A ma 90 éves Ennio Morricone zenészcsaládba született: trombitás apja volt az előkép, de azt még ő sem igen gondolta, hogy a kis Ennio már hatévesen zenét fog szerezni. Pedig így volt, később pedig a trombitázást és zeneszerzést tanuló fiú sokat helyettesítette apját a fellépéseken. A zeneszerzés a legelfoglaltabb időkben sem kopott ki az életéből, és nem sokára már a tévének és a rádiónak írt zenét, hamarosan pedig a filmzene felé fordult.
Első nagy sikerű filmzenéje egy régi iskolatársa kérésére született: az iskolatárs Sergio Leone volt, a film pedig az Egy maréknyi dollárért, amihez hamarabb volt meg a filmzene, mint egyetlen képkocka: a jeleneteket a zenéhez igazodva vették fel, hiszen nála a zene nem csak aláfestés, hanem dramaturgiai elem. Vonzódott az addig mellőzött hangszerekhez, szájharmonikával, haranggal ért el zenei hatásokat.
Ez a módszer annyira bevált, hogy később is sok filmzenéje született úgy, hogy egy percet nem látott a filmből, csak ismerte a történetet. Általában nem a zongoránál szerezte a dallamokat: egyből a partitúrát írta. Bár legtöbben a westernekhez kötik, valójában munkássága kilencven százalékát nem westernfilmes zenéi teszik ki. Persze érthető a dolog: ezek a filmzenék a filmtörténet legnagyobb klasszikusai között említhetők, élen a Volt egyszer egy vadnyugattal.
1968-ban, amikor a Volt egyszer egy vadnyugat és zenéje született, Morricone felfoghatatlanul sokat dolgozott: csak ebben az évben még huszonöt másik film is az ő zenéjével került vászonra. A Volt egyszer egy vadnyugat ráadásul óriási siker lett: több mint tízmillió eladott példánnyal azóta is minden idők egyik legnépszerűbb instrumentális filmzenéje. Ez persze nem az egyetlen a Maestro rekordjai között: A Jó, a Rossz és a Csúf zenéje a második helyen áll a valaha komponált legjobb filmzenék Top 200-as listáján, A misszió kísérőzenéje pedig 1986-ban a világ addig legkelendőbb filmzenéjének bizonyult.
Bár sohasem hagyta el végleg a hazáját, a legnagyobb hollywoodi rendezőkkel dolgozott együtt mozifilmeken, tévésorozatokon, sőt, számos hirdetésben is. Emlékezetes darabja az életműnek például A profi zenéje.
Pier Paolo Pasolinivel közös munkáiból van egy egész sorra való, ezek közül álljon itt, mondjuk, a Salo, avagy Sodoma 120 napja című filmből egy részlet.
Ötször jelölték Oscar-díjra, ám első Oscarját végül mégsem egyetlen fimért kapta, hanem teljes életművéért, 2007-ben. Az egyik jelölt, a 2000-en készült, Koltai Lajos fényképezte Malena minden másodperce feledhetetlen, hallgassunk is bele.
Azért végül mégis kapott külön filmzenei Oscart is, ehhez pedig Quentin Tarantino kellett: a 2016-os Aljas nyolcas kedvéért ugyanis az idős Maestro visszatért a westernhez, de olyan erővel, hogy az egyből meggyőzte az Akadémiát.
Filmzenei munkássága mellett több mint száz klasszikus zeneművet komponált, 2015-ben misét írt Ferenc pápa tiszteletére, de ő írta az 1978-as labdarúgó-világbajnokság hivatalos himnuszát is, sőt, a Pet Shop Boysszal is dolgozott.
Persze az Oscar mellett seregnyi egyéb díja és kitüntetése van, még a magyar államtól is kapott egy elismerést, a Magyar Érdemrend középkeresztjét, amikor legutóbb itt koncertezett. Persze nem a koncert nyomán: számos magyar művésszel dolgozott együtt, zenét szerzett Gyarmathy Lívia A csalás gyönyöre című alkotásához, a Sorstalansághoz , és fellépett a Győri Filharmonikus Zenekarral, a Modern Art Orchestrával és a debreceni Kodály Kórussal is.
Most pedig jön megint: jövő januárban Budapesten saját műveit vezényli majd a Cseh Nemzeti Szimfonikus Zenekar élén.
Kiemelt kép: Tiziana Fabi / AFP
