A hibrid rezsimekkel kapcsolatban a szakirodalom jellemzően azzal a feltevéssel él, hogy az ilyen politikai rezsimek legitimitásában meghatározó szerepe van a közpolitikai eredményességnek. Eszerint a demokráciákhoz képest a hibrid rezsimek fennmaradása nagyobb mértékben függ a közpolitikai eredményességtől, a gazdasági-jóléti teljesítménytől.

Azokat a politikai rezsimeket tekinthetjük hibrid rezsimeknek, amelyek "a demokráciák bizonyos jellemzőit az autoriter rezsimek bizonyos jellemzőivel vegyítik". A hibrid rezsimek értelmezési tartománya tehát a hiányos demokráciáktól a kompetitív autokráciákig terjed. A tranzitológusok azt feltételezték, hogy a hibrid rezsimek instabilak, mégpedig elsősorban ad hoc politikai intézményeik miatt. Várakozásuk ezért az volt, hogy a hibrid rezsimek átmenetiek, és tipikusan elmozdulnak az érett demokráciák felé, esetleg kedvezőtlen konstellációk mellett a klasszikus, represszív autoriter berendezkedés irányába. A kétezres évek elejétől viszont a szakirodalom főárama azt regisztrálta, hogy a hibrid rezsimek hosszú távon is stabilak maradhatnak.

Írásunkban két kérdésre keresünk választ.

  1. Minek köszönhető a hibrid rezsimek stabilitása?
  2. Milyen legitimációs mechanizmusokat alkalmaznak a hibrid rezsimek, és mi ezek között a közpolitikai eredményesség szerepe?

Esettanulmányunk Szingapúrra koncentrál.

Azért esett Szingapúrra a választásunk, mivel ott a politikai rezsim hibrid karaktere immár hatvan éve, tartósan fennáll, és a látványos gazdasági és társadalmi fejlődés ellenére sem következett be az ország érdemi demokratizálódása.

Az autokratikus rezsimek stabilitásának tényezői

Gerschewski nagy hatású szintézise szerint az autokratikus rezsimek stabilitása három pillérre épül: a legitimációra, a represszióra és a kooptálásra. Ezek mérsékelhetik azokat a stabilitási kockázatokat, amelyek az állampolgárok engedetlenségéből, az ellenzéki szereplők szervezett ellenállásából vagy az eliten belüli megosztottságból fakadnak.

A represszió, azaz fizikai elrettentés alkalmazása, illetve az ezzel történő fenyegetés "az autokráciák gerince". Egyik fajtája, az alacsony intenzitású represszió kevésbé látható és körmönfontabb; tipikusan a rezsim szempontjából kevésbé fontos egyének és csoportok ellen irányul. Ezzel szemben a magas intenzitású represszió láthatóbb, és célpontjában jól ismert egyének, nagyobb csoportok vagy szervezetek állnak.

A kooptálás során az autokráciák a stratégiailag releváns szereplőket, illetve csoportjaikat a rezsim elitjéhez kötik. Ez történhet formális csatornák (vagyis olyan demokratikus intézmények, mint a parlament vagy a politikai pártok) révén, de informálisan is. Az informális kooptálás gyakran alkalmazott eszköze a patronázs, azaz az állampolgárok különféle javakkal, szolgáltatásokkal való megjutalmazása az uralkodó párthoz való hűségük kinyilvánításáért cserébe, de a klientelizmus és a korrupció is.

Az autokratikus rezsimek legitimációja

Hosszabb távon egyetlen politikai rezsim sem építheti fennmaradását kizárólag a represszióra és a kooptálásra, így az autokráciáknak és a hibrid rezsimeknek is legitimálniuk kell hatalmukat. Dukalskis és Gerschewski rámutatnak, hogy az autokráciák történetileg négy mechanizmus révén legitimálták, illetve legitimálják uralmukat. Ezek: az ideológiai indoktrináció, a gazdasági-jóléti teljesítmény, az - ezzel összefüggő, a teljesítményért cserébe megszerzett - állampolgári passzivitás, illetve a demokratikus-procedurális legitimáció. Az ideológiai indoktrináció dominanciája a totalitárius rezsimekre volt jellemző. A mai autokráciákban és hibrid rezsimekben a legitimáció kifinomultabb formái, azaz a teljesítményalapú, valamint a demokratikus-procedurális legitimáció váltak meghatározókká.

