Hol vagy nagy szerelem?
Mi is a szerelem? Mi az a mindenkit érintő, háborúkat kiváltó, szenvedélyes verseket, filmeket megihlető érzés, ami ma már kultusszá nőtte ki magát? Ha mindenképpen meg kellene határozni, akkor valami olyasmit mondanánk, hogy összetett érzelmek sokasága, egy más tudatállapot, valami jó, ami rengeteg erőt és fájdalmat is adhat. Több szakember is igyekezett már a kutatásaival megválaszolni a kérdést, de az egyetlen megközelíthető és igen pontos magyarázat egy antropológus nevéhez fűződik. Helen Fisheréhez, aki arra jött rá, hogy a szerelem nem érzések sokasága, hanem sokkal inkább hajtóerő, ami az elme motorjából tör elő. Abból a hajtóerőből, ami a vágyakozásért felel. Sokkal inkább szól a vágyakozásról, mint a testiségről - úgy tűnik, hogy Jane Eyre az 1800-as évek közepén valamire nagyon rátapintott.
Helen Fisher antropológus negyvenöt évnyi, főleg pszichológiai kutatásokat elemzett, hogy megtudja, mit is jelent a szerelem. A kutatásokat áttanulmányozva arra jött rá, hogy több sajátos jellemzője van a szerelemnek. Az egyik, hogy szerelmünk tárgya "különleges jelentéssel" bír számunkra.
Egyesek szó szerint úgy érzik amikor szerelembe esnek, hogy a szerelmük által új értelmet nyer a világ, az illető lesz a világ közepe. Hatalmas energiák tombolnak a szerelmes emberben, sokan úgy érzik, hogy majd kiugranak a bőrükből, és ahogy Fisher mondja egy 2006-os TED Talk előadásában, "intenzív emelkedettséget éreznek, amikor jól mennek a dolgok". A szerelemnek része a szexuális élet is. Szexuális értelemben más a szerelemmel megélt szex, birtoklóvá válunk, azt szeretnénk, hogy az illető monogám legyen. Ezzel ellentétes az, amikor valakivel csak "barátság extrákkal" vagy éppen többszöri egyéjszakás kaland felállásban vagyunk, hiszen olyankor nem érdekel valójában, hogy a partner kikkel fekszik még le rajtunk kívül. A szerelem legfőbb jellemzője Fisher szerint a vágyakozás.
Erős vágyat érzünk arra, hogy egy bizonyos személlyel legyünk, érzelmileg és testileg is. További fő jellemzője a motiváció, azaz egyfajta rögeszmét érzünk arra, hogy a partnerrel legyünk. A vágyakozás nemcsak a szexről szól, hanem másról is: hallani a másik hangját, vele lenni csak úgy, és arra is vágyunk, hogy azt mondja, szeret minket.
Az antropológus egyedülálló kutatást készített még a kétezres évek elején: kollégáival harminckét szerelmes ember agyát vizsgálták meg MRI géppel. Amikor a férfiak és nők bent feküdtek a gépben, kérdéseket kaptak a szerelmi életükről. Olyanokat, amik miatt az agyuk különböző területeit vizsgálhatták és egymással összehasonlították. Például azt a kérdést is feltették nekik, hogy meghalnának-e a szerelmükért, amire azt a választ adták könnyedén és azonnal, hogy minden további nélkül.
Fotókat is mutattak nekik, egy képet a szerelmükről, egy másikat valaki másról, a kettő között pedig elterelő feladatokat is adtak nekik, hogy jól mérhető legyen a változás. Így derült ki az is, hogy a szerelmes ember agyának az a területe aktiválódik, mint amikor a kokain elkezd hatni. Fisher úgy véli, inkább egy komplex rendszer az, amivel magyarázható az igazi szerelem: a vágyból, a szerelemből és a kötődés hármasából, amik kellenek a szexhez, az érzelmi kötődéshez és ahhoz, hogy családként együttműködjünk évekig. Hasonló eredményekre bukkantak egy friss kutatásban is, amiben egy szerelem-elméletet igazoltak.
A szerelemnek múlnia kell, ha múlik akkor fájnia kell
A Psychology Today egyik cikke szerint a szerelem egyetemes érzés a Földön, aminek három alkotóeleme van: az intimitás, a szenvedély és az elkötelezettség. Egy olyan friss kutatásra hivatkozva írják mindezt, amiben több országból összesen tizenegyezer ember vett részt. A felmérés rávilágított arra is, hogy e három alkotóelem mennyire befolyásolhatja a párkapcsolat hosszát. Eszerint azok a párok, akiknél a szenvedélyé a főszerep, nagy eséllyel tiszavirágéletű időtartamra számíthatnak együtt. Azoknál pedig, akiknél az elköteleződés érzése az erősebb, szinte biztos, hogy hosszú távú kapcsolatra számíthatnak. Ez összhangban áll a Sternberg-féle szerelem háromszögelmélettel, amit most először sikerült egyetemesen igazolni.
A felmérést, amire a cikkben hivatkoznak, 2021-ben tették közzé, a lengyel felmérésben huszonöt ország vett részt. Többféle módszertannal dolgoztak a résztvevők, hogy igazolják a háromszögelméletet: különböző szerelemtípusok születnek a három alkotóelem keveredéséből, attól függően, melyik alkotóelem dominál a két ember között. Például a romantikus szerelemben az intimitás és a szenvedély az erősebb, elköteleződés pedig nincs. A kihűlt szerelemben pedig nincs intimitás, nincs szenvedély, de (nem nagy meglepetésre) az elköteleződés magas szintű. A beteljesült szerelemben mind a három magas szinten van, amíg a vak szerelemnél csak a szenvedély és az elköteleződés van jelen. Egy kapcsolaton belül is változhat a szerelem típusa, attól függően, mi minden történik a kapcsolatban.
Mindezt azért fontos tudni és elgondolkodni rajta, mivel a társadalom óriási változásokon ment keresztül az elmúlt 200-300 évben. A szerelmi házasságok azok, amiket a legtöbb ember szeretne megélni, szemben a korábbi trendekkel, amikor a vagyon és a társadalmi rang számított. A szerelem azonban olyasmivé nőtte ki magát, ami egyúttal magában foglalja a párkapcsolatok, házasságok véges mivoltát: mi lesz akkor, ha elmúlik a szerelem? A közös célok megváltozása, annak hiánya, a partner életterveinek megváltozása is megrengethet bármilyen típusú párkapcsolatot. A szerelemre való vágyódás belevihet a megcsalásba is, de akár a válásig is vezethet, hiszen a szerelem reménye az, amit soha nem adnánk fel. Újra és újra megtalálhatjuk, csak rajtunk múlik.
Párkapcsolati és szexológiai tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
