Egymás után jelzik az ellenzéki pártok, képviselők, hogy kormányváltás esetén újból nekiveselkednek az Elios-ügy feltárásának, mert az EU Csalás Elleni Hivatala (OLAF) hiába állított össze évekkel ezelőtt egy vádirattal felérő vizsgálati anyagot, a magyar hatóságok nem találtak nyomot semmiféle bűncselekményre.
A hazai hatóságok tétlensége azért meglepő, mert súlyos megállapítások bontakoztak ki az OLAF anyagából, amelyet nemrég kiadtak a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és az Eleven Gyál civil szervezet kérésére, és ettől újra fellángolt a 2010-es évek elejéig visszanyúló botrány. A csalás elleni hivatal a jelentését költségvetési csalás gyanújával, bűnszervezetre utaló nyomokkal adta át a magyar hatóságoknak, és olyan durvának ítélte a történteket, hogy a teljes, 13 milliárd forint uniós támogatás visszafizetését javasolta. A kormány intézkedésére a számlát az uniós kassza helyett végül a magyar költségvetés állta.
Kapcsolódó
A kormány beismerhette, hogy nem tudja megvédeni Brüsszelben az Elios-ügyet
Jávor Benedek értesülései szerint a kormány lemond a 13 milliárd forintos uniós támogatásról.
Igen kényes ügyről van szó, hiszen a főszereplő cég, az önkormányzatok közvilágítási tenderein taroló Elios Innovatív Zrt. valaha Tiborcz István érdekeltsége volt, ő pedig a miniszterelnöki család tagja, Orbán Viktor legidősebb lányának a férje, az ország legifjabb topmilliárdosa.
Az Elioshoz kötődő közbeszerzések közül a vizsgált 35 projekt mindegyikében felmerült a visszaélés gyanúja, 17 pályázatnál pedig egyenesen úgy találta az OLAF, hogy szervezett csalási mechanizmust építettek ki.
Nem magányos résztvevőket fedezett fel tehát a történetben, hanem egy egész hálózatot, az Eliosszal tulajdonosi vagy személyi szálakon összekapcsolható cégeket és tanácsadókat, gyakorta összeférhetetlen szerepkörökben.
Az OLAF által most megküldött anyagból ez a hálózat nem követhető, mert kitakarták a neveket, mivel azonban lapunk négy évvel ezelőtt már megszerezte a jelentést, amelyet akkor cikksorozatban ismertettünk, meg tudjuk nevezni a legfontosabb szereplőket, sőt azt is, hogy miként kötődnek az Elios-ügyhöz.
Az Elios-jelentést feldolgozó korábbi cikkeink:
- Így csalt Orbán vejének cége - megszereztük az OLAF jelentését
- Amit a magyar rendőrök nem találtak Orbán vejénél, előásta az OLAF
- Lázár városán mutatták meg Tiborczék, hogyan kell közbeszerzést nyerni
- Tiborcz-ügy: megnevezte az OLAF, hol kell keresni a csalás szervezőit
- Elios-ügy: van mit titkolnia a Fidesznek, manipulálták az árakat
- Tiborcz-ügy: tudták, hogy illegálisan gazdagodnak
- Tiborcz-ügy: az Elios adta a legdrágább ajánlatot, mégis simán nyert
- Tiborczék tényleg nem foglalkoztak azzal, hogy észreveszik majd a csalást
Hamar Endre, Tiborcz István, Kárpáti Péter György
Az Elios-ügyben sürgölődő tanácsadók között főszereplő a Sistrade Kft. volt, amely a 35-ből 22 projektben bukkant fel. Jellemzően az önkormányzatoknak segített elkészíteni az energetikai tanulmányokat,
részt vett a pályázatok előkészítésében a megrendelői oldalon, ám ez összeférhetetlen volt,
ugyanis a Sistrade tulajdonosa és ügyvezetője, Hamar Endre a tenderen induló és győztes Eliosban is közvetett tulajdonos volt 2013 januárja és 2014 áprilisa között. Az OLAF azt állította, hogy irányított tenderfeltételekkel előnyös helyzetbe hozták az Eliost, illetve a cég hozzáfért olyan bizalmas információkhoz, amelyekhez más pályázók nem.
