Egy év börtönre ítélte két év próbaidőre felfüggesztve, jogerősen, a Budapest Környéki Törvényszék azt a férfit, akinek óvatlansága miatt halálra égett az ötéves kisfia tavaly augusztusban Kosdon.
S. István János már bő fél órával a tárgyalás előtt magába roskadva ült a bírósági folyosón. "Petike halála után született a párommal még egy kisfiúnk, de sajnos nem lehettem sokáig vele. Még csak nyolc hónapos volt, amikor elhagyott az asszony, azt azonban nem közölte, hogy miért. Azóta egyedül élek egy albérletben" - mondta lapunknak, hozzátéve, hogy idén februárban elvette mind a három fiát a gyámhivatal.
Ideiglenesen mind a három gyerek nevelőszülőkhöz került. Szerencsére jó kezekben vannak, havonta kétszer találkozhatok velük. Azt mondták a gyámhivatalnál, hogy nem fogom visszakapni őket, mert egyedül vagyok, és nem tudom ellátni őket
- tette hozzá keserűen.
A férfi elmondta, hogy megpróbálta összerakni magában a történteket a tragédia után, de máig képtelen beszélni a szörnyűségről. A barátai kérték, hogy forduljon pszichológushoz, de nem tette meg, mert csak rosszabbul érezné magát, ha beszélnie kellene a történtekről.
A vádiratot ismertető ügyész elmondta, hogy S. István János feleségével és gyermekeivel élt egy fedél alatt. A kicsik nevelése elsősorban az anyára hárult, mert a sivár életet élő apa felelőtlen volt és elhanyagolta a szülői feladatait, szabadidejében inkább italozott, tévézett és internetezett.
Kiemelte, hogy a két gyermek speciális nevelést igényelt, mert szellemi fejlettségük elmaradt a koruktól. Egy alkalommal a hűtő elektromos vezetékét, máskor a gumi gázcsövet vágta el a hétéves István, aki fokozott felügyeletet igényelt volna a történtek miatt. Az ügyész elmondta, hogy tavaly augusztusban az asszony elvitte a legkisebb gyermeket Vácra orvoshoz. A többi gyereket a nagymama házához vitte, ahol előbb a nagymama és a testvére, majd később az időközben megérkező apa felelt értük..
A férfi öngyújtókat töltött, az azonban elkerülte a figyelmét, hogy az 5 éves kisfiú az egyik öngyújtót eltette az ágyról. Ebéd után az apa bezárkózott a szobába, és egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy mit csinálnak a gyerekek.
A kicsik először tévéztek, majd kimentek a gazos, építési törmelékkel és lomokkal teli udvarra játszani. A nyúlólban játszottak, amikor a náluk lévő öngyújtóval meggyújtottak egy kenyeres zacskót. A papír azonnal lángra kapott, a nagyobbik fiú, István megpróbálta eloltani, de nem tudta, ezért kiszaladt az épületből, hogy segítséget kérjen. A testvérét is hívta, de az ötéves gyermek annyira pánikba esett, hogy az épület belső sarkába kuporodott és onnan kiabált.
A nagyobbik fiú bekiabált az apjának, de ő először nem nyitott ajtót neki. A később tanúként meghallgatott családtagok elmondták, tudták, hogy a kisfiú odabent van, hallották is a segélykiáltásait, ám elmondásuk szerint a tűz miatt nem tudták őt megmenteni. Mivel nem volt vezetékes víz a házban, ezért csak egy kanna vizet tudtak a tűzre önteni.
Az igazságügyi orvosszakértő megállapította, hogy a gyermek halálát a füstgáz belégzése és a szén-monoxid-mérgezésből bekövetkező légzési-keringési elégtelenség, majd szívleállás okozta. Kiderült, hogy a kisfiú testének a 95 százaléka megégett, amire kihozták az épületből.
S. István János a kisfiú elvesztése miatt érzett trauma miatt először nem tett vallomást. Később azonban mindent beismert, és ezt tette a keddi előkészítő ülésen is. Azt mondta, hibásnak érzi magát, mert nem figyelt a gyerekekre. Így emlékezett vissza: "Ezen a napon nem fogyasztottam alkoholt. Nem sűrűn jártak be a gyerekek a nyúlólba, mert retesszel zártuk. Úgy tudtam meg, hogy mi történt, hogy Isvánka az ablakom alatt kiabált: Gyere apa, mert baj van" - mondta.
A férfi a bíró kérdésére azt mondta, hogy nem sok időt tudott együtt tölteni a kisfiaival, mert két műszakban dolgozott. Amikor viszont szabad volt, akkor elvitte őket állatkertbe és sokat játszott velük. Állítása szerint inkább apásak voltak a fiúk, mint anyásak. A tűzben elhunyt fia pedig az autókért volt oda. Mint mondta, a szörnyűség ellenére is alkalmasnak érzi magát a kicsik gondozására, és nem érzi úgy, hogy eltávolodtak volna tőle a gyermekei.
Az ügyész elfogadta a férfi váddal egyező beismerő vallomását. Mivel S. István János lemondott a tárgyalás jogáról is, így a bíró befejezettnek nyilvánította a bizonyítási eljárást és sor került a perbeszédekre is. Az ügyész azt mondta, annál nagyobb büntetés nem lehetséges egy apának, mint hogy halálra ég a gyermeke. Egy év börtönt kért rá, két év próbaidőre felfüggesztve, gondatlanságból elkövetett emberölés és kiskorú veszélyeztetése miatt. Emellett azt kérte, hogy a bíróság szüntesse meg a férfi szülői felügyeleti jogát.
Az ügyvéd védőbeszédében az enyhítő körülményeket sorolta. Elmondta, hogy védence büntetlen előéletű és végig együttműködött a hatóságokkal, és azóta mardossa a bűntudat. Ezért a legenyhébb büntetést kérte ügyfelére.
S. István az utolsó szó jogán nem mondott semmit, csak állt a mikrofon előtt és elsírta magát.
Szalay Csaba bíró egy év börtönre ítélte az apát emberölés és kiskorú veszélyeztetése miatt. Ennek végrehajtását azonban két év próbaidőre felfüggesztette. A próbaidő alatt pártfogó felügyeletét rendelte el a férfi mellé, emellett kötelezte 400 ezer forint bűnügyi költség megfizetésére is. A bíró indoklásában kifejtette, hogy
igyekezett emberközpontú ítéletet hozni, alkalmasnak ítélte a férfit a gyermekei gondozására, ezért S. István János visszakapta a szülői felügyelet jogát.
Mivel az ügyész, a vádlott és a védője is elfogadta az ítéletet, így az azonnal jogerőre emelkedett.
S. István János azt mondta az ítélet után, hogy nagyon örül, hogy a gyermekeivel lehet.
