A Szaturnusz egyik holdja, az Enceladus arról ismert, hogy jéggel borított felszíne alatt egy óriási óceán rejtőzik, melynek vize időnként egészen az űrig tör fel. Amikor a Cassini űrszonda missziója során átrepült a feláramlásokon, megvizsgálta az összetételüket, az adatokból pedig a kutatók arra jutottak, hogy az óceán igen komplex, és talán hidrotermális kürtők is találhatóak a mélyén. Bolygónkon az ilyen, az óceán fenekén található formációknál változatos ökoszisztéma létezik.
Az egyik legizgalmasabb felfedezés az volt, hogy nagy mennyiségű metánt mutattak ki az Enceladus vizében. Az anyag a földön geológiai folyamatok hatására, abiotikus módon is kialakulhat, de sok esetben élőlények miatt jön létre. A kutatókat régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy a hold metánja vajon az élet nyoma-e.
Egy új tanulmány alapján a geológiai eredet önmagában nem elegendő a metánszint megmagyarázására - írja az IFLScience.
Az eredmények azt sugallják, hogy az Enceladus óceánjában vagy egy egyelőre ismeretlen folyamat zajlik, vagy valóban az óceánban élő mikrobák állítják elő az anyagot.
Régis Ferrière, az Arizonai Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint nem állítják, hogy az élet bizonyosan jelen van az objektumon, csupán azt, hogy az Enceladus hidrotermális kürtői alkalmas környezetet teremthetnek a földihez hasonló mikroorganizmusok számára.
A kutatók statisztikai módszerekkel vizsgálták az élet jelenlétének hipotézisét. Ferrière szerint nem lehet elvetni az elméletet, és további küldetésekre és adatokra lesz szükség az esetleges cáfolathoz.
