A legtöbb európai országnak nagyon fejlett a hulladékgazdálkodási infrastruktúra, ennek ellenére a szétválogatott szemét 46 százalékát exportálják a kontinensről, nagyrészt több ezer kilométerrel arrébb, olyan, nagyrészt délkelet-ázsiai fejletlenebb országokba, ahol a hulladékgazdálkodás nagyrészt ismeretlen fogalom - írja az EurekAlert.
Ha a szétválogatott hulladék elkerül az ázsiai országokba, nagy részét az újrafeldolgozó üzemek nem fogadják be, így megmarad a helyi hulladékfeldolgozásnak, amiről köztudott, hogy az óceáni szennyezés jó részéért felel.
Az Environment International tudományos folyóiratban az ír Galway-i Nemzeti Egyetem kutatói megvizsgálták a legjobb és legrosszabb eshetőséget is, ami az ázsiai országokba jutó európai hulladékot és annak útját illeti. A 2017-es eredmények alapján az ide kerülő hulladék valahol a 32 115 és 180 558 tonna között mozog, vagyis
az összes európai polietilén-export 1-7 százalékát jelenti.
A polietilén az egyik leggyakrabban használt műanyag Európában, az eredmények pedig azt mutatták, hogy egyes országok (Olaszország, Szlovénia, Egyesült Királyság) több ilyen anyagot exportálnak ázsiai országokba, ami azt is jelenti, hogy több hulladékuk jelenik meg a tengerekben és óceánokban.
Az eredmények azt is mutatják, hogy az újrahasznosító sikertörténetekből valószínűleg azért gyököt kell vonnunk, hiszen hiába hasznosítja újra hulladéka egy jó részét egy ország, ha másik, egyébként szintén újrahasznosításra szánt részét elküldi egy olyan ázsiai országba, ahol nagy valószínűséggel végül az óceánban köt ki feldolgozatlanul. A kutatás bebizonyította, hogy az exportált hulladék 31 százalékát még csak meg sem próbálják újrahasznosítani a célországban.
A kutatók megjegyezték, hogy nem rettentenének el senkit a szelektív hulladékgyűjtéstől, hiszen mégis ez a legjobb hulladékgazdálkodási megoldás, de van még bőven mit javítani rajta rövid és hosszú távon is.
