Egészen példátlan az a türelem és bizalom, amely a Ferencváros vezetőit, az ifj. Knézy Jenő szerint a klubot újralapító, az elnöki székben kóklereket és szélhámosokat váltó Kubatov Gábort és a vezérigazgató ifj. Orosz Pált jellemzi. Úgy tűnik, történhet bármi - az is előfordulhat, hogy a csapat 1987 után nem nyer tavasszal idegenbeli meccset -, a német vezetőedző, Thomas Doll egyszerűen mozdíthatatlan.
Ez azért is érdekes, mert a Fradi kispad sokakat eltemetett. A német szakember előtt csupán a legendás Dalnoki Jenő (1973-1978) kapott egyhuzamban öt évet a csapat élén, a rendszerváltás óta pedig csak Nyilasi Tibor (1990-1994) húzta két évnél tovább.
Az 52 éves Dollt 2013-as regnálása óta annak ellenére rengeteg kritika éri, hogy ő hozta el a várva várt 29. bajnoki címet 2016-ban. Az NB I-es aranyérem szép teljesítmény, de önmagában nagyon vékony a magyar viszonylatokban kiemelkedő, 5,3 milliárd forintos költségvetéssel dolgozó klub számára, miközben a csapat még az Európa Liga-selejtezőiben is komolytalan szereplő - pedig a vezetésben már úgy számoltak, hogy "a csoportkört már nem is kellene bravúrnak nevezni".
Bravúr, nem bravúr, nem történt meg a várva várt áttörés, sőt a Fradi lett az egyetlen magyar csapat, amely idén egy kört sem ment Európában.
Már tavaly, a gyors nemzetközi búcsú és a gyenge szezonkezdet után sem értettük, miért nem veszik elő a minden nyáron nagybevásárlást tartó vezetőedzőt. Doll alatt példátlan nagy pénzből, példátlan nagy a játékmozgás a Ferencvárosnál. De komolyan: ki látott már olyat egy nevében feltörekvő klubnál, hogy félévente eladják, elküldik a fél keretét?
Azt is érdemes megnézni, hogy még csak július végét írjuk, de a Transfermarkt szerint a bajnoki ezüstérmes keretében hét új és öt kölcsönből visszatérő játékos szerepel, miközben a tavalyi csapatból tizenketten távoztak. A tendencia tehát folytatódik, a Fradinál nincsen egyetlen nyugodt átigazolási időszak sem. A csapat összetétele folyamatosan változik, mindössze egyetlen tényező változatlan, maga a vezetőedző.
A helyzet változatlan
Ömlik a pénz a Ferencvároshoz, rendezett az infrastruktúra, épül a Népliget, ezzel még a bajnoki címvédő, az elmúlt években Európában egyetlen magyarként az augusztust is néha-néha megélő Videoton sem tud versenyezni. De amíg Székesfehérváron érezhető némi tudatos csapatépítés, addig Thomas Doll nem tanul azokból a hibákból, amelyeket minden egyes nyáron elkövet. Jó pénzt lehet már keresni a magyar pályákon is, így a közepes, vagy még annál is gyengébb játékosok örömmel jönnek ide játszani, Doll pedig asszisztál ehhez.
Pedig egy kezünkön megszámolhatnánk azokat a játékosokat 2013 decembere óta, akik valódi erősítést jelentettek a Ferencváros számára. A legviccesebb - és legtragikusabb egyben - az, hogy bár Doll irányítja ezeket a folyamatokat, a német szakember az NB I-es nyitómeccsük (Ferencváros-DVTK 4-1) után elégedetlenkedett egy sort.
Bízom benne, hogy lesz egy olyan nyarunk, amikor nem kell hét-nyolc játékost beépíteni, így könnyebb lehetne az előrelépés az európai színtéren. Az egyesület mindent megtett azért, hogy ütőképesek legyünk, ezért is vagyok nagyon csalódott, hogy nem tudtuk ezt a pályán meghálálni
- mondta a német a találkozót követően, miközben senki nem tudja, csak ő, miért "kell" tudatos építkezés helyett folyton csereberélni.
