Iványi Gáborék több olyan iskolát is fenntartanak, ahol speciális nevelési igényű gyerekekkel foglalkoznak. Ha ezek az intézmények ellehetetlenülnek, az nemcsak az oda járó gyerekeknek árt, az őket átvevő iskolák is nagyon nehéz helyzetbe kerülnek.
A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség oktatási intézményeiben összesen háromezer hátrányos helyzetű gyerek tanul. Közülük 260 speciális nevelési igényű, vagyis SNI-s diák. Ők a Szegedi Wesley János Óvoda, Általános Iskola és Gimnáziumba, illetve a budapesti Wesley Kincsei Általános Iskola és Gimnáziumba járnak.
Mindannyiuk sorsa bizonytalanná vált, miután az adóhivatal járuléktartozásokra hivatkozva lefoglalta a MET-nek járó normatíva nagy részét. Iványi Gáborék elismerik, hogy tartoznak, de szerintük épp az állam miatt kerültek nehéz anyagi helyzetbe, miután korábban jogsértő módon elvették egyházi státuszukat, és azóta sem kárpótolták őket megfelelően.
A kialakult helyzet miatt a MET intézményeiben már két hónapja alig kapnak fizetést a dolgozók, akiknek a 10 százaléka felmondott. A Telex nemrég azt írta, Szegeden eddig négy tanár állt fel, volt, aki sírva távozott. „Olyanok mentek el, akiknek ingatag az anyagi helyzetük, például, aki a két gyermekét egyedül neveli, és már az autóját is el kellett adnia, annyira elfogyott a pénze. Vagy akinek zárolta a bankja a számláját, mert a munkabére nem érkezett meg” - írta a lap.
Szegeden a sajátos nevelési igényű diákokat személyre szabott, a családjukkal egyeztetett fejlesztőprogramok alapján oktatják. Minden gyerekkel szakmai munkacsoport dolgozik, amelyben gyógypedagógiai asszisztens, tanító illetve szaktanár, és szükség szerint logopédus, mozgásfejlesztő és gyógypedagógus is van. Ha az iskola megszűnne, a különleges nevelést igénylő diákok átkerülnének Szeged többi iskolájába, és ugyanez történne Budapesten is.
Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, az SNI Tehetségeket Segítő Tanács megalapítója szerint nyilvánvaló, hogy a környék iskolái nem lennének felkészülve a Wesley diákjainak fogadására, akik között lehetnek látás- és hallássérültek, mozgásfejlődésükben elmaradottak, autisták, hiperaktívak, figyelemzavarral vagy tanulási nehézségekkel küzdők is.
- mondja a szakértő.
Nahalka István oktatáskutató is úgy látja, hogy ha a MET intézményeiből máshová kerülne át mintegy háromezer hátrányos helyzetű, köztük sok száz sajátos nevelési igényű gyerek, akkor őket ugyan fel tudná szívni a rendszer, de komoly pedagógiai kihívást jelentenének.
„Új gyerekek jelennének meg az osztályokban. Ezek a diákok minden esetben hátrányos helyzetűek, akiknek a társas kapcsolataik nehezebben alakulnak. Hogy miként alakulnának ezek a közösségek, azt nehéz megjósolni. Nyilván lennének problémák, de biztos lennének olyan helyek is, ahol jól meg tudnák oldani” - mondja az oktatáskutató, hozzátéve: vélhetően a problémákból azért több lenne.
Hogy a magyar közoktatás mennyire nincs felkészülve a sajátos nevelési igényű gyerekek fogadására, arról Nahalka Istvánnak konkrét adatai is vannak. Az országos kompetenciamérés telephelyi jelentéseiből, a KSH illetve a társadalombiztosítás 2020-2021-es adatai alapján készült, napokban bemutatott kutatása szerint az általános iskolákból például közel 800 iskolapszichológus hiányzik.
Ráadásul az előbb felsorolt számok a 2020/21-es tanévre vonatkoznak - azóta pedig ez a helyzet az oktatáskutató szerint csak romlott.
