Robinban a természete fogott meg, türelmes, gyerekszerető, ezt már a legelső közös sétánkon megtapasztaltam. A Szent Ferenc Állatotthon Alapítványhoz vittünk adományokat és ételeket, ott találkoztam azzal a lehetőséggel, hogy el lehet vinni sétálni a kutyákat, így ismertük meg a családommal Robint. Nem tudtam, hogy van ilyen lehetőség és nekem ez tetszett, mindenkinek ajánlom. Korábban rengeteg negatív kritikát hallottam a menhelyekről amiatt, hogy nem egyszerű elhozni onnan a kutyákat, hogy nehezen adják oda az ott dolgozók. Nekem pozitív a tapasztalatom, a kisfiammal és a kedvesemmel kijártunk a menhelyhez tíz alkalommal is kutyát sétáltatni, és mindig más kutyát vittünk ki. Az utolsó két alkalommal már csak Robinnal sétáltunk, pedig először szóba se jöhetett nálam a termete miatt. A képek alapján azt gondoltam, hogy nagyon nagy ahhoz, hogy lakásban éljen, de a valóságban pont jó méretű.
Dogs of Budapest
Sorozatunkban 23 igaz történeten keresztül mutatjuk meg, mit is jelent felelős gazdának és fővárosi kutyának lenni. A többi kutyás portré a Dogs of Budapest oldalon érhető el.
A négyéves kisfiammal a menhelyes sétálgatás közben sokszor megálltunk, Robin ilyenkor leült és türelmesen várt. Már akkor láttam, hogy intelligens kutya. Van benne border collie is, elvileg labrador is, jól fut, a lábai és a testalkata miatt is azt gondolom, hogy valamilyen agárféle is lehet a felmenői közt. A kisfiammal nagyon alázatosan viselkedett. Láttam a személyiségét sétáltatás közben, van tapasztalatom a kutyákkal, látom, ha valamelyikük agresszív. Tudom, hogy sok olyan sérülése lehet a kutyának, amit nem lehet egy-két sétán kiszűrni, mégis, fontosnak tartom az előzetes személyes kontaktust az örökbefogadandó kutyával. Robin egy évig volt menhelyen.
Pár hónappal Robin érkezése előtt elvesztettük Boriszt, akit egyéves kora körül találtunk, és egészen 14 éves koráig velünk élt. Beteg volt és öreg, fájdalmas volt az elvesztése, úgy érzem, sosem fog elmúlni. Nehéz volt az a pár hónap, amíg meggyászoltuk. Tudtam, hogy lesz kutyánk, azt is tudtam, hogy nem lesz olyan személyiségű, mint Borisz, hogy másmilyen lesz. Nem merült fel bennem, hogy kutya nélkül éljünk huzamosabb ideig. Kutyamániás vagyok, így teljes a családunk, nekem így természetes az élet, hogy van kutya. Az volt a nem természetes állapotom, amikor nem volt állatunk. Belájkoltam sok-sok menhely oldalát a Facebookon, figyeltem hetekig a posztolt kutyákat, és el kellett telnie egy kis időnek a gyászunkban a családban, hogy készen álljunk egy újabb családtagra - Borisz októberben hunyt el, Robin február közepén érkezett hozzánk.
Bár imádok kutyával élni, de nem vagyok az a típus, aki beengedi az ágyába a kutyát. Robin fejében meg sem fordul, hogy feljönne a kanapéra. Bár az örökbefogadásnál szempont volt, hogy ne legyen hosszú szőrű a kutyánk, Robin mellett naponta kétszer kell porszívózni, neki hullik a szőre.
A felelős állattartás nekem azt jelenti, hogy gondoskodom róla élete végéig, nem hagyom cserben. Ők nem tudnak egyedül bemenni az állatorvoshoz és kérni, hogy gyógyítsák meg őket.
Egy állat lehet beteg, pénzt kell rá áldozni, időt és energiát is igényel. Lehet olyan helyzet, amikor több százezer forintot szükséges költeni rá, mert annyira beteg, de nem ez a jellemző.
Olyat véleményem szerint nem lehet csinálni egy kutyával, hogy évekig velünk él, aztán ha valami nem olyan, mint hittük, akkor kidobjuk az utcára, odaajándékozzuk valakinek. Az élőlénnyel nem játszunk, nem a kisfiam szórakoztatását akartam megoldani a kutyával, ugyan sokat adhat az élmény, hogyha egy gyerek kutya mellett nő fel. Úgy vélem, hogyha születik egy gyereked, akkor sem dobhatod el a kutyát, a szülőnek kell figyelni a kutyára és a gyerekre, hiszen a kutya lesz a falkavezér, ha a szülő nincs ott. Nekem nem volt ilyen tapasztalatom, de többen is vannak, akik a gyerekekre fogják, hogy megszabaduljanak a kutyától.
Ha a Nagyi nem viselkedik jól, akkor azt mondod neki, hogy akkor nem találkozunk? És ha a kutya nem viselkedik jól, akkor kidobjuk az autóból és megszabadulunk tőle? Nem. Ezek nálam nem férnek bele.
Szerintem az komoly felelőtlenség és gond, ha a gazdák nem törekszenek arra, hogy megoldjanak egy problémás dolgot a kutyával, hanem inkább megválnak tőle. Minden esetben a kompromisszumot keressük, az élet egyéb területein is.
Robin nekem úgy a családtagom, a társam, hogy szívesen kelek reggel 6-kor, elviszem sétálni, együtt futunk reggelente, így biztosítom számára is és magamnak is a kellő mozgást. Mentálisan sokat jelent számomra, feltölt, hogy reggelente kettesben vagyunk, ezek a reggelek csak rólunk szólnak. Az a véleményem, hogy az emberek nem tudják, hogy a kutya csak a jót fogja kihozni belőlük, az a feltétel nélküli szeretet, amit adnak, pótolhatatlan és minden embernek jót tenne.
Legyél felelős gazdi!
Csak egy csípés? Lyme-kór, babéziózis, leishmania, szív- és bőrférgesség. Néhány példa a betegségekből és élősködőkből, amik a csípésekkel kedvencünkbe juthatnak. Ezért fontos, hogy egész évben gondoskodjunk a csípések nélküli, megelőző védelmükről!
A megjelenést támogatta az Advantix és a Foresto.
Kiemelt kép: Mohos Márton /24.hu
