Az érzelmi bántalmazás erőszak

"Az érzelmi erőszak is erőszak" - mondja a 25 éves édesanya a saját anyjának. "Ez meg mit jelent? Hogy lehet az érzelmeket megerőszakolni? Honnan veszik egyesek ezeket?" - válaszolja az anya. A párbeszéd a Netflixen elérhető Maid (Egy szobalány vallomása) című sorozatban hangzik el, amely igen fontos témát dolgoz fel: hogyan lehet továbblépni egy érzelmileg bántalmazó kapcsolatból, mi van akkor, ha a közvetlen környezet sem ismeri el a gondokat, sőt ők maguk is az áldozatot hibáztatják?

A továbblépés a bántalmazó kapcsolatból olyan téma, ami ritkán jelenik meg a filmekben, sorozatokban. Pedig létfontosságú ezekről beszélni, hiszen pontosan ez az, ami minden olyan nőt (vagy férfit) érint, aki ki szeretne lépni a bántalmazó kapcsolatából, de nem tudja, merre tovább. A sorozatban az érzelmi, azaz a nem fizikai bántalmazás kerül előtérbe.

Kapcsolódó

Van, hogy a nő a bántalmazó a kapcsolatban

A megfélemlítés fontos eszköze azoknak a nőknek, akik teljes kontrollt akarnak szerezni a partnerük felett.

Számos olyan aspektusa van a továbblépésnek, amiken keresztül továbbra is érhet valakit bántalmazás: tipikusan ilyen az is, amikor a gyerekelhelyezési per játszmává változik és rengeteg sérelem történik a bíróságon is. A sorozat ezt is tökéletesen megmutatja: az amerikai jog szerint a fizikai bántalmazás létezik, de az érzelmi bántalmazás a jog szerint nem létező fogalom.

A fentebb idézett, kiragadott párbeszéd azzal folytatódik, hogy az Alexet alakító, 25 éves lány elmagyarázza az - Andie McDowell által alakított - édesanyjának, hogy azért nyitott bankszámlát, mert nem volt neki: a volt partnere elvette tőle a kártyáját, amikor nem tudott kifizetni egy számlát, azzal a magyarázattal, hogy mostantól ő kezeli a pénzt. És azzal folytatja a beszélgetést, hogy elmondja, két teljes éven át el volt zárva a világtól egy cent nélkül, semmit nem tudott lépni, semerre - ez ugyebár az érzelmi erőszak egyik formája. Az édesanyja pedig azzal zárja a beszélgetést, hogy legalább 450 dolgot fel tud sorolni az életéből, amit férfiak tettek vele, és ami rosszabb, mint bankszámla nélkül élni két évig. A sorozat azért jelentős, mert kimondja azt, amit csak kevesen tettek meg eddig:

ha nem vernek meg a párkapcsolatban, de fenyegetnek, ha a fejed mellé ütnek a falba, ha kiabálnak veled, ha gúnyneveket kapsz, ha nem férsz hozzá a pénzedhez, a telefonodhoz, ha a gyerekkel zsarolnak, az bizony bántalmazás.

És mint ilyen, jogod van rosszul érezni magad. Ami pedig a legfontosabb: nem a te hibád. Minden oldalról megvizsgálhatjuk a bántalmazó kapcsolatokat a sorozatban, képet kapunk arról is például, hogy milyen érzésekkel jár barátként az, ha valaki azért nem ismer meg az utcán, mert retteg attól, hogy ezért majd erőszak jár otthon. A tehetetlenség, a düh, a csalódottság, az elemi félelem mind megmutatkoznak, és ezek természetes emberi reakciók a történésekre. Ahogy az is teljesen "normális" reakció, hogy nemhogy kétszer, hanem akár hétszer is visszamegy a bántalmazott a bántalmazóhoz, hogy folytassa a kapcsolatot, mielőtt véglegesen eldönti, hogy képes kiszállni a mérgező élethelyzetből.

Tényleg lehet jó apa vagy anya, ha megaláz?