Fotó: Laszlo Szirtesi/Getty
Images)
Doll értelmes ember, megkockáztatjuk, jó edző. Nem lesz valakiből csak úgy a Hamburg, vagy a Dortmund vezetőedzője. Ő is tudja, hogy az, amit nyaranként lehoz a csapatával, nagyon kevés. Ahogy a szurkolók már 2017-ben is, úgy idén is elküldték volna a soros európai kudarc után. Nem történt semmi, az NB I-et győzelemmel kezdte a Fradi, menesztésről szóló híreket, pletykákat nem hallani, a klubvezetés pedig mélyen hallgat. Pedig lenne mit megmagyarázni.
Thomas Doll és a Ferencváros Európában
2014., Európa Liga
1. selejtezőkör: Sliema Wanderers FC (máltai)-Ferencvárosi TC 1-1, 1-2
2. selejtezkör: HNK Rijeka (horvát)-Ferencvárosi TC 1-0, 2-1
2015., Európa Liga
1. selejtezőkör: Go Ahead Eagles (holland, másodosztály)-Ferencvárosi TC 1-1, 1-4
2. selejtezőkör: Ferencvárosi TC-FK Željezničar Sarajevo (bosnyák) 0-1, 0-2
2016., Bajnokok Ligája
2. selejtezőkör, FK Partizani Tiranë (albán)-Ferencvárosi TC 1-1, 1-1 (tizenegyesekkel a Partizani jutott tovább)
2017., Európa Liga
első selejtezőkör: Ferencvárosi TC-FK Jelgava (lett) 2-0, 1-0
második selejtezőkör: Ferencvárosi TC- FC Midtjylland (dán) 2-4, 1-3
2018., Európa Liga
első selejtezőkör: Ferencváros-Maccabi Tel-Aviv 1-1, 0-1
A magyar futballnak egy jó Fradira is szüksége lenne
Tetszik, nem tetszik, a magyar labdarúgás egyik tartópillére és legfontosabb márkája a Ferencváros. Nagyon nagy szükség lenne arra, hogy a klub stabil résztvevője legyen valamelyik nemzetközi kupasorozat csoportkörnek. Divat ugyan lenézni az Európa Ligát, de ne tegyük, első lépésnek megtenné az is. De ahhoz, hogy ez megtörténjen, inkább filozófiai-stratégiai változásokra van szükség a klubnál, mintsem szakmaira. Az azért már kiderült, hogy a pénz nem minden, a feneketlen pénztárca önmagában nem megoldás.
Ha tényleg az a cél, hogy a Ferencváros újra tényezővé váljon, ahhoz újra kell gombolni a kabátot. Ez két-három évig is eltarthatna, de ott van a Videoton, a jobb példa. Székesfehérváron is úsznak a pénzben, de tudatosabban, hiányposztra igazolnak. Tanulni nem szégyen, mindkét csapatnak érdeke, hogy a másiknak jól menjen.
Az összkép, a magyar futball érdekében. Persze, naiv és idealista gondolatok ezek. Jövőre is ugyanúgy érkezik majd a túlfizetett ukrán, német és afrikai légiós, akik aztán egy-két év után, zsebben egy guriga készpénzzel lelépnek.
Hiába van most már egy tucat akadémia Magyarországon - a Ferencváros ugyan nem annak hívja, de ott is van - nem túl fényes az utánpótlás labdarúgók jövőképe. A Fradi jelenlegi felnőtt keretében csak a 19 éves, harmadik számú kapus, Varga Ádám saját nevelés, de megkockáztatjuk nem idén és nem jövőre lesz az első NB I-es mérkőzése. Amíg ez a tendencia; amíg a Ferencvárosnál évente kétszer cserélik le a csapatot, nem lesz előrelépés. És ha a klubcsapataink nem lépnek előre, ha a fiataljaink nem lépnek előre, nincs is miről beszélni.