Elemzésünkben a legitimáció input, output és folyamat (throughput) dimenzióit különítjük el egymástól. Fritz W. Scharpf nyomán a politikai rezsimek input legitimitását a választói akarat politikai intézményi leképeződésével, a politikai rezsimek output legitimitását pedig a kormányzásnak az állampolgárok jólétére gyakorolt hatásával ragadhatjuk meg. A folyamatlegitimitás a kormányzás procedurális minőségéből adódik.

A szingapúri rezsim stabilitása

Ellentétben sok más autokratikus rezsimmel, Szingapúrban az alacsony intenzitású represszió az intézményesült norma, magas intenzitású párjának alkalmazása csak kivételes esetekre korlátozódik. A kezdetektől fogva uralmon lévő People's Action Party (a továbbiakban: PAP) a politikai stabilitás fenntartása érdekében szoros kontrollt gyakorol az állampolgárok fölött. Ez tetten érhető a bírósági függetlenség hiányában; a médiacenzúrában (vagy öncenzúrára való ösztönzésben); a gyülekezés, a szervezkedés, a vallás és a szabad véleménynyilvánítás korlátozásában; a szigorú munkaügyi törvényekben; valamint a civil társadalom elnyomásában. Szingapúrban a helyi újságok a Singapore Press Holdings tulajdonában vannak, amit az Információ és Művészetek Minisztériumának kinevezettjei ellenőriznek.

A szabad véleménynyilvánítást a tilalom alá eső témák körülhatárolásával korlátozzák, amelynek értelmében bizonyos témákhoz az állampolgárok nem fűzhetnek véleményt.

Az alacsony intenzitású represszió jelenlétét jól illusztrálják az internetes bloggerek elleni, közelmúltban folyó perek is.

Fotó:Nicky Loh/Bloomberg / Getty Images

A PAP-rezsim a kooptálás széles eszköztárát is alkalmazza. A formális, politikai intézményeken keresztül történő kooptálás legnyilvánvalóbb formái az úgynevezett nem választókerületi és kijelölt országgyűlési képviselők intézményei. Előbbi értelmében a választásokon legjobban szereplő vesztes ellenzéki pártok jelöltjeinek (maximum 9 fő) is parlamenti helyet biztosítanak. Utóbbi pedig olyan országgyűlési képviselőket jelent, akiket az elnök jelöl a közösség véleményének becsatornázását segítendő. Ezek a kezdeményezések azt szolgálják, hogy a formális politikai részvételt eltérítsék a pártpolitikától és a politikai versenytől. A kooptálás informális eszközei közül a patronázs alkalmazása megfigyelhető mind az állampolgárok, mind az elitek vonatkozásában. Az üzleti szerződések, a hivatali kinevezések és a végrehajtó pozíciók betöltése úgyszintén feltételezi a kormányzó párthoz való hűséget; vagyis a szakmai siker és előmenetel a pártlojalitáshoz kapcsolódik.

A PAP-rezsim legitimációjának tényezői

Szingapúrban a PAP kormányzáshoz való jogát a bevett nézet szerint az állampolgárok azért ismerik el, mert a PAP vezette kormányok az életminőség javulása formájában meggyőzően teljesítenek.

Ma Szingapúr kétségkívül a világ egyik legfejlettebb állama, amelynek gazdasági teljesítménye az elmúlt fél évszázad során példátlanul gyorsan nőtt, és ezzel párhuzamosan a szingapúri állampolgárok életminősége is hasonlóképpen javult.

Ezzel néhány évtized alatt Lee Kuan Yew korábbi miniszterelnök sommás megfogalmazása szerint a "harmadik világból az elsőbe" lépett elő. A mai Szingapúr gazdasági és társadalmi fejlettségét számos tényező mutatja. Technológiai felkészültségét tekintve globális első, emellett a világ egyik legkevésbé korrupt országa, amely a gazdasági szabadság indexét tekintve is az elsők között foglal helyet. De a közösségi szolgáltatások területén is a világ fejlett országai közé tartozik: a WHO rangsora szerint a szingapúri egészségügyi rendszer a hatodik legfejlettebb a világon, és a szingapúri állampolgárok kalkulálhatnak a negyedik leghosszabb várható élettartammal.

