb dolog a világon: rajzolhatunk rá, építhetünk belőle, és ha nem jól sikerült, maximum megesszük. Kívánhatunk-e ennél többet egy süteménytől?
