Shonda Rhimes amerikai televíziós producer, forgatókönyvíró és író. Olyan sorozatok és filmek fűződnek a nevéhez, mint A Grace klinika, a Botrány, a Doktor Addison, a Dzsungeldokik, a Neveletlen Heregnő 2.: Eljegyzés a kastélyban, 2017-től pedig a Netflix sorozatainak szenteli életét és kreativitását. Imádja a munkáját, ugyanakkor három gyermek elkötelezett anyukája is - a két "szerep" összekalkulálása nem könnyű feladat, ám mégsem tudná másként elképzelni az életét.
A producernő január 13-án ünnepelte 48. születésnapját, ennek apropóján a Huffington Post összegyűjtötte az anyasággal kapcsolatos, tanulságos kijelentéseinek javát. Íme néhány belőlük:
Az anyaság, mint "munka"
"Anyának lenni nem egy munka. Sajnálom, ne dobáljatok meg semmivel, de nem az. Úgy gondolom, ha mégis így nevezzük, az egy sértés az anyaságra nézve. Anyának lenni nem egy foglalkozás, hanem mi magunk vagyunk. Ez vagyok én. Egy állást felmondhatsz, de az anyaságodból nem léphetsz ki. Örökké édesanya leszel. Az anyukák nem tartanak szünetet, nem mennek szabadságra ebből a szerepből. Az anyaság újradefiniál, újragondol, elpusztít és újjáépít bennünket. Az anyaságunk szemtől szembe helyez a gyermekkori énünkkel, édesanyánkkal, mint emberi lénnyel, a legsötétebb félelmeinkkel azzal kapcsolatban, hogy kik is vagyunk valójában. Az anyaság megköveteli tőlünk, hogy mindent egyben tartsunk, máskülönben egy másik ember élete bánja."
Az anyaság kirántja a szívünket a testünkből és a kis emberpalántáinkhoz erősíti, akik örökké túszul ejtik azt, majd nekivágnak a nagyvilágnak."
Az egyensúlyról
"Az anyaság egyenlő azzal, hogy nincs olyan, hogy egyensúly. Ha dolgozó anyuka vagy, általában nem tudsz olyan gyakran jelen lenni, mint amennyire szeretnél. Erről már egyszer meséltem valahol, hogy ha például éppen egy forgatáson vagyok és figyelem, amint valami csodálatos dolgot éppen rögzítenek, akkor elmulasztom a lányom tudományos vásáros szereplését. Ha pedig a lányom tánc előadását választom, akkor Sandra Oh utolsó Grace Klinikás napjának forgatásáról maradok le. Mindig ez történik. Folyamatos ez a váltakozás. Meg kell hoznod egy döntést, hogy lemaradsz egy dologról, cserébe jó lehetsz egy másikban. Mindig azt szoktam mondani, hogyha valamiben nyerek, egy másikban kudarcot vallok. Sokan visszakérdeznek ilyenkor, hogy: "ez egy kudarc?" Én pedig azt válaszolom, hogy "igen!", szeretem kudarcnak nevezni, mivel attól jobban érzem magam."
A segítségkérésről
"Az erős és híres nők nem szokták bevallani, ha segítséget vesznek igénybe az otthoni dolgokban; hogy alkalmaznak dadusokat, házvezetőnőket, szakácsokat, asszisztenseket, stylistokat - bárkit, akit a világuk egyben tartása érdekében felvesznek - mivel valójában szégyellik azt. Vagy, hogy még pontosabban fogalmazzunk, saját magukat szégyellik."
Az elrontott lépésekről
"Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a hibák és az elvétett lépések, amiket azóta követtem el, mióta anyuka vagyok, megszámlálhatatlanok. A gyerekek előtt a magabiztosságom sérthetetlen volt. Manapság nap mint nap csorbát szenved. Fogalmam sincs, hogy mit csinálok. Nincs használati utasítás. Senki nem adott erről leckéket."
A céljairól, mint szülő
"Ragaszkodom ahhoz, hogy ismerjem a gyermekeimet, hogy könyveket olvassak velük, hogy meghallgassam a történeteket, amiket megosztanak vele és a beszélgetéseinkhez is. Hogy ezek által a világ polgáraivá váljanak. Hogy erős feministákat neveljek belőlük, akik szeretik önmagukat és hisznek is magukban. Ez éppen elég nehéz nekem, anélkül is, hogy péntekenként otthon sütött finomságokat küldenék velük az iskolába.
Soha nem fogok senkinek tökéletes malacfarkat varrni. Soha senki ruhái nem lesznek kivasalva. Tiszták igen, az más kérdés. Vasalva? Általam biztosan nem. Mi nem fogunk különleges szerkentyűket bütykölni az ünnepek alkalmával, hogy aztán feltegyük őket Pinterestre és Facebookra. Soha. Soha de soha."
Arról, hogy milyen boldog, dolgozó anyukának lenni
"Az anyaság fontos része az, hogy boldog legyél. A gyermekeidnek egy boldog, elégedett anyukát kell látniuk. A legrosszabb, amit tehetsz, ha egy boldogtalan, elnyomó, keserű éned mutatod nekik. Hogyha én foglalkozom a céljaim elérésével, a gyerekeim a legjobb énemet látják. Fel vagyok töltve, boldog vagyok, nem érzem magam üresnek, kimerültnek, és az a tény sem fenyeget, hogy kimaradok valamiből. Mivel hatalmas áldások ők a számomra, nem akarom, hogy úgy érezzék, feláldozom az életem ezért, nem szeretném, hogy ezt a terhet magukra vegyék.
Mindig arra emlékeztetem magam, hogy egy boldog, dolgozó nő egyenlő egy boldog édesanyával."
Forrás: huffpost.com