A jogállamiság helyzete

A jogállamiság tágan értelmezett fogalma nemcsak a pozitív jog révén történő kormányzást és a jogrend állami eszközökkel való fenntartását foglalja magában, hanem egyúttal a horizontális hatalommegosztás teljesülését, az emberi jogok védelmét és a tulajdonjogokat is. A World Justice Project (WJP) jogállamiság indexe alapján Szingapúr 2019-ben a világ 126 országa közül a 13. legjobban teljesítő ország; maga mögé utasítva az összes többi hibrid rezsimet, de emellett például Japánt és Dél-Koreát is. Ez öt tényezőnek tudható be: ezek a rend és biztonság, a korrupció hiánya, a szabályok végrehajtása és kikényszerítése, valamint a polgári és a büntető igazságszolgáltatás; mely területeken Szingapúr az első hat hely valamelyikén áll. A fennmaradó három dimenzióban, vagyis az alapvető emberi jogok, a kormányzati hatalom kontrollja és a nyílt kormányzat terén ugyanakkor lényegesen hátrébb szorul a globális rangsorban.

A közpolitikai folyamat jellemzői

A PAP-rezsim teljes mértékben a kontrollja alatt igyekszik tartani a közpolitikai napirendet és a közpolitikai alternatívák kimunkálását. Szingapúrban nagy a támogatottsága annak az elképzelésnek, hogy a jó közpolitikai döntéseket zárt ajtók mögött, meritokratikusan választott vezetők hozhatják meg, akik a választók hosszú távú érdekeinek megfelelően járnak el. Ez azon a feltételezésen alapul, hogy minden kormányzat előtt álló problémának van egyetlen objektív megoldása, valamint hogy nincsenek egymással versengő érdekek. Ennek folytán az érdekcsoportok megjelenése, részvétele a közpolitikai folyamatban korlátozott. A közpolitikai napirend meghatározásában ugyanakkor változást hozott az internet részleges liberalizációja. Az új média használatával a civil társadalom aktivistái és az ellenzéki pártok is könnyebben tematizálják a közbeszédet, és képesek korábban mellőzött ügyeket napirendre vétetni.

Fotó: Suhaimi Abdullah/Getty Images

A meritokratikus elv értelmében a közpolitikai döntéseket magasan képzett, kompetens bürokratikus személyzet hajtja végre. A kormány 1994-ben arról döntött, hogy a miniszterek és a vezető köztisztviselők javadalmazását a versenyszféra legjobban jövedelmező foglalkozásainak bérátlagához köti, azóta

a miniszterek és a vezető beosztású bürokraták fizetése Szingapúrban a legmagasabb a világon.

Az intézkedés a legtehetségesebbeknek és a legkompetensebbeknek a közszférába csábítását és a korrupció visszaszorítását célozta.

A közpolitikai folyamat implementációs szakaszában a politikai vezetők és a bürokrácia kifejezetten keresi a visszacsatolásokat. A vélemények becsatornázására a Közösségi Fejlesztési Minisztériumon belül egy külön egységet állítottak fel. A politikai vezetés legitimációs eszközként használja ezt a közpolitikai mobilizációs stratégiát; ennek révén biztosíthatja a közpolitikák minél szélesebb körű elfogadtatását és alaposabb megértését.

A korrupció kontrollja

Szingapúr a kilencvenes évek közepe óta a világ legkevésbé korrupt országainak egyike. A PAP-kormány megerősítette a korrupciós ügyeket kivizsgáló hivatal, a Corrupt Practices Investigation Bureau (CPIB) jogkörét, és folyamatosan biztosítja a hatékony működéshez szükséges finanszírozást. A korrupció huzamosan alacsony szinten tartásában kulcsfontosságú tényező az antikorrupciós hivatal függetlensége a rendőrségtől és más kormányzati szervektől. A CPIB tevékenysége pártatlan; a korrupció vádjában bűnösnek talált egyéneket pártállástól és hivatali pozíciótól függetlenül vonják felelősségre.

Ideológiák

Szingapúr kormánya a kezdetektől fogva törekedett a nemzetiidentitás-érzés kiépítésére. A multietnikus társadalom a függetlenné válást követően súlyos társadalmi feszültségekkel nézett szembe. Ebben a helyzetben a kormány a gazdasági növekedés és a globális gazdaságba való integrálódás érdekében a pragmatikus értékek szószólójaként lépett fel. Fejlesztési terveinek széles körű támogatásához következetesen válságretorikát használt, emellett az államalapító mítoszok közé beemelte a meritokráciát. A meritokratikus elvhez kapcsolódó esélyegyenlőség-eszmény azonban csak korlátozottan teljesül: az elit státuszt Szingapúrban is elsősorban a nem, az etnikai hovatartozás, a társadalmi és a szülői családi háttér (elit iskolák és jó kapcsolatok) határozzák meg.

