A fejlábúak Magnapinna nemébe tartozó élőlények parányi, uszonyos fejükkel és hosszú karjaikkal kifejezetten bizarrnak tűnnek. A legújabb megfigyelések alapján az állatok a véltnél gyakoribbak lehetnek a tengerekben - írja a Live Science.
A tintahalak ezen csoportját 1907-ben, Portugáliánál fedezték fel, de eddig csak 12 észlelést dokumentáltak.
Az első élő egyedet 1988-ban pillantották meg Brazília közelében, 4735 méteres mélységben.
Egy friss tanulmányban a szakértők újabb öt megfigyelést mutatnak be, az állatokat a Nagy-Ausztráliai-öbölben észlelték. Ez az első alkalom, amikor a tintahalakat Ausztrália vizeiben látták, és az első eset, amikor egyszerre tudtak öt egyedet megfigyelni.
Deborah Osterhage, az ausztrál kormányzati kutatószervezet, a CSIRO munkatársa és a csapat vezetője szerint adataik nagyban hozzájárulhatnak az élőlények alaposabb megismeréséhez.
Osterhage a felvételeiket nézve rögtön izgatottá vált a különleges állatok látványától. Mint mondta, a Magnapinna képviselőit egyedi megjelenésük alapján könnyű felismerni.
A csapat 40 órán át gyűjtötte az adatokat 950-2400 méteres mélységben. Az egyik példányt minden korábbinál pontosabban tudták megmérni: az állat köpenye csupán 15 centiméter hosszú, míg karjai nagyjából 1,8 méteresek. A vizsgálat során olyan mozgásokat is meg tudtak figyelni az egyedeknél, melyeket korábban nem dokumentáltak a tintahalaknál.
Kiemelt fotó: Osterhage et al. (PLOS ONE, 2020)
