Október 4-én parlamenti választásokat tartottak az egykori szovjet tagköztársaságban, Kirgizisztánban. A voksoláson a helyi szocialista Egység párt (Birimdik) nyert a szavazatok 25 százalékát bezsebelve. Rajtuk kívül még tizennégy párt indult a választáson de az Egységen kívül csak három pártnak sikerült elérnie a bejutáshoz szükséges 7 százalékot. Az eredmények kihirdetése után pár órával ostromállapot állt be az ország fővárosában, Biskekben, az ellenzéki tüntetők pedig pár óra leforgása alatt elfoglaltak több kormányzati épületet, köztük a parlamentet is, elérték, hogy érvénytelenítsék a választási eredményeket, és még a miniszterelnököt is sikerült lemondatniuk.
Látszatdemokrácia
Kirgizisztánban érdekes története van a demokráciának. A közép-ázsiai ország 1991-ben kiáltotta ki a függetlenségét, mégis egészen 2017-ig kellett várni arra, hogy végbemenjen egy békés kormányváltás. Az első két szabadon választott államfőt tüntető hadak üldözték el, és elképzelhető, hogy a hét elején kirobbanó történések is idáig fognak fajulni.
A választáson induló 16 párt közül 11 közölte, hogy nem ismeri el a választások eredményeit. Tagjaik Biskek utcáira vonultak, ahol később tömegek csatlakoztak hozzájuk. Kiszabadították a korrupció miatt 11 évi börtönbüntetésre ítélt volt elnököt, Almazbek Atambajevet, Szapar Iszakov volt miniszterelnököt és több más politikust. Eközben a voksoláson győztes Egység vezetője, Adilet Szultanalijev megüzente, készek részt venni egy megismételt választáson, és ugyanerre buzdította azon pártokat is, amelyek velük együtt vasárnap bejutottak a parlamentbe.
A választások legitimitása valóban igencsak megkérdőjelezhető, elsősorban a nem is annyira burkolt szavazatvásárlások miatt. Helyi értesülések szerint a választóknak átlagosan 4000 forintnak megfelelő szomot ért a megfelelő helyre behúzott iksz, ami Krigizisztánban nem számít annyira aprópénznek. Közben pedig azt is látni kell, hogy a parlamentbe jutó négy párt többé-kevésbé egy követ fúj az országot államfőként vezető Szooronbaj Dzsejenbekovval, így máris jobban érthető a tiltakozók kiállása.
Már csak azért is, mert most fordult elő az ország történetében először, hogy a parlament valódi ellenzéki hang nélkül maradt.
A belarusz helyzetet idézik az előzmények
Azonban még a manipulációk ellenére sem biztos, hogy a dolgok ilyen komoly fordulatot vettek volna, ha a hatalom közmegelégedésre végezné a munkáját. Ez azonban közel sem volt így az elmúlt időszakban, az elégedetlenség pedig a koronavírus-járvány kezelése miatt tetőzött.
A pandémia a világ összes kormányát komoly feladat elé állította, de Kirgizisztán válasza még a rosszabbul teljesítő országokhoz képest is kimondottan hatástalannak bizonyult. A 6,5 millió lakosú országban eddig több mint 47 ezren fertőződtek meg, az elhunytak száma pedig már elérte az ezret.
Annak ellenére, hogy a kormány már viszonylag korán, március közepén országos zárlatot rendelt el, a karantén által nyert időt tétlenséggel töltötte. Tavasszal lett volna lehetőség arra, hogy felkészítsék az országot az újranyitásra, amikor a megbetegedések száma törvényszerűen meg fog ugrani, ezt azonban elmulasztották. Az is visszatetszést keltett az ország polgáraiban, hogy azokat a külföldről kapott pénzeket, amelyeket azért kapott az ország, hogy eredményesen tudjon védekezni a járvánnyal szemben, a vezetők arra használták, hogy felpumpálják a saját klientúrájukat.
Mindennek hamar meg lett a következménye: a főváros egészségügyi ellátórendszere már a nyár folyamán teljesen összeomlott volna, ha egy csapat önkéntes nem áll az orvosok és a nővérek mellé. Ők voltak azok, akik a lehetőségeikhez mérten élelmiszerrel és felszereléssel látták el az egészségügyi dolgozókat, miközben a kormány nyári szabadságát töltötte. Mindezzel párhuzamosan pedig a közel két hónapos karanténidőszak komoly csapást mért az ország egyébként is gyenge gazdaságára, aminek következtében a lakosság jelentős részét már az éhezés fenyegette. És ha ez még nem lenne elég, az Oroszországban munkát vállaló kirgizek ezrei tértek vissza az országba, mivel a pandémia miatt ők is elvesztették a munkájukat. Ennek eredményeként még nagyobb lett a munkanélküliség, miközben az Oroszországban megkeresett bérektől is elestek a külföldön munkát vállalók családjai.
Politikai elemzők szerint a sok megpróbáltatás mégis Dzsejenbekov malmára hajthatta a vizet, mert így az embereinek nem okozott túl nagy nehézséget, hogy nyomorgók tömegeinek szavazatát vásárolják meg a választásokra.
