Napok óta bújom a híreket, mint mindenki más.
Napok óta bújom az orvosi könyveimet is, hogy olyat tudjak mondani, írni, ami segítség a bajban. Mert most baj van és muszáj segíteni, erre esküdtem fel negyvenegy éve orvosként.
Gyermekorvos vagyok, de sem nem infektológus, sem nem epidemiológus, vagyis sem a fertőző betegségeknek, sem a járványtannak szakembere. Abban azonban biztos vagyok, hogy segít, ha értjük, ami történik.
Ez most egy olyan helyzet, ami a mi életünkben még nem fordult elő, ismeretlen mindannyiunk számára, ezért félelmetes.
Sok az információ, túl sok az egymásnak ellentmondó vélemény, rettentő nehéz értelmezni, ami megjelenik.
Rengetegen bagatellizálják a veszélyt, köztük eddig megbízhatónak elkönyvelt emberek, szülők is. Ez komoly baj.
A járványhelyzet pszichés feldolgozása hasonlít a nagybetegségek esetén tapasztalt hárítás általános stációira:
- először a tagadás, vagy elutasítás ("hát, ez velünk nem fordulhat elő")
- aztán a düh ("miért pont velünk?")
- majd az alku ("ha jóra fordul minden, ígérem, hogy…")
- végül az elfogadás.
Igazán nagy bajban felléphet pánik is, mint ahogy most is tapasztalni néhányaknál.
Vegyük végig az alapokat, a tudás a pánik elleni legjobb orvosság. (Elcsépelt, de igaz: a tudás ellentéte nem a nem tudás, hanem a tudás illúziója.)
Sokan kérdik tőlem, mi az, hogy vírus, hogyan árt, hogyan védekezhetünk ellene?
- A vírus apró kórokozó, egyetlen nukleinsavból áll, felszínét fehérje borítja,
- bizonyos szempontból nem is élőlény, hiszen nincs anyagcseréje,
- szaporodni kizárólag élő sejtek belsejében képes,
- a közönséges náthától az AIDS-ig és a gyermekbénulásig sokféle fertőzést okozó vírus létezik,
- vírusfertőzéskor az emberi szervezet szembeszáll a betolakodóval, ellenanyagot termel, szerencsés esetben a vírusok elpusztulnak.
- A vírusokkal szemben az antibiotikumok hatástalanok, csupán bakteriális felülfertőződés gyanújakor érdemes alkalmazni őket.
A vírus szeret járványt okozni, vagyis tömeges megbetegedés formájában jelentkezni.
Honnan tudható, hogy csak náthás vagy influenzás a gyerek? - szól ez a kérdés is gyakran a rendelőben.
Kizárólag laboratóriumi vizsgálat adhat atombiztos választ. A hirtelen magas láz és erős fejfájás végtagfájdalommal, tüsszögés nélkül inkább influenzára utal, míg a fokozatos állapotromlás, hőemelkedés, tüsszögés fejfájás és izomfájdalom nélkül inkább náthára.
A koronavírusnak nincs semmilyen csak rá jellemző sajátossága. Lehetséges tünetei: láz, száraz köhögés, fáradékonyság, nehézlégzés, torokfájás, hidegrázás, ritkán hányás, hasmenés.
Mi, orvosok, tulajdonképpen rejtvényt fejtünk: a tünetekből, az előzményekből és a vizsgálat során észleltekből kell kitaláljuk, mi is a probléma. Miképpen most is.
Mikor gondoljunk koronavírus betegségre?
Nézzük az Egészségügyi Világszervezet, a WHO adatait, először is azt, hogy az egyes tünetek milyen gyakorisággal fordulnak elő a betegek között:
- láz 88 százalék
- száraz köhögés 68 százalék
- fáradékonyság 38 százalék
- produktív, vagyis "nedves" köhögés 33 százalék
- nehézlégzés 19 százalék
- torokfájás 14 százalék
- fejfájás szintén 14 százalék
- izom és ízületi fájdalom 15 százalék
- hidegrázás 11 százalék
- hányás 5 százalék
- hasmenés 4 százalék.
Balszerencsés körülmény, hogy mindezen tünetek a nálunk épp most a vége felé járó influenzavírus fertőzésre is jellemzőek.
Még egy csokor adat a WHO-tól, konkrétan a koronavírusos betegség lefolyásáról:
- enyhe vagy közepes 80 százalék
- súlyos 14 százalék
- kritikus (vagyis légzési elégtelenséggel, több szervi érintettséggel jár) 6 százalék
- a halálozás a teljes fertőzött populációban becslések szerint 2-3 százalék között változik.
