Sorban álltunk a pénztárnál, amikor a mögöttem álló idős nő izomból rám tolta a bevásárlókocsiját. Hátrafordultam, ránéztem és ennyit mondtam: “Legyen szíves, ne tolja a cipőmre a kocsit.” Az idős nő felháborodott és ezt válaszolta: “Hogy ezek a mai fiatalok milyen bunkók!” “Szerintem meg a mai öregek pont olyan bunkók!” szaladt ki a számon.
Azóta megbántam ezt az elhamarkodott választ, nem segített az adott szituáció megoldásában. De a véleményem azóta sem változott:
szerintem semmivel nem bunkóbbak a “mai fiatalok” a többi generációnál, pont elég modortalan tahó van a többiben is. Igen, az idősek közt is.
És már hirtelen nem is tudom, melyik esetet hozzam példának a sok közül?
Azt, amikor várandós voltam, és az utcán egyenesen a hasamnak akart gyalogolni egy, a száját elszántan összeszorító, jól öltözött, középkorú nő?
Azt, amikor áldott állapotban, nagy pocakkal, kórházi vizsgálatra mentem, udvariasan megkértem egy középkorú férfit (ő volt a legfiatalabb a zsúfolt villamoson), hogy adja át a helyét, ő meg elkezdett szövegelni nekem?
Vagy azt, amikor egy idős férfi beszólt nekem az utcán, amiért ÉN NEM KERÜLTEM KI ŐT A BABAKOCSIVAL a járdán?
Esetleg azt, amikor a korábbi munkahelyeimen a nálam akár több évtizeddel idősebb kolléganők fúrtak és mószeroltak engem (is) a hátam mögött?
Vagy említsem azokat a nem fiatal férfiakat, akik sportot űznek abból, hogy az áruházi pénztárnál pofátlanul elém álljanak a sorban, mert csak?
De említhetném azt az idős szomszédasszonyt is, aki néhány éve az egész házat fellármázta azzal, hogy vasárnap reggel fél hétkor csutkára tekerve bömböltette a rádiót, nyitott ablaknál, hogy biztos, ami biztos, az egész háztömb felébredjen akarata ellenére. Nem, a nő nem süket, csak éppen magasról tett az összes többi lakóra. Amikor leballagtam hozzá, becsöngettem, és szóvá tettem, hogy le kellene halkítani a rádiót, akkor még neki állt feljebb.
Ezekkel a példákkal nem az idősek ellen akarom hangolni a közvéleményt. De már elegem van abból, hogy úton útfélen azt hallom, és kommentekben is azt olvasom, hogy “ezek a mai fiatalok ilyenek meg olyanok”, “bezzeg az én időmben”, “ezeket a mai fiatalokat jól pofán kéne vágni, hogy megtanulják, mi a magyarok istene” és a többi.
És csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy nem azért bunkó valaki, mert fiatal, hanem azért, mert BUNKÓ. Önmaga jogán és nem a kora miatt az.
Egész biztos, hogy a maifiatalokozást nem az irigység szüli? Irigység amiatt, hogy a fiatalok számára nyitottabb a világ, mint 30 vagy 40 éve volt. Hogy nekik nem a vasfüggöny mögül kell kukucskálniuk, hogy lássanak valamit a világból. Hogy “ezek a mai fiatalok” tanulhatnak külföldön, mert például kijuthatnak Erasmus-szal, hogy ők gyorsabban és hatékonyabban megtanulhatnak idegen nyelveket és egy sor ma hasznos technikát. Hogy számukra több a lehetőség.
Azért hoztam fel az irigységet, mert amikor egy mai fiatalnak problémái vannak, majd őszintén és nyíltan elmondja azokat – például az oktatási rendszerrel vagy bármi mással kapcsolatban – akkor özönlenek a cikkek és a közösségi oldalak posztjai alatt a kárörvendő, negatív, áldozathibáztató, kioktató hozzászólások. A kávéfőzős lány esete pont ilyen volt.
Szóval mielőtt bárki rákezdene a szokásos mantrára a mai fiatalok bunkósáságról, előtte nagyon szigorú szemmel vizsgálja át a saját életét, és gondolja végig a saját előző 3 napját, hogy ő mikor volt bárkivel szemben is modortalan, türelmetlen, kinek szólt be, mikor viselkedett agresszíven, rosszindulatúan, és milyen hangnemben kommentelt.
Tudom, a szálka meg a gerenda. De legalább tessék megpróbálni.
Ja, és eszembe jutott valami: amikor a kisbabámat vártam, és már kezdett látszani a pocakom, az első ember, aki kérés nélkül, magától felállt, és átadta a helyét a villamoson, sőt, már messziről integetett, hogy menjek oda, és üljek le, az egy 14 év körüli lány volt. Egy mai fiatal.
