A dél-afrikai Barbertonban Jérémy Schalkwijk túravezető éppen meg akarta mutatni a randipartnerének az aranyhalát, Cleót, aki az udvarában lakott egy kis tóban - legalább is addig, amíg egy pók szemet nem vetett rá, és ki nem vonszolta a vízből, hogy megegye. A férfi tudta, hogy ilyet nem mindennap lát az ember, ezért rögtön előkapta a telefonját, hogy lefotózza szegény Cleo utolsó perceit.
Man finds giant spider dragging his pet goldfish out of pond https://t.co/DB5vQZckUc pic.twitter.com/XzIDZWovVk
- New York Post (@nypost) January 2, 2020
Cleo legnagyobb szerencsétlenségére mindez csak egy átlagos napnak számított az őt levadászó csodáspóknak (Pisauridae), amely nála sokkal nagyobb halakat is el tudna ejteni, méghozzá úgy, hogy képes a víz alá merülni, de a hullámtalan vízen sétálni is.
A pókoknál korántsem ritka, hogy halakat esznek: a PLOS ONE 2014-es tanulmánya szerint például 109 olyan pókfélét ismerünk, amely képes erre. A vadászati módszerük viszonylag egyszerű: hátsó lábaikkal megtámasztják magukat, míg két első lábukkal a vízszint alá nyúlnak.
Ha találnak valamit, ami finomnak tűnik, lábaikkal magukhoz húzzák, és beleharapnak.
A nyolclábúak akár a saját súlyuknál és hosszuknál több mint kétszer akkora halat is képesek cipelni és megenni, így Cleo, aza ranyhal igazán nem volt nagy kihívás a vadász számára.
