A városban sétálva egy-egy régi kapun még ma is felfedezhetünk néhány árulkodó részletet – sok pesti bérházajtón például a mai napig kukucskálóablakot találunk. Ez ma már csak arra szolgál, hogy kíváncsiságunktól hajtva beleshessünk a titokzatos, zárt udvarokra, eredetileg azonban a házmester nézett ki rajta, ha valaki kapuzárás után érkezett a házba. A későn ékezőnek először csengetnie kellett a bebocsátásért, mert a kaput bizony kulcsra zárták este 10 után. Idegeneket a házmester meg pláne nem engedett be, csak úgy ingyen! Ha éjfél után ébresztették fel, hogy nyisson kaput, emelkedett az ár, már 10 fillér helyett 20-at kellett fizetni.
Fontos része volt a mindentudó házmester a régi bérházaknak.
Kép forrása: Fortepan / Makovecz Benjamin
Nemcsak az épület műszaki dolgait kellett jól ismernie, hiszen ő feladata volt azt rendben tartani a pincétől a padlásig mindent, de sokszor titkokat is kellett őriznie, hiszen sokat látott és hallott, ezért a lakókról is tudott egyet s mást.
A régi bérházakban legtöbbször a földszinten (a bejárathoz közel) volt a házmester lakása, egy földszinti, kicsi alapterületű lakhelyet kell elképzelni, melynek nem ritkán még a kapualj felé is volt egy-egy ablaka, vagy éppen onnan nyílt az ajtó. A házmester vagy házfelügyelő látta el a gondnoki feladatokat, kivitte a szemetet, tisztán tartotta közlekedőket, sepregetett és havat lapátolt az utcán és a legfontosabb, vezette a lakókönyvet, mely alapján a lakbéreket szedte. Ma milyen szerencse ezeknek a jegyzékeknek a létezése, hiszen, ha kutatni szeretnénk, hogy kik jöttek-mentek a nagymúltú bérházakban, nagy segítségül szolgál, hogy megtalálható benne a lakók neve, születési éve, anyjuk neve, beosztásuk, velük élők nevei stb.
Ha érdekelnek még ehhez hasonló történetek, hogy miként nézett ki Budapest egykor és hogyan alakult ki a mai városkép, szeretnéd tudni milyen történeteket mesélnek el egyes épületek és hol találsz rejtett kincseket, akkor az ImagineBudapest sétáit neked találták ki. Több tucat séta közül válogathatsz, a barangolások közben pedig feltárul előtted Budapest ismeretlen arca. A sétákról bővebben itt olvashatsz.
A házmester ugyan sokat segített a ház életében, ugyanakkor szigorúan tartotta a rendet, így nem volt ritka az sem, hogy a lakók összetűzésbe kerültek vele. A háta mögött pedig olyan gúnynevekkel illették, mint élősködő, vérszívó pióca, sáska. A konfliktusok ellenére azonban mégis ajánlott volt jóban lenni vele, és nemcsak az éjszakai kapunyitások miatt, hanem mert tőle lehetett elkérni például a mosókonyha- vagy a pincekulcsot. Ahol volt, ott a liftet is általában a házmester kezelte, amelyért szintén fizetni kellett. Nem volt különleges dolog az sem, hogy a háztulajdonos a házmestert bízta meg azzal, hogy a bérlőktől beszedje a havi lakbért. Aztán, ha a családnak nehézségei támadtak a bér megfizetésével, talán lehetett tőle kis haladékot kérni, bízva a jó kapcsolatban és a jó szívében. Ellenkező esetben a család kilakoltatását is házmester intézte.
A házmester árnyékában, mégis hasonló feladatokat ellátva élt a nagyobb bérházakban a viceházmester.
És most nem a házmester fröccs vizesebb változatára kell gondolni! Ő volt a házmester helyettese, még egyszerűbb körülmények között élt, általában a ház legkisebb lakható helyiségét utalták ki neki szolgálataiért. Ő végezte a nehezebb fizikai munkákat, amelyeket a házmester kiadott neki. S hogy mi köze lehet e két mesterségnek mégis a fröccsökhöz? Sajnos a névadás történetét már a városi legendák sem őrzik. De talán helyes gondolatmenet lehet: a házmester megengedhette magának a borban „gazdagabb” frissítőt, 3 bor 2 szódát, míg vicének már csak 2 bor 3 szóda fröccsre tellett.
