A XIX. század végén a mozgókép rögzítése már nem számított igazán újdonságnak. Az első filmfelvételek az 1870-es évek végén megszülettek, Edison pedig 1891-ben mutatta be saját, mozgóképek rögzítésére szolgáló kameráját, a kinetoszkópot. Ennek és az ehhez hasonló szerkezeteknek azonban volt egy komoly hiányosságuk: az elkészült felvételt egyszerre csak egyetlen ember tudta megtekinteni.
50 másodperces filmek
A Lumière testvérek (Auguste és Louis) egy fényképészettel foglalkozó családi vállalkozásba születtek, így figyelmük természetesen fordult a mozgóképrögzítés problémái felé. Sokan helytelenül őket tartják a filmfelvevő kamera feltalálóinak, ám újításaik valójában a mozi megszületésében játszottak úttörő szerepet. A varrógépek technológiai megoldásaitól ihletett kinematográfjukat 1895-ben szabadalmaztatták, a szerkezettel pedig az év során több rövid, a hétköznapi életet bemutató filmecskét is forgattak. A kinematográf igazi újítása azonban az volt, hogy
segítségével a műveket ki is lehetett vetíteni, így egyszerre többen is megtekinthették a filmeket.
A testvérek több zártkörű bemutató után egy nyilvános vetítést is szerveztek Párizsban, amelyre belépőjegy megváltásával lehetett bejutni, így ez tekinthető a világ első mozielőadásának. A vetítésre 125 évvel ezelőtt, 1895. december 28-án került sor, a Salon Indien du Grand Caféban.
A bemutatott filmecskék az eljárás korlátai miatt legfeljebb 50 másodpercesek voltak, és a legjobb akarattal sem nevezhetők művészi alkotásoknak: az első tekercs a Lumière-gyárból a munkaidő végén távozó munkásokat mutatta be, egy másik Auguste és családja reggelijét, egy harmadikon pedig Auguste lánya igyekszik elkapni egy tálban úszkáló aranyhalat.
Óriási tévedés
A közönség ennek ellenére tomboló lelkesedéssel fogadta az előadást, a testvérek pedig újabb és újabb filmeket készítettek, és filmszínházukat Európa és a világ több városában is bemutatták nagy sikerrel. Ennek ellenére Lumière-ék nem sokáig foglalkoztak a filmezéssel. Hiába voltak a terület úttörői, és áldoztak életükből hosszú éveket a filmfelvétel eljárásának tökéletesítésére, úgy látták, hogy a mozi nem több szórakoztató, ám érdektelen hobbinál, amely az újdonság varázsának elmúltával nem fogja lekötni a nagyközönséget. Néhány év turnézás után végleg abba is hagyták a filmezést, sőt kinematográfjaikat sem voltak hajlandók eladni az érdeklődőknek.
A századforduló éveiben már egy újabb probléma, a színes fényképezés kötötte le energiáikat, 1907-re pedig piacra is léptek az Autochrome-mal, amely az első tömegesen alkalmazható színes fotográfiai eljárásként vonult be a történelembe. Nem mondunk újdonságot azzal, hogy a mozival kapcsolatos jövendölésük igencsak tévesnek bizonyult, ám a testvérpár a mozgókép igazi diadalmenetéből már kimaradt.
