A Tiszán 140 különböző hajó haladt egyszerre: kajakosok, kenusok, sárkányhajók, kis vitorlások, sétahajók – a parton pedig apró mécsesekkel indult útra több száz ember.
A szegedi nagy árvíz a törökök uralma óta a legnagyobb pusztítást végző szörnyűség volt a város történelmében. 1879. március 12-én, Gergely napján, a hajnali órákban betört a víz és döntő csapást mért a városra.
1879. március 12-e éjszakáján új időszámítás kezdődött Szegeden, ami előtte volt, az a Víz előtt volt, ami utána következett, az a Víz után volt - írja a Wikipedia.
Tisza Kálmán miniszterelnök az alábbi táviratot kapta aznap:
„A katasztrófa megtörtént. Szeged víz alá került. A házak roskadoznak. Negyed háromkor megkondult a vészharang. A hajóhídon emberek ezrei törtetnek Újszeged felé. Segélykiáltások hangjait hordja szét a szél. Sokan csak a puszta életüket menthették meg. Száraz lábbal csak a Palánk három utcájának végén lehet járni. A víz tovább emelkedik, döglött ökröket, lovakat hurcol. A várfalakra katonák hordják föl a hidegtől megdermedt, ijedtségtől elalélt embereket. A zsinagóga teli vízzel, a keresztény templomok és a főgimnázium menekültekkel. Estig mindent elborít a víz…”
140 év telt el. Pontosan 140 év.
"140 éve a hajnal nem találta Szegedet. Bár a veszteségek óriásiak voltak, de ez kellett ahhoz, hogy az európai Szeged megszülethessen." - Dr. Botka László, Szeged polgármestere ezekkel a szavakkal kezdte beszédét az Árvízi Emlékműnél sorakozó néma tömegnek.
A megemlékezésen a Tiszán 140 különböző hajó haladt egyszerre: kajakosok, kenusok, sárkányhajók, kis vitorlások, sétahajók - míg a Huszár Mátyás rakparton apró mécsesekkel indult útra több száz ember gyalogosan. Az Árvízi Emlékműtől egészen a Tisza-szoborig sétáltak a megemlékezők, a hajókkal kísérvén.
