Vitán felül áll, hogy Frank Lampard generációja legnagyszerűbb középpályásainak egyike volt. A Chelsea klubikonját - a statisztikák alapján - elsősorban a támadó harmadban nyújtott teljesítménye emelte poszttársai fölé: például 177 találattal negyedik azon a ranglistán, ami a legtöbb PL-gólt szerző játékosokat vonultatja fel.
Lampard szerződése 2014-ben járt le a Chelsea-nél, azután a tengerentúlra tette át székhelyét: kvázi levezetésképpen aláírt a New York City FC-hez. Az amerikai együttes a City Football Group nevezetű cég tulajdonában van, akárcsak a Manchester City, minek nyomán Lampard az amerikai bajnoki szezon 2015-ös tavaszi kezdetéig a Chelsea egyik legnagyobb riválisához került hat hónapra kölcsönbe. A dolog viszonylag nagy port kavart a Chelsea-szurkolók körében. Sokan tették fel a kérdést: a klubikon, a hűség mintaképe mi a fenéért megy a konkurens bajnokaspiránshoz, ezzel is nehezítve volt csapata PL-aranyról szőtt álmait?
Lampard ráadásul még gólt is szerzett a Chelsea ellen, jelleméhez hűen nem ünnepelt, így megítélése nem is változott a drukkerek körében:
Lampard továbbra is legendaként élt a Chelsea-drukkerek szívében, azt azonban nyilván kevesen gondolták, hogy pályán mutatott intelligenciáját hamarosan az oldalvonal mellett is kamatoztatja majd.
Elegancia a Championshipben
Már New York-i évei alatt felkérték tévés szakértőnek az angol BT Sportnál, ahol hamar kiderült: Lampard egyszer menedzser lehet, hiszen nagyszerű gondolatokat osztott meg a nézőkkel. A 2018-as világbajnokság idején a BBC stábját erősítette. Érdemes megjegyezni, már akkor arról beszélt, hogy a fiatal angol játékosok bármit elérhetnek a legmagasabb szinten is.
2018 májusában aztán megkapta a Derby County irányítását három évre. A Kosok pedig már az első évben meghatározó tényezővé váltak Championshipben. A 2018/19-es szezonban, play-offot játszottak az Aston Villa ellen az első osztályba való feljutástért, ám azt a meccset már nem tudták behúzni Lampardék. Az viszont bebizonyosodott, hogy az újdonsült menedzser taktikai érzéke akár egy szinttel magasabban is megállhatja a helyét. Külön figyelmet érdemel a Leeds United edzőjének, Marcelo Bielsának egy év közbeni húzása: kémet küldött Lampardék edzésére, hogy feltérképezze, mitől megy annyira a szekér a volt válogatott játékosnak. Mert a Derby, ha megállíthatatlannak nem is, de baromira egységes csapatnak tűnt. Lampard mellett alighanem éppen a temérdek Chelsea-nevelésű játékosnak köszönhetően.
Ezt igazolta az a tavaly szeptemberben lejátszott Ligakupa-meccs is, amikor Lampard egykori edzőjével, az akkor még a Manchester Unitedet irányító José Mourinhóval találta szembe magát. A United játékosai és a portugál szakvezető kapcsolata már akkor sem tűnt rózsásnak, a 2-2-re végződő meccs tizenegyesekkel dőlt el - a Derby javára.
Azt a mérkőzést két szempontból lehet jelentősnek nevezni,
nem közvetve ugyan, de végül mindkettő hozzájárult ahhoz, hogy ma Lampard a Chelsea-nél, Mourinho pedig a SkySports szakértői csapatában legyen az első ember.
- Még az elvakult United-drukkereknek is világossá vált, hogy Mourinho alkalmatlan a manchesteri csapat vezetésére - részben elavult, biztonsági játéka, részben pedig vezetésben mutatott katasztrofális beidegződései miatt.
- Frank Lampard fiatalos lendületével, intelligens játékolvasásával megmutatta, elit csapatok elleni is képes játékoskarrierjéből továbbhozott intelligenciáját párosítani saját - és ebből fakadóan játékosai - motiváltságával.
A lehetőség
Már 2019 tavaszán érezni lehetett, hogy Maurizio Sarri távozik majd a Chelsea kispadjáról, a következő menedzsernek pedig Lampardot szeretné a tulajdonos Roman Abramovics. Miután az olasz visszament a Serie A-ba, július negyedikén kinevezték a Chelsea klublegendáját a csapat élére.
Lampard élete lehetőségét kapta, de munkája nem indult könnyen:
- Eden Hazard elment a Real Madridhoz;
- a csapatot két átigazolási időszakból is kitiltotta a FIFA, mivel huszonkilenc alkalommal komoly szabálysértéseket követett el a londoni klub a 18 év alatti játékosok szerződtetésénél;
- a fél keret pedig mentális mélyponton volt.
Ennek ellenére a csapat felkészülése jól sikerült, Lampard elképzeléseit hamar megértették a játékosok, ahogy az lenni szokott, mindenki új esélyt kapott a menedzsertől. Ross Barkley ismét képbe került, a szurkolóknak feltűnt brazil Emerson és Andreas Christensen létezése, de ami még fontosabb bármely tősgyökeres Chelsea-szurkolónak:
Lampard komoly bizalmat szavazott a fiatal brit játékosoknak. Lehet, mindezt csak a kényszer szülte, de jobban talán egy sikeres átigazolási időszakkal sem jártak volna.
