A szakértők egy ideje tudják, hogy a távoli jövőben a Föld belseje ki fog égni. A mélyben a radioakív elemek bomlásával hő keletkezik, amely a kérgen keresztül felfelé oszlik el. A felszín felé irányuló hőveszteség ugyanakkor felülmúlja a mélyben zajló hőtermelést, így a bolygó nagyon lassan, de egyre hűvösebbé válik. Fontos kiemelni, hogy a geológiai folyamatnak semmi köze a klímaváltozáshoz, a felszínen pedig gyakorlatilag semmit sem észlelünk az átalakulásból.
A jelenség nem egyenletes, a vékony óceáni kéreg például kevésbé szigetel, mint a kontinentális. Egy friss tanulmányban a kutatók most azt írják, a két félgömb esetében is tapasztalni különbséget - írja az IFLScience. A csapat az elmúlt 400 millió év lemezmozgásait elemezve arra jutott, hogy a bolygó egyik fele stabilabb maradt, míg máshol jelentősebb volt a hőveszteség.
Krister Karlsen, az Oslói Egyetem munkatársa és kollégái a közelmúltban olyan modellekkel mérték fel a hőveszteség variációit, amelyek a tektonikus lemezeken alapulnak.
Az eredmények alapján az érintett periódusban az egyik féltekén a lehűlés jóval jelentősebb volt.
A határ valahol a hosszúság 60. fokánál húzódik.
Az eltérés hátterében az áll, hogy az egyik félgömböt az elmúlt 400 millió évben túlnyomórészt víz, főként a Csendes-óceán borította. A vizsgált időszakban ez a félteke megközelítőleg 50 Celsius-fokkal vált hűvösebbé a másik, Afrikát, Európát és Ázsiát magába foglaló félgömbnél. Ennek ellenére ez a félteke összességében melegebb, ennek oka az lehet, hogy a térség köpenyének nagy részét egykor a Rodinia nevű szuperkontinens szigetelte.
