Segített véget vetni a jom kippuri háborúnak, és hozzá fűződik a vietnámi háborút lezáró békeszerződés is. Kissinger azonban így is talán a legmegosztóbb figurája volt az amerikai diplomáciának, nélküle egészen másképp nézne ki ma a világ.
A 100 éves korában connecticuti otthonában szerdán elhunyt Henry Kissingernél kevés megosztóbb alakja volt a diplomáciának az utóbbi évtizedekben. Jól jellemzi az egykori amerikai külügyminiszter kettős megítélését, hogy egyszerre volt ünnepelt Nobel-békedíjas államférfi és sokak szemében milliók haláláért felelős elítélt háborús bűnös.
Az általa vezetett amerikai diplomácia segített véget vetni az 1973-as jom kippuri háborúnak, ahogy nevéhez fűződik a vietnámi háborút lezáró párizsi békeszerződés kidolgozása is. Ugyanakkor Kissinger nevéhez köthető a szintén 1973-as chilei puccsban az amerikaiak részvétele, az argentin katonai junta háborújának és a népirtást elkövető Pakisztán támogatása a bangladesi összecsapásokban.
Heinz Alfred Kissinger 1923. május 27-én született középosztálybeli zsidó családban Bajorországban. A család a náci üldöztetés elől későn menekült el, de 1938-ban csatlakoztak a New York-i német-zsidó közösséghez. Éjszakánként középiskolába járt, míg nappal egy borotvaecsetgyárban dolgozott. Azt tervezte, hogy könyvelőnek tanul, de besorozták a hadseregbe, írja a BBC.
A gyalogsághoz osztották be, miközben
A 23 éves fiatalember egy olyan csapatot kapott, melynek feladata a Gestapo egykori tisztjeinek levadászása volt, és teljes jogkörrel rendelkezett a gyanúsítottak letartóztatására és őrizetbe vételére.
Az Egyesült Államokba visszatérve a Harvardon politológiát tanult. 1957-ben megjelentette Az atomfegyverek és a külpolitika című könyvét, melyben azt állította, hogy egy korlátozott atomháború megnyerhető. Ez a kötet hozta el számára a széleskörű ismertséget.
Kissinger ezt követően a New York-i kormányzó és elnökjelölt-aspiráns Nelson Rockefeller tanácsadója lett. Majd amikor 1968-ban Richard Nixon nyerte meg az amerikai választást, Kissinger lett a nemzetbiztonsági tanácsadója.
Egyik legfontosabb eredménye Nixon 1972-es történelmi jelentőségű kínai útja volt, melynek eredményeképp véget ért a két ország 23 évig tartó diplomáciai elszigeteltségnek és ellenségeskedésnek.
Fiatal korában többször is szóba hozták olyan ismert hírességekkel, mint Candice Bergen, Shirley MacLaine, Jill St. John, Marlo Thomas, Liv Ullman and Samantha Eggar vagy Diane Sawyer. Közeli barátai szerint azonban Henry Kissinger egyáltalán nem élt Playboy-életet, csak a média próbálta ráerőltetni ezt a szerepkört.
Kissinger 1977-ben dolgozott utoljára kormányzati megbízásban, azonban a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után George W. Bush akkori elnök felkérte a vizsgálóbizottság élére. A volt külügyminiszter azonban lemondott a posztjáról, mert nem akarta felfedni a tanácsadói vállalkozásának ügyféllistáját.