A kirgiz helyzet nem kevés párhuzamot mutat egy másik exszovjet államban, Belaruszban dúló állapotokkal. Ott is a pandémia kellős közepén tartottak választásokat, amit a regnáló hatalom szemérmetlenül elcsalt, és papíron végül győztesen jött ki a voksolásból, dacára annak, hogy mennyire rosszul kezelte a járványt.
Azonban míg Kirgizisztánban rekordidő alatt nyertek fontos csatát a tüntetők, Aljakszandr Lukasenka kíméletlen megtorlásba kezdett ellenfeleivel szemben. Annak, hogy Közép-Ázsiában nem ez történt, több oka is van.
A tömeg ereje
Az ország zűrzavaros helyzetéről az Open Democracy-n jelent meg átfogó írás. Ebben arra keresik a választ, mi vezethetett ahhoz, hogy pár nap alatt megbukjon egy olyan hatalom, amelynek nem sokkal korábban még akkora ereje volt, hogy képes volt kizárólag az általa preferált pártokat a parlamentbe juttatni.
A legegyértelműbbnek az tűnik, hogy Belarusszal ellentétben az emberek nem rettegnek a hatalomtól, és Lukasenkával ellentétben - akinek kétségtelenül van egy támogatói bázisa - a kirgiz vezetést általában az egész országban megvetik. Velük együtt pedig azoknak az elnökhöz közeli pártoknak a politikusait is, akikről nyílt titok, hogy összejátszanak a hatalommal, közben pedig nyakig ülnek a különböző korrupciós ügyekben. Az, hogy ennyire gyenge lábakon áll Dzsejenbekov hatalma, őt is óvatosságra intheti, különösen akkor, ha elődeire gondol.
A másik összetevő, hogy a hatalomhoz hasonlóan az ellenzéknek sincs olyan karizmatikus vezetője, mint a belaruszoknál Szvjatlana Cihanouszkaja, akinek szinte azonnal külföldre kellett menekülnie, és akit már Oroszországban is köröznek. Kirgizisztánban az emberek egyszerre mozdultak meg, főként az a réteg, amelyik a leginkább áldozata volt az elégtelen járványkezelésnek. Ahogy a hét eleji események képeit végignézzük, mindenhol egymásba kapaszkodó embereket lehet látni, sehol nem tűnik fel egy olyan központi figura, aki a tüntetők gyűrűjében állna. Ha pedig nincs egy kijelölt vezető, a hatalom számára is sokkal nehezebb leverni a tiltakozásokat, hiszen nem egyetlen embert kell legyőznie, hanem egy arctalan tömeget.
De még ez sem okozhatna problémát, ha Moszkva beavatkozna. A Belaruszban eluralkodó káoszt látva Lukasenka hamar Vlagyimir Putyin elé járult, és bár az orosz elnök kifejezte vágyát, hogy a belaruszok maguk oldják meg a problémáikat, nem kétséges, hogy Putyinnak nagyon is fontos, hogy Belarusz vezetése közeli szövetségese maradjon. Ugyanez már nem mondható el Kirgizisztánról. Belaruszhoz képest szegény országról van szó, amely az európai érdekszférán is kívül esik, így arra sem alkalmas, hogy Oroszország egyfajta ütközőállamként használja. És ne felejtsük el, hogy még az oroszok is küzdenek a koronavírussal, valamint ott van még a hegyi-karabahi háború is, amely biztosan előrébb helyezkedik Putyin fontossági listáján.
Mindezek fényében reális esély van arra, hogy a kirgiz politikai válság mindenféle külső behatástól mentesen fog lezajlani, de jelenleg annyira képlékeny a helyzet, hogy nehéz megmondani, mi lesz a végkimenetel. Ugyanolyan könnyen megtörténhet, hogy a tüntetések nem érik el végcéljukat és minden marad a régiben, mint ahogy az is, hogy az ellenzék átveszi a hatalmat, és kitermel egy új politikai elitet.
Jelenleg ott tartunk, hogy a kormányfő mellett lemondott Biskek és egy másik nagyváros, Os polgármestere, az állami tévé elnöke és a házelnök is. A házelnöki pozícióra abból a liberális Bir Bol nevű ellenzéki párttól választottak képviselőt, amely a vasárnapi választáson született eredmény szerint be sem kerülhetett volna a parlamentbe.
A kirgiz politikai elemzők zöme úgy látja, hogy jelenleg teljes a politikai zűrzavar, önjelölt és másodrangú pártok önkényesen és gátlás nélkül ragadnak meg és osztanak el maguk között különféle tisztségeket az országos és önkormányzati hatalmi szervekben. A TASZSZ orosz hírügynökség szerint ismeretlenek ellenőrzése alá került több tucat vállalat, bánya és más ipari létesítmény is. Dzsejenbekov államfő azt mondja ugyan, hogy próbál úrrá lenni a kaotikus helyzeten, tárgyal a pártokkal, elemzők szerint azonban teljesen elszigetelődött.
Kiemelt kép: VYACHESLAV OSELEDKO /AFP