Választások

A PAP 1959 óta több hiányos - és a kormánypárt szempontjából jól időzített - választást bonyolított le. Az uralkodó párt retorikája szerint az autokrácia és a demokrácia közti alapvető különbséget a választások megtartása képviseli. A szingapúri választások során a szavazás és a szavazatszámlálás mentes a manipulációtól és a visszaélésektől, de az ellenzéki pártokat unfair szabályok akadályozzák. Vagyis "a választási rendszer elég szabad ahhoz, hogy lehetővé tegyék a legitimitással való felruházást, de kellően unfair ahhoz, hogy biztosítsa a PAP dominanciáját".

Fotó:Suhaimi Abdullah/Getty Images

A választások időzítésének (több ízben azok előbbre hozásának) is fontos szerepe van azok legitimációjában. A PAP-rezsim eddigi történetében a parlamenti választásokat gyakran időzítette úgy, hogy azok közvetlenül egy kritikus törvény parlamenti benyújtása elé vagy jóváhagyása utánra essenek. Más esetekben a PAP a választások kiírásával valamilyen közpolitikai területen nyújtott jó teljesítményéből próbált tőkét kovácsolni.

Következtetések

A hibrid rezsimek legitimációjában kétségtelenül fontos szerepe van az output legitimációnak, a gazdasági-jóléti teljesítménynek. Szingapúr példája azonban rámutat: leszűkítő a hibrid rezsimek legitimációját pusztán a kormányok gazdasági teljesítményének betudni. A PAP-rezsim legitimációs eszköztára komplex és kifinomult, amelyben a legitimáció input, folyamat- és output típusai között egymást kölcsönösen erősítő kapcsolat áll fenn.

Az input legitimáció (ideológiák, választások) erősíti a legitimáció másik két típusát, a folyamat- és az output legitimációt. Egyfelől, a meritokratikus elv alapján működtetett kormányzati bürokrácia hatékony működést produkál, a vezető bürokraták kiemelt javadalmazása pedig hozzájárul a kiváló gazdasági-jóléti teljesítményhez, a kormányzás magas minőségéhez és a korrupció minimalizálásához. A sikeres kormányzás ugyanakkor meg is erősíti a meritokratikus ideológiát. Másfelől, a jól időzített választások (input legitimáció) is szorosan összekapcsolódnak a folyamat és az output típusú legitimációval. A választásoknak a kritikusnak tekintett intézkedések kedvezőbb fogadtatásához vagy utólagos jóváhagyatásához igazított kiírása megerősíti a közpolitikai folyamat legitimációját. E legitimációs eszközök révén a rezsim úgy szerzi (őrzi) meg kormányzásra való felhatalmazását, hogy közben csak korlátozottan kell bevonnia az állampolgárok csoportjait a közpolitikai folyamatba (és általában véve is csak korlátozottan kell betartania a demokratikus procedúrákat).

A legitimáció ugyanakkor csak egy a rezsim stabilitásának három fő pillére közül. A PAP rezsimje alatt a stabilitás a célzott kooptálás, az alacsony intenzitású represszió és a legitimáció együttesének terméke. A legitimitás és a represszió közti összefüggés ambivalens. Ha azonban a rezsim tartózkodik a magas intenzitású represszió alkalmazásától (ahogy azt Szingapúr esetében láthatjuk), akkor a hibrid rezsimekben a legitimitás és a represszió között is lehetséges egymást erősítő kapcsolódás. Végül a legitimáció kapcsolódása a kooptáláshoz kölcsönös: a legitimáció csökkenti az elit meggyőzésének költségeit, ezáltal könnyíti a kooptálást. A kooptálás, az elit szereplőinek a regnáló rezsimhez kötése pedig csökkenti az alternatív világnézetű vezetők színre lépésének esélyét.

Bartha Attila-Kopasz Marianna

Cikkünk a Böcskei Balázs és Szabó Andrea szerkesztésében, a Napvilág Kiadó gondozásában megjelent Hibrid rezsimek - A politikatudomány X-aktái című tanulmánykötetben megjelent írás szerkesztett verziója.

Kiemelt kép: Suhaimi Abdullah/Getty Images


ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!