Pedig Gyarmathy Éva szerint első lépésként minden sajátos nevelési igényű gyerek mellé szükség lenne egy gyógypedagógia asszisztensre is. „Nem tudom, honnan lenne hirtelen sok ilyen szakember? Emellett, fel kellene készíteni a pedagógusokat azokra a problémákra, amikkel ezek a gyerekek küzdenek, és amivel a pedagógusnak majd foglalkozni kell. Nekik szupervíziót is biztosítani kellene, és persze a többletmunkáért többletfizetés is járna a pedagógusoknak.”
Mindettől az állami oktatás nagyon messze van.
„A probléma sokkal mélyebb. Eleve az is gond, hogy külön intézményben vannak ezek a gyerekek, miközben mindenki az inklúzióról (befogadásról, elfogadásról) beszél. Ehhez azonban kellenének a megfelelő feltételek is. Ha ezek nincsenek meg a többi intézményben, akkor a gyerekek jobb helyen vannak a Wesleyben, ahol szakemberek hozzáértően tudnak velük foglalkozni.”
Nahalka István is úgy gondolja, egy jól működő iskolarendszerben nem is lenne szükség a Wesleyhez hasonló intézményekre, azonban Magyarországon nincs jól működő iskolarendszer.
„Amikor létesülnek ilyen iskolák, és ott nagyszerű pedagógiai munka zajlik, akkor ők valóban nagyon fontos feladatot látnak el. Az ma az álmok kategóriába tartozik, hogy nincs szükség ilyen intézményekre, mert a sajátos nevelési igényű gyerek a közoktatásban integráltan tudnának tanulni.”
Gyarmathy Éva szerint a közoktatásban már a nem SNI-s gyerekek problémáival is csak nehezen küzdenek meg.
És a helyzet csak rosszabb lesz. „Mivel egyre több civil, a szülők által támogatott iskola nem fogja tudni majd fenntartani magát, egyre több SNI-s gyerek fog bekerülni ezekből a rendszerbe. Ez pedig előbb-utóbb nem csak Szeged, hanem az egész ország problémája lesz” - véli a szakember.
Pedig az SNI-s gyerekek között nagyon tehetséges fiatalok is vannak. A speciális nevelési igényben nagyon sokszor az is szerepet játszik, hogy valakinek különleges képességei vannak.
- teszi fel a kérdést a szakember.
„Nyugodtan meg lehet célozni, be lehet zárni ezeket az intézményeket. Csak éppen a következmények, amiket most a Wesley iskolája kapcsán is végiggondolunk, elég kellemetlenek lesznek mindenki számára. Tíz éven belül ezek a gyerekek majd ott állnak, és felnőttként csak a bajnak lesznek.”
A következményekkel Gyarmathy Éva szerint még azoknak is számolniuk kell, akik most azt gondolják, hogy magántanárokkal vagy éppen magániskolákban meg tudják menteni a gyereküket. „Mert később ők vagy elmennek innen, vagy gondolkodni képtelen, nagyon sok kudarcon átment, bántalmazott tömegek gyűlölködésével kell majd szembenézniük. Olyan közegben kellene majd alkotniuk, ahol nem lesznek hozzá társaik.”
Ahhoz, hogy ezt a sötét jövőképet elkerüljük, a szakember szerint másfajta oktatáspolitikára lenne szükség.
„Ha nem mennek jó képességű emberek pedagógusnak, akkor elfelejthetjük az egészet, nélkülük nem fog menni. Másrészt, bár már sokakat elüldöztek, most még vannak jó pedagógusok, legalább nekik nagyobb szabadságot kellene adni. Megismerő, fejlesztő iskolákra lenne szükség, ahol a gyerekek különbözőképpen fejlődhetnek. Lehetne vegyes életkorú csoportokat is létrehozni, ahol a diákok egymástól is tanulhatnak. És meg lehetne menteni azokat a kis iskolákat, ahol ezt jól csinálják a tanítók" - sorolja Gyarmathy Éva.