A jelentés kiemelten foglalkozik a Hamar és Tiborcz közötti üzleti kapcsolatokkal. Mindketten ugyanabba a pécsi gimnáziumba jártak, 2011-ben pedig közös céget hoztak létre, amiből Hamar ugyan kiszállt, de útjaik nem váltak el, az azóta nagyra nőtt ingatlanos vállalkozásban, a BDPST-ben újra üzlettársak lettek. A jelentés szerint Hamarnak nemcsak közös pénzügyi érdekeltségei voltak az Eliosszal, illetve Tiborczcal, hanem a Sistrade az Elios egyik vezetőjével együtt készítette el a jelentkezésekhez használt, az árak felsrófolására kitalált Excel-táblát (lásd lentebb). Vagyis a pályázat kiírását szervező cég már a pályázat beadásán is együtt dolgozott a későbbi nyertessel úgy, hogy Hamarnak mindkét cégben volt érdekeltsége.
További adalék, hogy Hamar cégei nemcsak részt vettek a projektek előkészítésében, de az akkor elkészített dokumentumokat a pályázat elbírálása alatt is használták. Ezen felül az ügyvédnek lehetősége volt a pályázatok elvárásait módosítani: kiderült, hogy a Hamar-cégek által előkészített tenderek jelentős részét a Tungsram-Schréder Zrt.-re szabták, amely az Eliosnak sokkal olcsóbban, sokszor a feléért adta a lámpáit, mint másoknak.
A fenti megállapítások súlyára tekintettel a jelentésben az OLAF javasolta a magyar hatóságoknak, hogy költségvetési csalás miatt indítsanak vizsgálatot, és nézzék meg azt is, fennáll-e a bűnszervezetben való részvétel gyanúja. Hamar Endre szerepének jelentőségét mutatja az is, hogy 24.hu-nak korábban egy név nélkül nyilatkozó alvállalkozó azt mondta, ő sosem tárgyalt Tiborcz Istvánnal, mindig Hamarral kellett egyeztetnie.
Az ügyvéd egyébként nemcsak a Sistrade-ben és az Eliosban volt érdekelt, hanem egy másik tanácsadó cégben, az Eupro Projektmenedzsment Kft.-ben is. Ez a cég is fontos szereplője az Elios-hálónak, az érintett pályázatok közül 12-ben is megjelent, és nyolc olyan akadt, amelyben az Eupro és a Sistrade együtt bukkantak fel. Az Eupróban Hamar üzlettársa Kárpáti Péter György volt. Kárpátit Lázár János holdudvarához sorolják, már a legelső, hódmezővásárhelyi beruházásnál közbeszerzési tanácsokat adott az Ész-Ker Kft. révén, és ezzel a céggel később nagy karriert futott be, komoly megbízásokat nyert a Miniszterelnökségtől.
Mancz Ivette
Az OLAF-jelentésben számos helyen felbukkan Mancz Ivette neve, aki a pályázatok előkészítése idején az Elios, illetve akkori nevén E-OS Zrt. közvilágítási üzletágának volt a vezetője. A Direkt36 2017-es cikkében arról írt, hogy Szekszárd akkori fideszes polgármestere, Horváth István 2012-ben telefonon egyeztetett Manczcal a pályázatokról, miközben a projektek csak fél évvel később jelentek meg, tehát az Elios hivatalosan nem is tudhatott volna a pályázatokról.
A jelentésből azonban kiderül, hogy a Mancznak ennél nagyobb szerepe is volt az ügyben. Az uniós nyomozás során bebizonyosodott, hogy az Elios üzletági vezetőjének az elvileg független pályázat-előkészítési munkák teljes spektrumára rálátása volt.
A hatóság ugyanis talált egy olyan, Mancz által létrehozott Word-dokumentumot, amelyben 15 önkormányzat számára készült szerződésnek a vázlata szerepelt.
Ezen felül előkerült egy 2013-as email is, amelyet az előkészítéssel megbízott cégek (Sistrade Kft., INS Kft., Tender-Network Kft.) küldtek egymásnak, de Mancz neve is felbukkan a címzettek között.
