A bizonytalanok meggyőzésével legyőzhető a Fidesz!
- írta már tavaly tavasszal a Facebook-oldalára az azóta az egyesült ellenzék miniszterelnök-jelöltjévé választott Márki-Zay Péter. A poszt szerint a magyarok egyharmada pártfüggetlen, korrupcióellenes jelöltre vágyik, és a választást végül ez az egyharmad dönti el. Az ellenzéki előválasztást megelőző kampányban a végül Márki-Zay javára visszalépő Karácsony Gergely főpolgármester pedig azzal érvelt, hogy ő az, aki leginkább meg tudja szólítani a bizonytalanokat, akik között a közvélemény-kutatások alapján nagyobb hajlandóság mutatkozik a kormányváltásra.
Cikkünkben azt járjuk körbe, hogy melyik oldalnak van nagyobb esélye az első szavazók - akiknek száma több mint kétszázezerre rúg - és a bizonytalanok mozgósítására, illetve milyen eszközök állnak rendelkezésre ahhoz, hogy ezek a csoportok aktivizálódjanak.
Kik a bizonytalanok?
Szabó Andrea politológus, a Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársa a 24.hu-nak azt mondta, a választásszociológia több alkategóriát különböztet meg a bizonytalanokon belül.
- A ténylegesen bizonytalanokat,
- a preferenciával rendelkezőket, de azt titkolókat,
- valamint a passzív szavazókat.
Közülük a pártok leginkább a preferenciájúkat titkolókra számíthatnak. A passzívak ugyanis nem akarnak közel kerülni a "politikai hercehurcához", a ténylegesen bizonytalanok megszólítása pedig nagyon komoly pénzt, energiát, infrastruktúrát kíván. A politikai retorikában róluk beszélnek a pártok, amikor azt hangoztatják, hogy: "a bizonytalanokat akarjuk megnyerni", de a gyakorlatban a mobilizálásuk meglehetően nehézkes. Ha viszont megmozdulnak, ténylegesen eldönthetik a választást - mondta a politológus.
Szabó Andrea szerint az ő mozgósításukra való törekvés az elmúlt időszakban az egyesült ellenzék kampányában és a kormány látványos, választás előtti intézkedéseiben is tetten érhető:
ezekkel próbálnak meg túlterjeszkedni a saját szavazótáborukon.
A sajátjaik megszólítása után olyan fontos kérdésekről beszélnek (álláskeresési járadék, béremelések, környezetvédelem), olyan kormányzati döntéseket hoznak (élelmiszer- és benzinárstop, béremelések, 13. havi nyugdíj, szja-visszatérítés), amelyek azokhoz a szavazókhoz szólnak, akiket még meg akarnak nyerni maguknak. Ebből a szempontból nehezebb dolga van a mindenkori ellenzéknek, hiszen a kormánypárt egy potens döntési pozícióból kampányol, az ellenzék pedig helyzetéből adódóan csak ígérgetni tud. Szabó Andrea szerint ezért utóbbi esetében felmerül a kérdés a szavazóban: képes-e a kormányzásra?
Beavatás - mi a helyzet a fiatalokkal?
A Nemzeti Választási Iroda (NVI) lapunknak küldött tájékoztatása szerint a nyolc évvel ezelőtti voksoláskor 395 880 első szavazó volt, négy évvel később, 2018-ban számuk jelentősen csökkent, már csak 141 050 voltak.
A 2022-es leveleket február 11-ig kellett kiküldenie az NVI-nek, ezekből 231 325-et az életkoruk alapján először szavazó állampolgárok kaptak.
Az első szavazók nem csak azért érdekesek, mert számszerűleg hatással lehetnek a választás eredményére. A fiatalok politikához való hozzáállása, az azzal kapcsolatos első élményeik, informáltságuk foka erőteljes képet mutat az adott ország oktatásának színvonaláról, demokráciájának egészségéről, polarizáltságáról is. A politológus szerint az első szavazás minden demokratikus országban beavatásszerű, a nagykorúvá válás egyik állomása, amit a legtöbb állam intézményi szinten különböző eszközökkel ösztönöz.
