Grecsó Krisztián: „Mennyi apróra metélt gyereksors kell még, hogy világos legyen, a család az család"

Már több közszereplő is csatlakozott „A család az család” című kezdeményezéshez, miután az új alaptörvény és örökbefogadási törvény módosítása miniszteri engedélyhez köti azt, hogy egyedülállók fogadhassanak örökbe, az azonos nemű párokat pedig gyakorlatilag megfosztja ettől a jogtól. Többen a közösségi oldalikon is leírták, mit gondolnak a döntésről.

Kapcsolódó

Ördög Nóra: „A család fogalma sokkal színesebb, mint ahogy azt rutinból gondoljuk”

A műsorvezető is kiállt a szivárványcsaládok mellett.

Grecsó Krisztián, aki maga is örökbefogadó szülő, szintén a Facebookon osztotta meg gondolatait.

Mennyi apróra metélt gyereksors kell még, hogy világos legyen, a család az család. Hány újszülöttnek kell még csecsemőotthonok rémült magányban lesni az árnyak kegyét, egy apró érintést. Miközben gyerektelen felnőttek könyörögnek boldogságért égi istenekhez, rimánkodnak alapítványi félisteneknek, tegyeszes összekötőknek.

Mennyi minisztériumi csúcsbér, belvárosi palota, szolgálati kocsi, egy pedagógus éves fizetését érő öltöny és/vagy munkaebéd kell még ahhoz, hogy belássa valaki, a perc számít, az óra, és nem a hónap, a félév, az félév. Mennyi parlagon maradt talentum, egész életre összegyűrt lélek kell még bizonyságul, hogy a család az család.

- kezdi posztját az író.

Kapcsolódó

„Gyászt éreztem, mire Bence hazaért, már potyogtak a könnyeim” – jogfosztott szivárványcsaládok az örökbefogadás útvesztőiben

Három azonos nemű párral beszéltünk, akik mind egyetértenek abban, hogy a kormány új tervezete valójában nem az egyedülállókat, hanem a melegeket akarja megfosztani attól, hogy legálisan gyereket vállalhassanak.

Grecsó Krisztián arról is ír, hogy sok magyar gyereket külföldre adnak örökbe, miközben rengeteg hazai örökbefogadó is szívesen vállalná őket.

"Miért érdeke és kinek, hogy a melegekre kenve az egészet, inkább Olaszországba kerüljenek a gyerekek, minthogy olyan szülőjük legyen, akit az alkalmassági valamelyik akadálya közben elhagytak, és nem adott nekik az élet másik szerelmet, de csurig vannak felelősséggel és szeretettel. Kinek a zsebébe megy a meleg gyűlölettel eltakart olasz gyerekvám? Mit kell még a melegekre kenni, hogy ne férjen rá több réteg? Kinek kell egyszer úgy a gyereke szemébe nézni, hogy végre megértse, a zsigereiben megérezze, hogy az a mindennél drágább kincs, az ő örök jövője is lehetne odavetett élet. Az ő világszép picikéje is vergődhetne a kiszolgáltatottság mocsarában, lovagolhatna az Alföldi utcai átmeneti otthon színes udvari műanyag lován napokat. Várva, mit döntenek róla olyan felnőttek, akik még sohasem látták, akiknek ő egy gyűlöletes, egyre kövérebb akta. Milyen családban nőtt fel az, és mit gondol a saját gyerekéről és édesanyjáról, aki nem érti, hogy a család az család"

- zárja bejegyzését az író.