A hatóság megtalálta Mancz egyik Excel-táblázatát, amely a belső megtérülési rátáról szólt, vagyis arról, hogy milyen feltételek mellett térül meg a befektetés. A megtérülési rátát 50 ezer világított órával, 15 évre kellett volna kiszámolni, mert ennyi lett volna a lámpák élettartama. A pályázat beadása előtti utolsó pillanatban viszont lehetőségük volt egy végső módosításra, ekkor a képletben használt 50 ezer világított órát minden pályázatban átírták százezerre. A valóságban azonban ezeknek a lámpáknak az élettartama körülbelül 60 ezer óra, tehát papíron a pályázat beadásánál jelzett kapacitás 40 százaléka megmarad.
A 40 százaléknyi maradványérték miatt, és mivel a beadott pályázat belső megtérülési mutatója épphogy megfelel az elvártnak, a duplázott kapacitással a pályázat költségei is a duplájára ugrottak.
Így sikerült elérni azt, hogy elvileg megfeleljen a szerződés az elvárt alacsony energiaáraknak, de a lehető legtöbb munkaköltséget számolták fel érte.
Az említett táblázat 17 önkormányzat pályázati kiírásának sarkalatos részeinél bukkant fel, és az OLAF által előkutatott adatok alapján a Sistrade például megengedte, hogy az Elios vezető munkatársa a megjelenés előtt módosításokat végezzen az előkészített pályázati kiíráson.
Horváth Dezső
Horváth Dezső és az előbb Simó Villamossági Kft., majd SMHV Energetika Kft. néven futó cége olyan sokszor bukkant fel az Eliosszal kapcsolatos projektekben, hogy az OLAF-jelentésben külön is kitértek rá, de mi is külön cikket szenteltünk neki. Az SMHV 16 közbeszerzés esetében nyújtott be ajánlatot, ebből 15-ben (a balatonfüredi kivételével) nyomozott a csalás elleni hivatal. Ez az egyik olyan cég, amelyet a költségvetési csalást gyanító OLAF az Elios-projektek közreműködői között megnevezett.
A zalaegerszegi projekt esetében Horváth, illetve az SMHV a pályázat előkészítésében, majd később a kivitelezésében is felbukkant. Ez szembemegy a közbeszerzési törvénnyel,
a jelentésben külön ki is emelték, hogy adott közbeszerzés előkészítésében és lebonyolításában nem vehet részt olyan gazdasági szereplő, amelynek közös érdekeltsége van az ügylet valamelyik szereplőjével.
Az új világítási koncepcióhoz a városnak három, független forrásból származó árajánlatot kellett felmutatnia. Erre azért volt szükség, hogy az uniós támogatás lehívásához ki tudják számolni a piaci árat. A három ajánlat Horváth Dezső független tervezőtől, a Szélterv Kft.-től és a Villplan Kft.-től érkezett. Az OLAF vizsgálata szerint Horváth és a Villplan Kft. ajánlatát azonban ugyanazon a számítógépen írták.
Szintén kellett három ajánlat független mérnököktől: erre ugyancsak küldött ajánlatot a Szélterv, a másik két pályázó pedig a Polari 2008 Kft. és az SMHV volt - az utóbbi kettő Horváth Dezső érdekeltsége. A kiírt pályázatra végül egyetlen ajánlat érkezett, az Eliosé, amelynek alvállalkozója az SMHV lett.
Az OLAF felfigyelt arra is, hogy bár a legjobb ajánlat ára változott, a két olcsóbbnak az értéke mindig 5, illetve 7 százalékkal volt magasabb, mint a későbbi nyertesé. Ráadásul ez nemcsak a végösszegre igaz, hanem például az egyes lámpákra is. A hatóság szerint a Horváthtal és az SMHV-val együttműködő cégek összejátszottak, és a függetlennek mondott ajánlatokat manipulációra használták, így megemelkedett a közbeszerzés becsült összege, vagyis magasabb támogatást tudtak igényelni az EU-tól.
Ez volt a hálózat működtetésének az értelme: minél több támogatási pénzt lehívni, és ha megáll az OLAF által gyanított költségvetési csalás, akkor az azt is jelenti, hogy a támogatási pénzeket becsatornázó szereplők nemcsak megkárosították az EU-t (illetve végül helyette a magyar költségvetést), hanem illegálisan is gazdagodtak.