Szabó Andrea szerint a kutatások alapján az első szavazáson lelkesnek mutatkoznak a fiatalok, ilyenkor részvételük gyakorlatilag egyértelmű. Leginkább az életük második és a harmadik választására jutnak el oda, hogy kiábrándulnak, és úgy érzik,
a döntéseiknek nincs súlya, érdekeiket nem képviselik eléggé.
Általában a negyedik alkalommal térnek vissza, és ekkor már egy erőteljesebb, az addig bekövetkező szocializációval erősen összefüggő döntést hoznak.
Korábbi cikkünkben már beszámoltunk Szabó Andrea Bíró-Nagy Andrással közösen végzett kutatásáról, amely a visegrádi országok fiataljait vizsgálta. A 2021-es eredményekből kiderült: az elmúlt időszakban nőtt a magyar fiatalok érdeklődése a politika iránt, de még így is elmarad korú közép-európai társaikétól. A magyar fiatalok 12 százaléka nagyon egyetért, további 29 százalékuk pedig nagy vonalakban azonos politikai nézeteket vall szüleivel. A V4 országai közül a magyar fiatalok véleménye függ tehát leginkább szüleikétől.
Kapcsolódó
A magyar fiatalok inkább szeretnének muszlim szomszédot, mint romát
Egy friss kutatás szerint hazánkban a klímaválság, társadalmi igazságtalanságok és a korrupció aggasztja leginkább a fiatalokat, és körükben nagy többségben vannak azok, akik továbbra is az Európai Unióban maradnának.
Passzívból aktív
A választási iroda munkáján, a családon és az iskolán kívül is vannak olyan "toolok", vagyis eszközök, amelyek segíthetnek mind a fiatal generációnak, mind a később bizonytalanná vagy passzívvá váló állampolgároknak bekerülni, illetve visszatérni a politikai diskurzus világába. A Nyugaton már a kétezres évek eleje óta használt Voting Advice Applications (VAA), vagyis a választási orientációs teszteket közvetítő felületek és programok a 2010-es évek közepétől - habár kevesen tudnak róla - Magyarországon is működnek 2014 óta.
Hazánkban ugyanakkor sokkal kisebb érdeklődés övezi ezeket. Míg például a teszt módszertanát kidolgozó Hollandiában a választóképes korú lakosság 40 százaléka tölti ki az ehhez hasonló teszteket, illetve a 82 millió lakost számláló Németországban a 61 millió választóképes állampolgár 20-25 százaléka, addig Magyarországon a Vokskabin nevű projekt (a programot az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem dolgozta ki) 1,2 százalék körüli aránnyal működik, a 2019-es önkormányzati választásokhoz készült tesztjét 110 ezren töltötték ki.
Barlai Melani, a Vokskabin projektvezetője a 24.hu-nak elmondta, nem céljuk tanácsokat osztogatni, megmondani, melyik párt neve mellé ikszeljen a választó. Sokkal inkább "a játékosság, az objektivitás és a polarizáltság" fenntartása a céljuk.
A képlet egyszerű: van egy fontos társadalmi téma, vagy éppen közeleg egy választás (önkormányzati, európai parlamenti, országgyűlési), ami köré szerveződve a teszt készítői megpróbálják a legfontosabb - tehát a társadalmat leginkább érdeklő - témakörökben a legfontosabb kérdéseket, állításokat megfogalmazni, "leginkább objektív és legkevésbé szuggesztív módon". A témák az aktualitások köré szerveződnek, így már volt terítéken a nők és férfiak helyzete Magyarországon, a romakérdés és a migrációs válság is.
A projekt vezetőjétől megtudtuk: a Vokskabin nem megoldást ajánl az egyes problémákra, mindössze olyan kérdéseket tesz fel - és adott esetben ezeket meg is magyarázza -, amelyek közelebb vihetik a választót a téma megértéséhez. A válaszok alapján egy eredményt mutató diagram is elérhető, amely jelzi, melyik párt programjához áll legközelebb a gondolkodásunk, és emellett megtalálhatjuk a pártok által adott válaszokat is.
A politikai szervezetektől az információt a leghatékonyabb módon szerzik be: megkérdezik magát a pártot. Ugyanazzal a módszerrel, mint a kitöltőket, annyi különbséggel, hogy az adott pártnak indokolnia is kell a saját válaszait, náluk nem szerepel opcióként a "nem tudom" válaszlehetőség.