De hogy ne legyen annyira egyszerű a dolog: számos táblázat látott napvilágot, grafikonok, kimutatások, melyeket nehéz értelmezni, olykor egymásnak is ellentmondanak, ami a járvány jelenlegi fázisában érthető.
Nézzük, hogyan terjed a koronavírus.
A betegség emberről emberre terjed, jellemzően cseppfertőzéssel. A fertőzött egyén köhögéssel tüsszentéssel kórokozókat szállító, apró váladékcseppeket juttat a levegőbe, melyeket belélegezve akvirálhatjuk, vagyis szerezhetjük meg tőlük a fertőzést. Emellett a váladékcseppekkel szennyezett felületek érintésével is fertőződhetünk.
Ebből következik a megelőzés alapszabálya: köhögéskor, tüsszentéskor használjunk zsebkendőt, lehetőleg egyszer használatosat. Adott estben maszk és a gumikesztyű is szükséges, mégpedig azért, hogy védjen minket, s védje, ha mi magunk hordozók vagyunk, a környezetünket.
A lappangási idő általában öt-hat nap, de lehet csupán kettő, vagy akár huszonegy is. A fertőzőképesség a tünetek meglétekor a legnagyobb, de előtte és utána is fertőzhetünk.
Leírhatatlanul fontos a rendszeres és hatékony kézmosás. Itt is vegyük át, hogyan:
1. nedvesítsd be a kezed tiszta, langyos folyóvízzel;
2. engedj a kezedre folyékony szappant,
3. dörzsöld össze a kezedet legalább 15- 20 másodpercig, az ujjközöket sem kihagyva,
4. öblítsd le a szappant tiszta langyos vízzel,
5. töröld szárazra a kezedet egyszer használatos papírkéztörlővel, itt is ügyelve az ujjközökre,
6. zárd el a csapot az egyszer használatos kéztörlő használatával.
Napok óta hallgatom, hogy mindez túlzás, hisztéria, de hidd el, nem az.
Tudom, van, aki halhatatlannak képzeli magát, de itt nem csak az egyénről van szó. Egy járvány megfékezése a tét, ennek részeként az, hogy másokat ne sodorj veszélybe.
Ez nem egy egyszerű influenza. Sokan meghalhatnak, ám az áldozatok száma a fertőzöttek számának csökkentésével csökkenthető.
Vagyis: ha kevesebb a fertőzött, kevesebb lesz a tragikus végkimenetelű eset is.
Lehet, azt mondod, nem érdekel, ha megbetegszel. Én ezt sem tudom igazán megérteni, de azt végképp nem, hogy felelőtlenül veszélybe sodorsz másokat.
A feladat most az, hogy függetlenül attól, mit hiszel és mit nem a hírekből, tégy meg mindent , hogy minél kevesebb embert veszítsünk el.
Ezért kerüljük a közösségeket, a találkozásokat, vagyis maradjunk otthon! És különösen az idősekre vigyázzunk, ők a legveszélyeztetettebbek, ne látogassuk őket, más módon tartsuk velük a kapcsolatot, s értessük meg velük, hogy mindez az ő elemi érdekük.
Orvos vagyok, arra esküdtem, hogy segítek. Most mégis ülök itthon, mert így tudok a legkevésbé ártani. Érzések kavarognak bennem, a "menni kéne" és a "tenni kéne" évtizedes parancsa harcol a belátással, ami azt mondatja velem: maradjak idehaza.
És maradok is.
Mert:
- az elmúlt három hétben az influenzajárvány miatt naponta harminc beteg gyereket láttam el, minddel ott volt valamelyik szüleje, vagyis ez naponta hatvan ember, tizenöt munkanapon kilencszáz találkozás csak rendelési időben,
- az elmúlt két hétben édesanyám és Tamás temetésén személyesen is százak biztosítottak az együttérzésükről, amit a többség fizikailag is megerősített kézfogás, ölelés formájában,
- és mert bármennyire nem érzem is, a veszélyeztetett korosztályba tartozom.
Vagyis meglehet, hordozom a vírust, és ha utcára, pláne rendelőbe merészkednék, megbetegítenék sokakat.
Maradok hát idehaza, és azt tanácsolom, tedd te is ezt: ne fogadj látogatókat és ne menj látogatóba.
Ha bárki a környezetedben fertőzésgyanús, szólj neki, hogy semmiképp ne menjen a rendelőbe, hanem hívja valamelyik zöldszámot.
Szintén a fertőzésveszély csökkentése érdekében te is telefonálj, ha akár te, akár a gyereked betegszik meg.
Vigyázzunk egymásra, vigyázzatok magatokra.
Kiemelt kép: Mohos Márton/24.hu