A Derby-ben számos korábbi Chelsea-ifijátékos lett meghatározó futballista, így a menedzser mert újra rájuk támaszkodni. Ennek köszönhetően a Premier League rajtján és az Európai Szuperkupa-döntőn is a keretbe került Mason Mount, Tammy Abraham és Fikayo Tomori, de felépült súlyos sérüléséből a még Mourinho-szerzemény Kurt Zouma, és kopogtat a kezdőcsapat ajtaján a klasszisgyanús Callum Hudson-Odoi, miként az ügyes, de sokat sérült Ruben Loftus-Cheek is.
Lampard első két tétmeccse nem sikerült fényesen: a PL-rajton 4-0-ra csúnyán kikaptak Ole Gunnar Solskjaer Unitedjétől , a Szuperkupa-döntőben pedig Jürgen Klopp Liverpoolja tizenegyespárbajt követően szomorította el a láthatóan új erőre kapott Chelsea-játékosokat. Ami pedig igazán fontos a Chelsea-drukkereknek: a Liverpool ellen komoly teljesítményt nyújtott a csapat.
Ez Lampard és sikerre éhes játékosai érdeme. A keret nagy változásokon esett át, César Azpilicuetából kapitány lett, Mount és a még sokat ügyetlenkedő Zouma bebetonozta magát a kezdőbe, de viszonylag rövid időn belül állandó kezdő lehet Abrahamből, Hudson-Odoiból vagy Christian Pulisicből is.
Nincs vezér, van helyette klublegenda
A közbeszédet augusztus elejétől az tartja lázban, vajon Solskjaer képes lesz-e megbirkózni a United kispadjával, mennyire fog működni a saját nevelésekre való támaszkodás, miközben a világsajtó valahogy elfelejti, Frank Lampard helyezte jóval nehezebb az átigazolási tilalommal, mert ő nem igazolhatott Harry Maguire-t vagy Aaron Wan-Bissakát.
Londonból viszont távozott Eden Hazard, a csapat legnagyobb klasszisa, így vezér nélkül maradt a Chelsea. Van ugyan Azpilicueta, Kovacsics, Jorginho és Kanté, akik a rutint képviselik a csapatban, de szigorú értelemben vett meccset eldöntő klasszisa nem maradt. Talán ezért szerződtették a Dortmundtól Pulisicet, aki a jövőben meghatározhatja majd a kékek fociját, egyelőre viszont az látszik: a Bundesliga más kávéház az angol bajnoksághoz képest, mert az amerikai válogatott játékosnál több Chelsea-nevelés is többet mutatott eddig.
Ami átlendítheti a londoni csapatot a holtponton, mindenképp az edző személye,
Lampard ugyanis legenda, sőt Premier League-ikon, akinek játékán szocializálódott a keret 70 százaléka, magukba szívva a kétezres évek angol bajnoki meccseinek tévéfelvételeit, a középpályás bitang nagy góljaival fűszerezve.
Ez pedig különösen fontos, amikor a tréner csak a fiatalokra támaszkodhat. A Manchester United hangulata is amiatt változott sokat, mert mindenki ismeri a klubnál Solskjaert, adnak a szavára, hisznek benne, jól képviseli azt a szemléletmódot, ami jellemzi a klubot. Ugyanez igaz Zidane-ra a Realnál, és igaz volt Pep Guardiolára, mikor a Barcelonát irányította.
Sikertörténet nem lehet mindegyikből, mert míg a manchesteri csapatnál az egók és a vezetőség teljes inkompetenciája hátráltatja a norvég edzőt, addig a Chelsea-nél csak Abramovics türelme fogyhat el idő előtt, amire volt már példa nem egyszer az elmúlt szezonokban. Lampard persze karakánabbnak tűnik Solskjaernál, ami valamennyi bizodalmat adhat a drukkereknek is egy esetleges negatív széria idején. Sir Alex Ferguson legendássá vált, szurkolókhoz intézett mondata jutott hirtelen az eszembe, miután elköszönt az Old Traffordon:
A feladatotok, hogy kiálljátok az új menedzser mellett!
Az átigazolási politika nem csak a büntetések miatt rossz
Hogy Lampardra komoly építési feladatok várnak, arról megdöbbentő statisztika mutat meg nagyon sokat: jelenleg 41 Chelsea-játékos pallérozódik kölcsönben. Azóta a szám módosult, de még mindig sokak sorsa bizonytalan.
Mindenesetre június 30-án visszatért a kékekhez:
- Michy Batsuhay,
- Lucas Piazón,
- Kenedy,
- Danilo Pantic,
- Tiemoué Bakayoko,
- és Abdul Rahman Baba.
Mivel a keret igen vékony, Lampardnak nem sok választása maradt: e játékosok közül muszáj visszaépíteni egy-kettőt a csapatba. A kérdés az, hogy a korábban már eltanácsolt játékosokra, fiatalokra és maradókra támaszkodva sikeres lehet-e egyáltalán Lampard. Szurkolóinak három kapaszkodója biztosan van:
- legenda ül a padon, aki jól ismeri a klub értékeit,
- elindult egy olyan úton, ami az angol tradíciókat is követi,
- eddig úgy tűnik, egyáltalán nem kilátástalan a futball, amit a csapat mutat.
Azaz Lampard akár még győzhet is. Igaz, biztosan nem most, talán még nem is jövőre, de idővel a Chelsea oda kerülhet, ahová egykoron csapatkapitányként Frank Lampard vezette a Premier League-ben.
Kiemelt kép: Michael Regan/Getty Images
