73 éve dobták le az első atombombát (Little Boyt) Hirosimára, Japánra. A támadás Hirosimában 80 ezer, Nagaszakiban pedig 40 ezer ember azonnali halálához vezetett. A robbanásban szerzett sérülések és a sugárzás hosszú távú hatásai azonban tovább tizedelték Japán lakosságát az elkövetkező években.
Hirosimában és Nagaszakiban szörnyű pusztítást okoztak a bombák, a lerombolt városokban pedig több helyen emberi alakok hátborzongató árnyékai jelentek meg, amelyek örökre a földre és a falakra vésődtek.
Néhány nappal az atomtámadás után a japánok kapituláltak, és az amerikai erők békésen bevonulva szállták meg az országot.
Az atombombák nyomában csupán romok és az emberek kísérteties árnyai maradtak hátra a lépcsőkön, a falakon és a járdákon. De hogyan lehetnek mégis tökéletesen kivehető emberi árnyékok Hirosima kövein, emberek nélkül?
Számos városi legenda keringett arról, hogyan is születtek a rejtélyes árnyak.
A legvadabb feltételezések szerint a robbanások következtében megsemmisülő emberek testének „lenyomatai” olvadtak bele a környezetükbe az örökkévalóságig. Valójában azonban az atombomba-robbanás egyenes vonalban haladó hősugárzása eredményezte az állandó árnyékokat. A radioaktív sugárzás ugyanis hasonló elven alapszik, mint az UV-sugárzás.
A nap barnulást és leégést okoz a bőrön, kivéve, ha naptejjel vagy egyéb fényvédővel védekezünk ellene, az atombomba radioaktív sugárzása pedig „kifehéríti” azokat a felületeket, amelyekkel érintkezik.
Amikor valami vagy valaki blokkolja a sugarakat, minden környező felület világosabbá válik, de a tárgy vagy a személy mögötti részek sötétek maradnak, amolyan fordított árnyékot létrehozva.
A leghíresebb ilyen hirosimai árnyék egy kalapos férfi sötét lenyomata, aki a bombatámadás idején egy bank lépcsőjén várakozott a reggeli nyitásra. A lépcső egy részlete ma is megtalálható a Hirosima Béke Emlékmúzeumban, megőrizve azt a tragikus pillanatot, amikor több tízezer ember egyszerre vesztette életét.
A „Kisfiú” neve ellenére igen pusztító volt. 1945. augusztus 6-án délelőtt 8 óra 15 perckor bebizonyosodott, hogy van egy fegyver, amely képes elpusztítani az egész emberiséget. Egy egész – 350 ezres – város tűnt el a vakító villanásban, majd az azt követő légnyomásban, tűzviharban és halálos sugárzásban.
Az urán-235-ös izotópon alapuló fissziós (maghasadás elvű), 15 kilotonna robbanóerővel rendelkező atomfegyver 580 méter magasan lépett működésbe a városközpont felett. A bombát az amerikai hadsereg B−29-es repülőgépe, az Enola Gay juttatta célba. A robbanás hőhatása akkora volt, hogy a menekülő emberek körvonalai beleégtek a házfalakba, és a légnyomás másfél kilométeres körzetben mindent elpusztított, de négy kilométerrel távolabb is szörnyű égési sérüléseket okozott. A jellegzetes gombafelhő után pedig ott maradt a sugárzás, amely még ma is érezteti hatását.