Módszertani hiányosságok
A Vokskabin összeállításának legfontosabb szereplője a mindenkori kormánypárt lenne. A Vokskabin a 2014-es országgyűlési választás óta kilenc tesztet publikált. Mind a kilencszer megkeresték a Fideszt és a KDNP-t, de egyik alkalommal sem kaptak semmiféle hivatalos választ. Megkérdeztük a Fidesz-KDNP-t, miért nem vesznek részt ebben a projektben, de cikkünk megjelenéséig nem reagáltak.
Barlai Melani azt is elmondta, a válaszadás megtagadása, a kormánypártok mellett, eddig az alacsony társadalmi támogatottságú Munkáspárt részéről volt még jellemző, de a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) sem töltötte ki a kiküldött kérdőívet. Ez utóbbi párt távolságtartása már csak azért is érdekes, mert a teszt a hatástanulmányok alapján több mint 50 százalékban a 18-34 év közötti korosztályt éri el, körükben pedig nagy érdeklődés mutatkozik az MKKP nézetei iránt, ezt a kitöltők a visszajelzésekben sokszor említik.
Barlai Melani úgy véli, azért lenne kifizetődő a pártoknak erről többet beszélni, mert sok első szavazót és bizonytalant érhetnének el és győzhetnének meg vele.
A Vokskabin tesztjének összeállítói kénytelenek tehát azokra a platformokra támaszkodni, amelyeken például a kormány a választópolgárok felé közvetíti a döntéseinek ideológiai vagy szakpolitikai magyarázatait. Tóka Gábor politológus a Facebook-oldalán épp emiatt fogalmazott kritikát: a "politikai tájolók" közül "én azokat nem igazán szeretem, amelyek olyan országokban próbálják megmutatni, hogy melyik párt áll hozzám legközelebb, ahol a legfontosabb pártok egyike-másika úgysem hajlandó megválaszolni az álláspontjára vonatkozó kérdéseket".
Identitás alapon szerveződő politizálás
Idén nemcsak a kormánypárt nem létező reakciója nehezíti a szervezet munkáját, de a '22-es választásra bejelentett hatpárti koalíció indulása és közös programjának ígérete végképp felülírja az eddig használt módszertant. A teljes egységet hirdető ellenzék számára problémát jelenthet ugyanis a kérdések megválaszolása, hiszen a hat párt között vannak olyan - jelentős - ideológiai különbségek, amelyeknek kommunikálása az országgyűlési választás előtt talán nem lenne kifizetődő politikai lépés.
Ezzel kapcsolatban megkérdeztük az egységes ellenzék miniszterelnök-jelöltjét adó Mindenki Magyarországa Mozgalmat, de cikkünk megjelenéséig ők sem válaszoltak.
A Vokskabin kiindulási pontja, hogy a választót racionálisnak látja. Feltételezi, hogy nincsen semmilyen más körülmény, csak a tények számítanak. Így a teszt az érzelmi kérdéseket egyszerűen és kényszerűen kihagyja az egyenletből. Az olyan elemeket, mint a szimpátia, a pártok iránti lojalitás vagy a morális kérdésekről való gondolkodás, nem tudja mérni.
Szabó Andrea is érintette ezeket a dilemmákat, a választói magatartás kutatójaként elmondta, a felmérések azt mutatják:
a magyar választó nagyon gyakran érzelemből, illetve elköteleződésből szavaz.
Ezt a politológus identitás alapon szerveződő politizálásnak nevezi. Ezalatt azt érti, hogy amikor a választó egy felmerülő kérdést - legyen az gazdasági, szabadságjogi - nem következetesen közelít, hanem pártszimpátia vagy politikai oldalhoz való tartozás szempontjából ítél meg. Szabó Andrea elmondta, ez a fajta választói magatartás 1990 óta jellemző a magyar társadalomra, és a harminc évnyi demokrácia sem volt elegendő ahhoz, hogy az észszerűség kerüljön előtérbe, igaz, bizonyos, elsősorban magasan képzett rétegeknél a mérleges jelei is tetten érhetők.
