A román sajtót futótűzként járta be a hír vasárnap, hogy Gheorghe Dincă beismerte a 15 éves Alexandra Măceşanu meggyilkolását, miként az áprilisban eltűnt, 18 éves Luiza Melencu megölését is. Vasárnap délelőtt Giorgiana Hosu, a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) helyettes vezetője azt nyilatkozta - némi fellengzős éllel a hangjában -, hogy meglátása szerint a nyomozást nem nehezíti, ha a gyanúsított nem hajlandó együttműködni. A hatóságok azóta keresik a lányok holttestét, hiába.
A gyanúsított autójában, házában és udvarán talált nyomok is mindössze azt bizonyítják, hogy Alexandra Măceşanu megfordult az említett helyszíneken. A másik lánynak semmi nyoma a portán vagy a környéken. Búvárok átkutatták a közelben lévő tavat, és az ügyvédje szerint megbánást tanúsító gyanúsított útmutatása alapján több napon át keresték a holttesteket az Olt és a Duna partján is. Közben Gheorghe Dincă többször rosszul lett, állítólag a lelkiismeret-furdalás miatt.
Szerda estére a DIICOT országos vezetője, Felix Bănilă is eljutott arra a következtetésre, amivel a sajtó egy része már korábban számolt:
előfordulhat, hogy Dincă nem ölte meg a lányokat, hanem továbbadta őket emberkereskedőknek. A gyilkosságokat azért vállalhatta mégis, mert a környéket évek óta uraló csempészek klánoktól inkább tart, mint a börtöntől,
másrészt időt akarhatott nyerni, hogy Alexandrát kivihessék az országból. A média érdeklődésére a hatóságok nem árulták el, hogy kiadtak-e körözést a lány nevére, és ha igen, mikor. Ha ezt elmulasztották, újabb tétellel bővülhet az ügyben elkövetett súlyos mulasztások sorozata.
Nem ez az egyetlen részlet, amelyet a mulasztásaik nyomait eltüntetni igyekvő hatóságok eltitkoltak. Kiderült, hogy az ügyészségi vezetők már a nyomozás első napjától kezdve félrevezették a közvéleményt.
A caracali rém pontosan azt vallotta, amit az ügyészek és a nyomozók hallani akartak: Alexandrát július 25-én dél körül gyilkolta meg, közvetlenül azután, hogy a lány felhívta a 112-őt. Eszerint tehát a tinédzser haláláért nem a segélyhívás után csaknem 19 órán át bénázó hatóságok lennének a felelősek, hiszen úgysem menthették volna meg.
Csakhogy a legújabb információk szerint Alexandra Măceşanut meg sem kellett volna menteni, ha az ügyészek végezték volna a dolgukat. Ez abból a jelentésből derül ki, amelyet az ügyben kedden ülésező legfelsőbb védelmi tanács számára állított össze a belügyminisztérium. A dokumentum szerint a gyanúsítottat nem a segélyhívásra használt telefon bemérésével azonosították - az 112-őt működtető Különleges Távközlési Szolgálat (STS) vagy a rendőrség speciális műveleti csoportja (DOS) segítségével -, hanem egy fénykép alapján, amely a három hónappal korábban eltűnt Luiza Melencu dossziéjában szerepelt.
Július 26-án, amikor egy ország követte elborzadva a caracali rémtörténetet, Románia legfőbb ügyésze az Antena 3 hírtelevíziónak azt nyilatkozta, hogy
Gheorghe Dincă gyanúsított volt egy másik lány eltűnése kapcsán is.
Bogdan Licu később visszakozott, és azt állította, hogy "félreértették, nem voltak gyanúsítottak a korábbi eltűnési ügyben".
A fent említett jelentés szerint július 25-én este - több mint tizenkét órával A.M. segélyhívása után - a nyomozást vezető ügyészek átadtak a rendőröknek egy fényképet. A fotó egy ezüstszürke Renault Megane kombit ábrázolt utángyártott, jellegzetes alufelnikkel és hátul sötétített ablakokkal. A képet szétküldték Whatsappon a helyi rendőröknek, majd összevetették a térfigyelő kamerák felvételeivel, és másfél órával később megvolt az autó tulajdonosa és a gyanúsított neve: Gheorghe Dincă.
Az ügyészek és a rendőrök ekkor sem egyenesen a gyanúsított házához siettek, hanem a bíróhoz mentek házkutatási engedélyért, majd reggel hat óráig vártak a gyanúsított kapuja előtt, holott az alkotmány és a büntető eljárási törvénykönyv értelmében engedélyre sincs szükség, ha emberélet forog kockán. Alexandra Măceşanu apja 34 órával korábban jelentette a rendőrségen lánya eltűnését, ami be sem következett volna, ha a hetekkel korábban készült fotó alapján azonosítják a Luiza Melencu eltűnése kapcsán gyanúba keveredett autóst.
Július 28-án a nyomozást vezető ügyészek egyfajta szóvivőjeként fellépő DIICOT-helyettes újságírók kérdésére azt válaszolta: az ügyészek nem tudtak a gyanúsított gépkocsijáról. "Nem, abban a pillanatban nem. Nem kapcsolhatjuk össze egy autó fényképét semmi mással" - mondta. Július 26-án hajnalban ez sikerült, és mindössze másfél órát vett igénybe.
Az egy hete tartó drámát fokozta a fogva ejtett lány és a segélyhívó szolgálat diszpécserei között lezajlott három telefonbeszélgetés nyilvánosságra kerülése. Ezek alapján még kevésbé érthető, miért telt el a segélykérés után csaknem egy teljes nap, amíg a rendőrök kopogtattak a caracali rém kapuján. A lány ugyanis elmondta, hogy Caracal város Bold nevű negyedében tartózkodik, egy gát közelében. Egyúttal egyértelművé tette, hogy "börtöne" házban található. Az utóbbi információ azért fontos, mert korábban megadott a rendőröknek egy címet a fogva tartója lakásában talált névjegykártyáról, amely azonban egy tömbházlakásra vonatkozott. Ez a beszélgetésből egyértelműen kiderült, mégis a rendőrök elindultak a megadott címre a városnak egy másik negyedébe, értékes időt vesztegetve el.
A felvételek tanúsága szerint a diszpécserek végig lekezelően, az empátiát teljességgel nélkülöző hangon beszéltek a megvert és megerőszakolt gyerekkel; meg sem próbálták rávezető kérdésekkel kideríteni, hogy hol lehet, helyette agresszív modorban követelték, hogy árulja már el a tartózkodási helyét, és többször felszólították a megkötözött és bezárt lányt, hogy el ne mozduljon onnan a rendőrök érkezéséig.