Arra is választ kapunk, mik az egyértelmű jelei annak, hogy ideje kilépni a bántalmazó kapcsolatból, akkor is, ha gyerek is született. Lehetséges, hogy valaki azt érzi, hogy a bántalmazó partner ideális és jónak tűnő édesapa vagy édesanya - a legtöbb bántalmazott ezért is hozza meg nehezen a végső döntést, mert a gyerek érdekeit is szem előtt tartják. Holott a gyereknek egyáltalán nem jó az, ha abban nő fel, hogy az édesapja üvölt az édesanyjával, ha az anya rettegve éli a mindennapjait, elzárva másoktól. Az érzelmi bántalmazásnak is széles lehet a spektruma, nem minden érzelmi bántalmazó zárja el a pénzt a partnerétől, ahogy nem minden érzelmi bántalmazó veri a falat ingerültségében. Vannak tipikus jelei annak, hogy érzelmileg bántó a kapcsolat: ilyen az, ha

  • bármilyen módon megaláz, ha szégyenérzetet kelt;
  • ha rendkívül féltékeny és birtokló, annyira, hogy megtiltja, hogy idegenekkel beszélgess (bármilyen nemű is);
  • ha megakadályozza, hogy új hobbid legyen, hogy új emberekkel találkozz;
  • ha a karrieredre lekicsinylő megjegyzéseket tesz, ha a sikereidnek nem örül, hanem sérteget;
  • ha nem szól hozzád huzamosabb ideig, csönddel büntet, és ez eltart napokig, hetekig is akár;
  • ha dühében szinte robban, ha állandóan dühös mindenre, főleg arra, amit te teszel;
  • ha fenyeget, hogy bántani fog téged, önmagát, gyereket, háziállatot;
  • ha azzal fenyeget, hogy elveszi tőled a gyereket, és hívja a gyermekvédelmiseket;
  • ha a bántalmazás közben szembesítésnél tagadja, hogy bántana: őrültnek, túlérzékenynek nevez;
  • ha eljátssza, ő az áldozat;
  • ha elszigetel a családodtól, barátaidtól, a világtól.

Ezekből akár kettő is elég ahhoz, hogy valaki ne élhessen teljes életet a párkapcsolatában. Az érzelmi bántalmazás ritkán áll meg egy szinten, és arra is kevés példa van, hogy azok, akik így viselkednek a kapcsolatban, valaha megváltoznak. Általában a helyzet csak rosszabb lesz, és az érzelmi bántásból az évek alatt fizikai bántalmazás is lesz. Az első taszigálások, pofonok idővel komoly verekedésekké fajulhatnak, amik akár végzetesek is lehetnek. A viták az élet velejárói, minden párkapcsolatban, házasságban vannak helyzetek, amelyekben nem értünk egyet. Ez a kapcsolatokban teljesen normális, azonban az már nem az, ha a viták része a visszaélésszerű viselkedés, ha a tisztelet elvész, helyette pedig a kommunikáció egészségtelen és bántó.

Az Egy szobalány vallomásában arra is választ kapunk, mitől lehet valaki bántalmazó a felnőttkori kapcsolatában, és mitől "vonzhatja be" a bántalmazott az agresszív felet már a randizáskor. Sok esetben sajnos transzgenerációs örökségként, családról családra szállhat a bántalmazó magatartás. Akkor is, ha az illető gyerekként végignézi, ahogy az anyja drogtól kiütve fekszik napokig, ha az apja részegen dühöng és szájon vágja az anyját, ha kilencéves korától alkoholt fogyaszt, csak hogy valahogy túlélje a hétköznapokat.

Rengeteg családban élnek ma is úgy gyerekek, hogy a szüleik a legrosszabb példát mutatják nekik, úgy nőnek fel, hogy bizonytalanok, hogy az otthonuk változik attól függően, hogy a bántalmazott fél éppen mikor viszi el máshova, és mikor költöznek onnan tovább, csakhogy elbújjanak a bántalmazó fél elől. A kört azzal lehet megszakítani, ha szembenézünk azzal, mit kaptunk őseinktől örökségként, ha figyelünk a testünk pánikreakciójára, ha merünk segítséget kérni. Nem ciki elmondani a környezetünknek, miben élünk nap mint nap, lehetséges, hogy lesz olyan barát vagy családtag, aki tud majd segíteni. Ahhoz, hogy a mentális egészségünket megtartsuk, hogy az elvesztett önbizalmat újraépítsük, hasznos lehet akár a csoportterápia is - biztos, hogy segíthet, ha halljuk mások történetét, és szembenézünk azzal, hogy nem vagyunk egyedül.

Párkapcsolati és szexológiai tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.


ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!