"Ha Bruce Willist akarja férjnek, úgy kell kinéznie, mint Demi Moore" – tanácsok társkeresőknek egy profitól

Szerinte Brad Pittet csak akkor akarhatja egy nő, ha úgy néz ki, mint Angelina Jolie, és még nem találkozott férfival, aki hosszú távra buta nőt keresett volna. Az ország egyik legsikeresebb “modern kerítőnőjével”, Beke Irinával beszélgettünk.

– Kilenc éve működteted a társkereső irodádat, de nem is olyan könnyű rád találni. Pedig amikor körbekérdeztem néhány párt kereső ismerősömet, az elsők között mondták a nevedet.

(Nevet.) – Nem verem nagy dobra, pedig kilenc év alatt több, mint ezer emberi sors “ment át” a kezem alatt. És ha csak a sikerarányt nézzük, azoknak, akiket én összehoztam, 46 százalékuk hosszú távon együtt is maradt.

– Tehát a fele. Ennyire exkluzív vagy?

– Nem szeretem ezt a szót. A professzionális jobban tetszik. Mindenkivel személyesen foglalkozom, és a koncepciót Amerikából “importáltam”. Fejvadászati módszereken alapuló társkeresésnek hívják.

– Ezek szerint interjúztatsz, előzetes “szűrést” végzel, aztán személyesen összepasszítod az összevalókat?

– Pontosan. Akik hozzám fordulnak, azokban két közös dolog van: komoly kapcsolatot keresnek, de nincs idejük. Többnyire sikeres emberekről van szó - sok a külföldi, mondjuk itt dolgozó vállalatvezetők, topmenedzserek - de akad jól menő fodrász, ügyvéd, kozmetikus is. A lényeg, hogy nem érnek rá fölösleges köröket futni. Olyan jelöltekkel akarnak randizni, akikkel létrejöhet egy komoly, hosszú távú kapcsolat, házasság. Na ezt az előszűrést végzem el én, aztán garantálok 3-6 vagy 9 személyre szabott randit, a megállapodástól függően.

– Bocsáss meg, de nekem ez elég ridegen hangzik.

– Mert ez a része az is.

Azt, hogy két ember között van-e kémia, van-e vonzalom, nem tudom befolyásolni. De hogy olyan embereket hozok össze, akiknek az úgynevezett “vonzalmi értéke” hasonló, azt felvállalom.

Ehhez persze kell érzék, empátia meg emberismeret, de úgy tűnik, ez nekem megy.

– “Vonzalmi érték”?

– Igen. Ilyen mindenkinek van, csak az emberek többsége nem tudja felmérni. Mindig azt nézik, hogy “nekem mi jár”, de hogy “én mit tudok adni”, azt nem. Na ebből jönnek a melléfogások, és aztán a frusztráció.

– Mondanál példákat?

– Persze. Bejött hozzám egyszer egy fiatal nő, tüsi hajjal, bőrszerkóban, bakancsban, és azt mondta, hogy egy olyan férjet szeretne, mint a Bruce Willis. Mondtam neki, hogy az addig nem fog menni, amíg ő maga néz ki úgy, mint Bruce Willis. Először át kell alakulni Demi Moore-rá (ő volt ugye hosszú ideig Willis felesége), és akkor talán majd ráharap az, akire vágyik. De volt olyan is, hogy egy 56 éves, jól szituált hölgyet kellett kiábrándítanom, aki egy vele egykorú férfit keresett: egy 56 éves férfi negyvenes nőt keres manapság, nem fog egy 56 éves nőt választani.

– Ez nem éri hidegzuhanyként őket?

– Dehogynem. De jobb, ha az elején tisztán látnak, mintha illúziókat kergetnének, és később engem hibáztatnának a csalódásaikért. Ők fizetnek az iroda szolgáltatásáért, és én úgy látom helyénvalónak, hogy ezért korrekt tájékoztatást kapjanak.

Ha egy nő olyan férjet akar, mint Brad Pitt, megértem, de ha ő nem úgy néz ki, mint Angelina Jolie vagy legalább Jennifer Aniston, akkor nem fog menni. Akkor esélyt kell adni a Kovács Józsinak is. Ugyanis nem láttam még férfit, aki egy nőbe első körben a szép lelkéért szeretett bele. Az sokkal később jön.

– És a pasik hogy tűrik, ha “leoltod” őket?

(Megint nevet.) – Természetesen diplomatikusan csinálom. De nekik is igyekszem felnyitni a szemüket. Amikor egy szaúdi herceg felhívott, hogy magyar feleséget keres - egy hétre, és persze jól megfizetné a szolgáltatásomat, udvariasan a tudtára adtam, hogy az ilyesmit nálunk máshogy hívják, talán forduljon egy másfajta irodához. Egyszer meg egy 46 éves brit férfi jött azzal, hogy neki csak rendkívül csinos, 20-25 éves feleségjelölteket szállítsak, zsinórban. Mondtam: oké, amennyiben ön jóképű, jó humorú, sikeres, átlagon felüli anyagi biztonságot tud nyújtani, tehát megfelel azoknak a kritériumoknak, amelyekre az izgalmas huszonévesek Angliában is sorban állnának, akkor majd a magyarok is sorba fognak állni. De ha ezeknek nem felel meg, akkor a magyar lányoknak se fog kelleni. Ha csak azzal tud virítani, hogy ő angol, az ide már nem lesz elég. A férfi el is tűnt.

