Ha Burgenland, akkor Esterházyak

A mai Burgenland története a 17. század első felétől kezdődően szorosan egybefonódik az Esterházy családéval: 1622-ben Esterházy Miklós a munkácsi uradalomért Fraknót (Forchtenstein) és Kismartont (Eisenstadt) kapta meg, a család pedig még napjainkban is érdekelt a térségben.

Ausztria Magyarországgal határos tartománya egészen az első világháborút lezáró békéig nem alkotott egyetlen közigazgatási egységet, hiszen területén évszázadokon át több különálló vármegye működött. Kulturális értelemben azonban annál inkább beszélhetünk összetartozásról, ennek kialakulásában pedig az Esterházy családnak is fontos szerep jutott.

A családnak több birtoka volt, illetve van mind a mai napig Burgenlandban. Nem véletlen, hogy a tartományba látogatók nagy számban keresik fel az Esterházyakhoz köthető településeket, várakat, kastélyokat és egyéb emlékeket.

Összeszámolni sem könnyű, hogy mennyi településen maradt fenn a család történelmi nyoma:

Kaboldon (Kobersdorf) a korábbi várat állította helyre a család a 18. században, az épületben napjainkban várjátékokat rendeznek.
Fertőfehéregyházán (Donnerskirchen) 1676-ban emeltek egy új, Szent Mártonnak szentelt templomot a korábbi romokra, a városban mind a mai napig látható egy 1660-ban kialakított pellengér.
Lékán (Lockenhaus) a vár építésében ugyan nem sok feladat hárult az Esterházyakra, a 19. század második felében azonban kastéllyá alakították a helyi, 17. századi Ágoston-rendi kolostort.
Lakompak (Lackenbach) korábbi, 16. századi várkastélyát a 17. században építette át az Esterházy család, a településen emellett megtalálható az az 1622-ben létrehozott síremlék is, amelyet Esterházy Miklós emeltetett egykori ellenségének, a császár ellen és Bethlen Gábor mellett harcoló Tarródy Mátyásnak.
A Sopronszentmártonhoz (Markt Sankt Martin) tartozó Lánzsér (Landsee) középkori várát a 17. század közepére jelentősen átépítették. Mára az erődítményből az impozáns rom maradt fenn, hasonló módon az 1700-ban alapított kamalduli kolostorból is. Lánzsér további különlegessége, hogy már Fraknó és Kismarton előtt is az Esterházyaké volt.

Nem kérdéses, hogy a burgenlandi Esterházy-birtokok közül Kismarton a legjelentősebb. Az uradalom 1622-ben került a családhoz, és rövidesen az Esterházyak központjává vált. A település a család birtokában jelentős fejlődésen esett át, már a 17. századra szabad királyi városi rangra emelkedett.

Az eredetileg 14. században épített várat a 17-19. században több lépésben alakították át.

A kastély szerkezetén még ma is felfedezhető, hogy egykor komoly védelmi funkciót látott el.

A különböző kiállításoknak otthont adó kastély legfőbb nevezetessége a Haydn terem, amelyet a világ legjobb akusztikájú termei közt tartanak számon, és máig számtalan koncertnek ad otthont - sőt a karácsonyi vásár idején néhány standot is befogad. Az elnevezés nem véletlen, az Esterházyak meghívására a városban élt és alkotott Joseph Haydn, akinek egykori otthona (Haydn-ház) ma is látogatható. A zeneszerzőnek jóval a halála után a kismartoni Hegytemplomban állítottak síremléket.

Az építmény alatt borospince húzódik, az Esterházyak 250 éves borászati hagyományát a Darázsfalu (Trausdorf an der Wulka) közelében található Esterházy pincészet viszi tovább. A kastély mögött hatalmas park fekszik, az építménnyel szemben pedig az egykori istálló és az egykori testőrségi szállás helyezkedik el - az épületekben ma egy kulturális központ, egy étterem és üzletek találhatóak.

A település további nevezetességei az eredetileg a 17. században épült ferences templom és kolostor, a 17. században barokk stílusban átépített Szent Márton-dóm, illetve az 1701-1711 között épített Hegytemplom.