Beke Irina

– Miért érzem úgy, hogy a feministáknál kivernéd a biztosítékot ezekkel a sztorikkal?

– Jól érzed, de nekem nem feminista mozgalmam van, hanem társkereső irodám. Ez más keresztmetszet. A társkeresésben olyan évezredes - sőt évszázezredes - ösztönök működnek, amiket egyelőre nem tudott átprogramozni a feminizmus. Magyarországon pláne nem, ez ebből a szempontból még mindig egy nagyon konzervatív hely.

– Oké, akkor mondd el, hogy ebben az ösztönvezérelt világban kik a legkeresettebb “árucikkek”. Nőben is, férfiban is.

– Nőben a 28-33 év közöttieket keresik a leginkább. Ők elég fiatalok a gyerekvállaláshoz, de még nem pánikolnak, még van pár évük, együtt lehet velük élni, “tesztelni” lehet őket, hogy milyen feleségek lesznek. Totális tévhit, hogy a cérnavékony, modell alkatú nők a sztárok. Persze jobb, ha arányos, de iszonyú fontos, hogy legyen nőies kisugárzása (ez NEM azt jelenti, hogy legyen könnyűvérű!), és tudjon jól öltözködni, legyen stílusa, legyen jóban önmagával.

Az is tévhit, hogy a férfiak nem szeretik az okos nőket. Én kilenc év alatt még nem találkoztam olyannal, aki ne okos nőt keresett volna. A pasik az “okos-kodó” nőket nem szeretik. Nagy különbség. De intelligenciára - főként érzelmi intelligenciára - nagyon vágynak egy nőben.

És egy jó tanács az elkelni vágyó hölgyeknek: az első randin mindenképp vegyenek fel egy magassarkú cipőt. Sajnálom, az a férfiaknál még mindig a nőiesség egyik legfontosabb jelképe.

– És férfiban?

– A 40-45 év közötti a legmenőbb korosztály. Most megint kemény lesz, amit mondok, de ez van: a nők többsége minimum 180 centiméter magas pasira vágyik. Ugye megint az ősi ösztön: egy magas, megtermett férfi nagyobb eséllyel vadássza le és hozza haza a mamutot. Nagyon fontos a humorérzék, itt is elvárás az érzelmi intelligencia, és igen, a sikeresség is, ami persze társul az anyagi biztonsággal. Tehát nem árt, ha a mamut mellett azért vaddisznóra meg fácánra is futja.

– És aki ezeken a kockákon kívül esik?

– Mindenki meg tudja találni az igazit, ha felméri a saját realitásait. Egyébként a legkelendőbb nőket és férfiakat is érik kudarcok. A lényeg, hogy ezektől nem kell padlóra kerülni, hanem tanulni kell belőlük. Aztán a tapasztalatot beépíteni a párkeresési eszköztárunkba.

– Te magad 30 éve élsz boldog házasságban, tehát, ha úgy tetszik, saját “mesterséged címere” vagy. Mit tudnál tanácsolni, úgy általában mindenkinek: mitől lesz tartós egy kapcsolat?

– Szerintem akkor működik jól a kapcsolat, ha a nő képes időről időre újra elcsábítani a férfit, tehát fenn tudja tartani a férfi érdeklődését. Azt a kis izgalmat.

Nem kell a lakásnak mindig csillognia, meg a vacsorának minden este gőzölögnie az asztalon. Néha elég, ha veszel egy új kombinét a pólód alá, és hagyod, hogy a csipkés vállpánt időnként kivillanjon, akár lecsússzon a válladon. A férfi meg fogadja el, hogy a nőnek biztonság kell.

Elsősorban érzelmi, és az az érzés, hogy vágynak rá. Ez persze kétszereplős játék, de harminc év után sem szabad felhagyni vele.

– Ezzel egy kicsit azt sugallod, hogy a szexualitásnak meghatározó szerepe van a kapcsolatban.

– Mert így van. Szerintem egy egészséges nő örüljön annak, ha vágynak rá. Most nem a zaklatókról, meg a bűnözőkről beszélek, hanem a normális férfiakról. Ha egy férfi utánad fordul, vagy rád dudál az autójából, azt úgy is lehet venni, mint egyfajta “vonzalmi” vérképet: oké, a tesztoszteron-kiváltó enzimjeim jól működnek, még jó nő vagyok. És tegye minden nőtársam a szívére a kezét: ki ne szeretne jó nő lenni?